Ti hogy kezdtétek az évet?

Megkérdeztünk egy-egy csapatparancsnokot, kinek milyen jó gyakorlatai, tapasztalatai vannak az évkezdéshez. A budakeszi 1909. számú Prohászka Ottokár cserkészcsapat az egyik legnagyobb taglétszámú csapat, nagy hagyományokkal, Budapesthez közel. A kecskeméti 118. számú Kalazancius cserkészcsapat kisebb, viszont izgalmas kihívás előtt áll. Húsz év után új csapatparancsnokot kapott. Kíváncsiak voltunk, ki, hogy vágott bele a munkába és mik a tapasztaltok.

 

VL: Mikor kezdődik nálatok a cserkészév előkészítése?

Hencz László csst., cspk. (1909.) Én második éve vagyok csapatparancsnok Budakeszin. Nálunk júniusban kezdődik az év előkészítése, akkor határozzuk meg az őszi, vezetői hétvége időpontját. Ez nagyon fontos, mert az év legjelentősebb eseménye, ezért kérjük a vezetőinket, hogy feltétlenül vegyenek részt, véssék be a naptárjukba. A tábor végén megtudják, hogy mikor lesz az őszi, vezetői hétvége. Utána pedig a törzs, a szűkebb vezetőség augusztus elején folytatja a munkát. Nálunk nem csak a segédtisztek alkotják ezt a kört, hanem a csapat azon vezetői, akik szeretnének többet is tenni a csapatért, így ők alkotják a vezetői kört, együtt döntünk, kikérjük a véleményüket, velük kezdjük az évet. Nem a kor, vagy a rang számít. Az, hogy motiváltak legyenek, kellően aktívak, legyenek ők rajparancsnokok vagy őrsvezetők. Olyan emberek, akiknek tudása, hozzáállása alapján úgy döntünk, hogy meghívjuk őket a törzsbe. Együtt aztán kiválasztjuk az új törzstagokat, megbeszéljük, ki az, aki idén már nem vállalja. Itt döntünk az őrsvezetőkről is, hogy jelölt idejük alatt ki, hogy állt helyt.

Szórád Előd cst., cspk. (118.) A nyári tábor utolsó napjaiban kezdődik a gondolkozás a következő cserkészévről. A gyerekek elmennek a kétnapos túrára, a vezetők magukra maradnak, és valamilyen vándor programon egy kávé mellett megosztjuk egymással a terveinket, ötleteinket. Én hivatalosan szeptembertől vezetem a csapatot, de ez az átmeneti időszak már alkalmas arra, hogy fokozatosan átvegyem a feladatokat. Nálunk általában július elején van a tábor., Ezt követően, július-augusztus folyamán találjuk ki, mikor legyen az évnyitó. Szeptember közepéig tartunk egy táborértékelőt, évzárót, egyben évnyitó vezetőségi gyűlést. Most egy kicsit hosszabbra tervezzük, és egy hétvégét szánunk rá. Ezt megelőzően természetesen már túl vagyunk egy rajvezetői szintű megbeszélésen, ahol átnézzük az éves eseménynaptárt: kitaláljuk, mikor legyenek a programok, gondolkozunk az előttünk álló feladatokról, személyi változásokról. A vezetői törzs, vagy a tágabb vezetői kör így már egy felvázolt alapon kezdheti meg a munkáját, hozhat döntéseket. Ezután megbeszéljük, mi legyen a hétvégén. Ismerkedésre, belerázódásra, megbeszélésre, komolyabb dolgokra is időt szánva. Így már jöhet is az évnyitó.

VL: Az évkezdő gyűlésen csak tömény szakmaiságról van szó, vagy lelki programokra, csapatépítésre is sor kerül?

Előd: Mi szoktunk ilyeneket is tartani, főleg most, hogy a hétvégébe jobban belefér. Előfordult már, hogy csak egy délutánunk volt az évkezdőre, de én mindenképp jobbnak tartom, hogy egy tartalmas, legalább másfél napot töltsünk el együtt, kicsit távolabb Kecskeméttől, elmenni valahová, ahol nem vonzza be az embert este a város; figyelni tudunk egymásra és magunkra. Ilyenkor tudjuk megismerni az új őrsvezetőket és ők is könnyebben tudnak ezáltal becsatlakozni a vezetői körbe. Lelki programok is vannak természetesen, de az eddigi csapatparancsnokunk, Szabó atya inkább gyakorlatias ember. Ő a természetben átélt élmények által szereti megmutatni a gyerekeknek az Isten közelségét. Ruskó Norbi csst. atya Bugacon plébános, és az évkezdőn ő látott minket vendégül, és adott lelki táplálékot. Kiscsoportos, játékos lelki gyakorlat volt a Szentírásról (révén pont arra a vasárnapra esett a Szentírás vasárnapja), vezetői munkáról, egyéni preferenciákról.

Laci: Nálunk a vezetői hétvége hagyományosan kötött forgatókönyv szerint zajlik. Mindig van benne egy lelki ráhangolódást segítő program, ez az egyik kulcsfontosságú eleme a vezetői hétvégének. Nálunk egy idősebb vezető vállalja ezt a feladatot, hogy összeállít egy lelki „csomagot”, amivel spirituálisan is megérkeztetjük a vezetőinket. A felkészülés nálunk is augusztusban kezdődik a vezetői hétvégére, a törzzsel 3-4 alkalommal, heti szinten találkozunk. Csapatépítő programra is szükség van, mert a mi 30-40 vezetőnk közül sokan nem is ismerik egymást. Pont ezért nálunk mindig egész hétvégés a vezetői évkezdő hétvége.

VL: Említetted, hogy nálatok feszesebb a program. Ez hagyomány?

DSC_3796 (2)Laci: Egyrészt hagyomány, másrészt ez vált be. Ez nem minden esetben jár kéz a kézben. Minden évben fejlődik azért, minden csapatparancsnok formál rajta valamit, a saját meggyőződése szerint alakítva azt. Én tavaly megpróbáltam egy emlékeimből előásott gondolatokkal kiegészíteni a hétvégét. Végül az valósult meg közös döntés alapján, hogy legyen minél mozgalmasabb, programokkal teli az esemény. A cél, hogy minél több információt cseréljünk, megbeszéléseket tartsunk, több játékot tegyünk bele. A visszajelzés szerint a résztvevők nagyon élvezték a pörgést, de idén egy kicsi féket kellett rá nyomni, hogy ne vesszen el a hallott sok ismeret. Legyen idejük egymásra, a barátaikra is tudjanak időt és figyelmet fordítani.

VL: Milyen jellegű információkat kell feltétlenül megosztani egymással?

Laci: Az éves naptárat össze kell állítani csapat és raj szinten egyaránt. Nálunk legtöbb esetben két vezető van az őrsök élén, őket is megkérjük erre a munkára. Év elején meghatározzuk a csapat céljait a törzzsel. Tudnunk kell, hogy mibe fektetünk adott évben nagy energiát, mi az, amit kifejezetten jobban akarunk csinálni. Minden évben felmerülnek vezetői igények mindkét oldalon, ezek megvitatása is ezen a fórumon történik.

Előd: Nálunk a rákészülés a hétvégére azért nehezebb feladat, mert vidéki csapat lévén nem tudunk hetente összegyűlni. Az egyik rajvezetőnket felvették egyetemre, Szegedre, a másikat Budapestre, a harmadik épp Kecskeméten van, és már a negyedik időpontot próbáljuk megtalálni a megbeszélésre. Aztán végül Budapesten kerítettünk rá sort a gólyatáborok után. Sikerült megbeszélni az éves céljainkat, a személyi kérdéseket, az évközi tervezett programokat és mindazokat a kérdéseket, amelyeket a csapat évindító ülésén és az őrsvezetői körben a vezetői hétvégén részletesebben is át szeretnénk nézni, meg szeretnénk vitatni. Visszatérve a hétvégére: abban is döntést hoztunk, hogy mindenképpen szeretnénk tehát hétvégi eseményre bővíteni az évnyitó-évindítót.

VL: A programokról egymagad döntesz, vagy erről a szűkebb rajvezetői kör hoz döntést?

Előd: Ez többszemélyes munka. Hogyha egy parancsnok egymaga akar programot adni a csapatának, az nem jó.

Laci: Nekem is mondták már korábban, hogy nálatok nem te csinálsz mindent? Ilyenkor megkérdezem az illetőt, hogy ők hányan vannak a csapatban, mert mi kétezren. Bizonyára a kisebb csapatoknál ez is működni tud.

Előd: Én kisebb csapatoknak is tudom javasolni, hogy legalább két emberre legyenek a feladatok kiosztva. Több szem többet lát. Több nézőpont, szempont merülhet fel, jobb minta a gyerekek előtt. A korosztályi szakadékot is könnyebb áthidalni akkor, ha másokat, fiatalabbakat is bevonunk a döntések meghozatalába.

VL: A mi csapatunkban az évközi megbeszéléseken az összes vezetőnk ott van. Azt tapasztalom, hogy ezért lassan megy a munka, lassan haladunk. Ti, mint csapatparancsnokok hogyan tudjátok moderálni a megbeszéléseket, hatékonnyá tenni a munkát? Erre vannak módszereitek?

Laci: Nálunk az a módszer vált be, hogy alapvetően a csapatszintű kérdéseket a törzsben vitatjuk meg, többségében nem visszük ki az őrsvezetők elé, pontosan az általad említett okok miatt. Harminc-negyven embernek nem lehet ugyanaz a véleménye, ráadásul a kérdések jó része nem is érinti az őrsvezetőket. Másik érv a törzs mellett, hogy a tagok jobban ismerik egymást, ezért aztán könnyebben jutnak dűlőre.

DSC_3798 (2)Előd: A vezetői gyakorlatunk, meggyőződésünk szerint a problémákat a lehető legalacsonyabb szinten kell kezelni. A tábor pl. az a helyszín, ahol a legtöbb konfliktus előjöhet. Próbálunk arra figyelni vezetői szinten, hogy az esti megbeszéléseken felbukkanó problémát – amennyiben az raji, vagy őrsi szinten intézhető – tudjuk a megfelelő szinten kezelni. Az már személyes felelősségem, hogy aztán utána nézzek, hogy az ügy a megfelelő szinten és jól lett-e megoldva, kezelve. Ha ebben következetesek vagyunk, akkor ez a felfogás válik a csapat egészének sajátjává, a legkisebbektől a legnagyobbakig, vagyis a vezetőket is beleértve. Mindez érvényes a vezetői hétvégére is abban az értelemben, hogy a kötetlenebb programokon, csapatépítésen – képesítéstől függetlenül – nem csak az egyoldalú kommunikáció érvényesül. Rengeteg olyan játékos módja van az önkifejezésnek, ahol nem a szavak erejével, hanem más utakon jut felszínre az egyéni hangulat, gondolat, érzés, esetleges sérelmek. Ezek nagyon jól hozzásegítik a hétvégét ahhoz, hogy a negatív dolgok a háttérbe szoruljanak, elfelejtődjenek. Milyen jó is az, hogy végül egy jót nevettem azzal, akivel kapcsolatban sérelmem volt!

VL: Említetted Laci, hogy mindig kitűztök egy éves célt. Mi lesz az idei?

Laci: A törzs alapvetően tudja, hogy mi a csapatunk erőssége, gyengéje. Arra szoktunk koncentrálni, hogy a gyengeségeit javítani tudjuk. Nálunk a nyitottság kérdése került idén a célok közé, mert volt erre igény. Külső szemlélőktől, egyházközösség felől, szülők révén ért el minket az üzenet, hogy szeretnének bennünket többet látni, nyitottabb működést várnak. Ennek megfelelően az egyházközségben szeretnénk többet „látszani”, Budakeszin helyben nyitni.

Előd: Nálunk a csapatparancsnok határozza meg az éves célt. Ezt indoklom, kicsit kinyitom a témát. Nagyon fontos, hogy a cél megfogalmazása nem konkrét feladatokat jelent, hanem azt mutatja meg, hogy a csapat milyen irányba haladjon az adott évben. Milyen nevelési célt tűzött ki maga elé, milyen megvalósítást szeretne. Ezt követően a rajvezetők korosztálynak megfelelő módon alkalmazzák a célokat. Lehet ugyan a cserkészév sikerességét abban mérni, hogy hány fővel gyarapodott a csapat, de nevelő mozgalomként a célok megvalósítása nagyobb jelentőséggel bír. Nálunk a KAPCSOLATOK építése, ápolása lesz az éves feladatunk. Vezetők, szülők, Isten közti kapcsolatok megerősítése a célunk. Én egy évre vállaltam a parancsnokságot, hogy olyan alapokat tudjak kialakítani közös munkával, amelyre a következő csapatparancsnok szilárd építményt hozhat létre. Nálunk 1995 óta Szabó atya volt a csapat élén, ez egy lehetőség az eddigi szokások, „hagyományok” újragondolásnak, vagy épp megtartásának.

VL: Miután a vezetőség sikeresen elindította az évet, csapatszinten hogyan folytatódik a munka?

DSC_3789 (2)Laci: Nekünk van egy évkezdő csapatdélutánunk évnyitó szentmisével, és egy kis program a nyári táborban készült képek vetítésével, ahol a szülők is bekukkanthatnak a táborba. A legkisebbek, az újak is ekkor láthatják először, hogy mi vár rájuk köztünk, itt találkoznak a csapat tagjaival. Ez szeptember közepén-végén szokott megtörténni. Az éves munkatervet is folyamatosan töltjük.

Előd: Mi a tanévkezdéskor felkeressük az iskolákat, szülői értekezleteket, leginkább az ötödikesek felé fordulunk. Ilyenkor a legtöbb helyen új osztályfőnököt kapnak a gyerekek, ezért is érdemes a kapcsolatokat kialakítani. Az évnyitó ezután következik, ahol a tavalyi év és a nyár élményeit osztjuk meg egymással, szülőkkel. Ilyenkor teret kapnak más cserkészeseményekről szóló beszámolók is, dzsembori, teljesítménytúra, El Camino, még ha oly távoli is ez a kisebbeknek; csillogó szemmel szokták hallgatni a nagyokat. Ekkor bemutatjuk a csapat vezetőit és elkezdődik az őrsi munka is.

VL: Az oktatási rendszer folyamatos változásban van. Megérinti-e a cserkészeket az, ami az iskolákban történik?

Laci: Ha augusztus közepén, végén elkezdtem hívogatni a vezetőket, hogy tűzzük ki az őrsi foglalkozások időpontját, akkor nagyobb eséllyel találtunk időpontokat.

Előd: Mi mindig gondolkodunk azon, hogy a cserkész-évnyitót gyorsan, még szeptember elején megtartsuk, mert a szakkörök, különórák, egyebek még nem foglalták el a helyüket. Gondoltuk, hogy akkor majd jól befoglaljuk a terepet, és akkor majd a gyerek a cserkészetre jön. Sajnos az a tapasztalat, hogy a szülők inkább a zongoraórát, edzéseket, különórákat, stb. helyezik előrébb a sorban, és a cserkész foglalkozás lesz az, amit a leghamarabb eltolnak. Ez egy igazi kihívás, hogy méltó helyére kerüljön a cserkészet és ne csak egy szakkörként tekintsenek ránk.

 

Nagy Emese, Zöllner Anna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük