Patkány őrs – mese

A Liliom iskolába új igazgató jött. Zsemle szokása szerint késett az első óráról, ezért csak a nagyszünetben tudta meg a hírt őrstársaitól. A Hangya őrs összegyűlt az udvaron a kedvenc hársfájuk alatt.
-Te Zsemle, hallottál már az új igazgatóról? – kérdezte tőle valaki.
Zsemle csak rázta a fejét. Erre mindenki egyszerre akarta felvilágosítani.
-Azt mondják sokkal szigorúbb, mint a Takáts volt. Az előző iskolájában valakit kirúgott, mert kofát kötött az iskolapadra.
-Én meg azt hallottam, hogy egy alsóst annyira leszidott a kitűrt cserkészinge miatt, hogy elsírta magát az egész suli előtt.
-Kíváncsi vagyok mit fog kezdeni a Tapír őrssel.
A Tapír őrs volt a Lilom iskola réme. A fiúk minden szünetben összegyűltek, és köpőversenyt rendeztek a szikkasztónál. Egyszer egy ötödikest fejjel lefelé bele is lógattak az ételmaradékos gödörbe, és belesett a szemüvege. A Tapír őrs hallgatólagos szövetségben volt a hangyákkal, amióta egyszer együtt őrködtek. A hangyák szemtanúi voltak, ahogy a tapírok megijedtek ez csapat kutyától, és hazarohantak, mielőtt az őrségidejük lejárt volna. Az egyikük annyira berezelt, hogy el is sírta magát. A tapírok azóta nem bántották a hangyákat.

002Most is egybegyűltek az egyik padnál. Láthatóan nem érdekelte őket az új igazgató híre. A fővezérük, a Kopasz – akinek a haját mindig rövidre nyírták, amióta egyszer egy kullancs volt a fejbőrében és lime kóros lett miatta -, éppen magyarázott valamit. Lassan az egész udvar köréjük gyűlt, még a félénk Pitypang őrs is. A Kopasz nagyban magyarázott.
– Engem ugyan nem érdekel ez az új igazgató. Sőt még egy üdvözlő ajándékkal is keszültem neki. Nézzétek! – kinyitotta a tenyerét és egy patkány volt benne. A diákok egy köre, akik nem kedvelték annyira a tanárokat, az egész tanári kart Patkány őrsnek nevezték el. Kopasz elmosolyodott. – Új patkány a fészekben. Meglátjuk mit szól majd az igazgató úr, ha ez a kis állat az asztalába költözik.
– Ugyan Kopasz, amint meglátják azt a csupasz fejed az igazgatói körül tudni fogják, hogy miben sántikálsz!
Kopasz erre csak elmosolyodott, ami hirtelen nagyon ijesztően hatott.
Vészterhes csend lett az udvaron. Mindenki tudta, hogyha ezt most megcsinálják, annak nagyon rossz vége is lehet. Ugyanakkor Kopasz felvont szemöldökkel nézett végig minden cserkészen. Szemöldöke úgy kanyarodott mint egy kérdőjel a pillantása végén: ki mer az utamba állni? Senki se szólt egy szót se.
Valaki megbökte Zsemle vállát. Tücsök volt az, az egyik őrstársa. Feljebb tolta a szemüvegét szokatlanul hosszú orrán.
– Te Zsemle, mi igazán szólhatnánk valamit. Elvégre a markunkban vannak. Tudod, azóta a kutyás őrködés óta. Na…
Tücsök szelíden nézett Zsemlére.
– Fiúk! – szólt Zsemle a Hangyáknak – Mit szóltok ti ehhez?
Mindenki vonogatta a vállát. Még Csomó is, aki pedig mintacserkész volt. Mindenki ezt hallgatta otthon: a Csomó nyakkendője mindig szépen rendezett. A Csomó még a perecre is egyszerű kettőst köt. A Csomó cserkészingét még senki sem látta kitűrve.
Ezek mind igazak voltak. Egyszer elaludt matek óra közben, és a Fülöp odalopózott mögé, hogy kihúzza az ingét a nadrágjából. Fülöp volt a legerősebb, métában is mindig ő volt az aranyember, a legmesszebbre ütő, Laurenciázás közben pedig senki sem látta még elfáradni. Szóval Fülöp elkezdte rángatni az ingét, de az csak nem jött ki, mintha pillanatragasztóval lett volna odaragasztva. Az ing a helyén maradt, Fülöp pedig kapott egy beírást.
De most még ő is csak vonogatta a vállát. Végül annyiban hagyták a dolgot. A következő óra őrsgyűlés volt.

047 copy

Amikor Bence, a Hangya őrsvezető belépett a termükbe, Kolbász lesütötte a szemét. Kolbász úgy érezte, hogy ezt az egész patkányos ügyet ő fogja megszívni. Már így is neki volt a legtöbb beírása az őrsben. Ha megint hazaállít eggyel, nagyon le fogják szidni.
– Milyen napotok volt? – kérdezte Bence, miután imádkoztak.
Senki nem szólt semmit. Körző már nyitotta volna a száját, de felrémlett előtte Kopasz arca. Az a furcsán bozontos szemöldök a tükörsima fej alatt, és Körző becsukta a száját.
Később Zsemle az ablakon át látta, hogy Kopasz Ritával beszélget. Rita a Békalencse őrsbe járt, a Hangya őrs párhuzamos lányőrsébe. Hosszú szőke haja volt, és tiszta kék szeme, mintha egy játékbaba lenne. De gyilkos volt számháborúban, és portyákon is mindig ő vezette a sort. Most összehajolva beszélgetett a Kopasszal, a nap megcsillant a szőke haján, megcsillant Kopasz fehér fején is és egyenesen Zsemle szemébe sütött.
A szünetben Rita elment Zsemle mellet, aki megfogta a karját.
– Mire készülsz Rita?
– Én? Semmire. – felelte Rita és belépett az igazgató irodájába.
Zsemle lement az udvarra a többiek közé. Tücsök rögtön észrevette az arcán az aggodalmat. Kolbász görnyedten rugdosta a kavicsokat a sarokban. Elképzelte, hogy egyet a szájába vesz, elkezd fulladozni, és akkor leviszik az EÜ sátorba, nem lesz itt, amikor ez az egész patkányos ügy kiderül, és még a szülei sem szidják le. Kolbász a kezébe vett egy marék kavicsot, benyálazta a száját, és lenyelte őket.
Három dolog történt egyszerre.
Kolbász elkezdett fulladozni. Fülöp elkiáltotta magát, hogy „Heimlich!”, és mögé ugorva próbálta megmenti őrstársát.
Rita leért az udvarra, és pacsit adott Kopasznak.
Az igazgatói irodából előtti erkélyajtó pedig kinyílt.
Ez utóbbit alig vette észre valaki, mert mindenki azt figyelte, ahogy Kolbász szájából, mint egy szép szökőkútból ömlenek ki a kavicsok. Aztán mégis mindenki odanézett, mert egy dörmögő mély hang szólalt meg.
– Liliom Iskola vigyázz!
Mindenki vigyázz-ba vágta magát, és feltekintett az erkélyre.
Ott állt az új igazgató. Tökéletesen sima cserkészingben, és szürke nyakkendőben. Keze lazán lógott a teste mellett. Már őszülő haja rövidre volt nyírva, barna szeme pedig élesen pásztázta végig az udvart.
Aztán Imola a pitypang őrsből felsikkantott. ő vette észre először az igazgató bal kezében finoman himbálódzó patkányt. Az igazgató újra megszólalt:
 -Jó munkát!
Mindenki félve suttogta, hogy Légy résen! Kopasz szemöldöke pedig két felkiáltójellé formálódott: Fuss!

 

Folytatása következik…

Szöveg: Tibélly Orsolya öv (148.)

Illusztráció: Huszár Márton

1 hozzászólás

  1. Pingback: Következmények – mese – 2. rész – Cserkész Magazinok

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük