“Nem mondhatom a cserkészeimnek, hogy lebegjenek!”

A cserkészek világszerte híresek arról, hogy járják a természetet, szívügyük a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés elvei szerint irányítják a rájuk bízott gyerekeket. Mit teszel meg te mindezekért? Néhány ötletet adunk, hogyan teheted igazán természetbaráttá a nyári tábort, válhat a városi hétköznapod is környezettudatossá. Pólya Sári (304.) biológust kérdeztük.

Szerző: Nagy Emese

A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.

Pólya Sári vagyok, és most itt az ELTE Lágymányosi Campus déli tömbjének vagyunk a negyedik emeletén, a Növényélettani Tanszéken. Itt csinálom a doktori dolgozatomat, ami búza tartalékfehérjék vizsgálatáról szól. Valójában azt vizsgálom, hogy az egyes búzafehérjék hogy hatnak arra, hogy az adott lisztből jó kenyeret lehessen sütni.

VL: Minőség, takarékosság, környezetvédelem, környezetismeret: ebben a kutatásban is tetten érhető az, amiért téged kerestünk meg. Véleményed szerint hogyan lehet a leginkább környezettudatosan megszervezni egy nyári tábort?

Sári: Amikor először megkerestetek ezzel, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi az, ami Titeket a leginkább érdekelhet ebben a hatalmas témában. Első körben, praktikusan egy cserkésztábor megszervezéséhez az a fontos szempont kell érvényesüljön, hogy miként tudjuk az ökológiai lábnyomunkat és az ott hagyott szemetünket csökkenteni. Mi azért megyünk ki a gyerekkel a természetbe, hogy valami olyat tanítsunk nekik, amit itt a városban lehetetlen, és hogy megmutassunk nekik, hogy a természet milyen szép. Ennek persze az az ára, hogy ottlétünkkel mégis kicsit tönkre tesszük a környezetünket. Egy cserkésztábor megszervezésekor az ember kénytelen megkeresni az értelmes kompromisszumokat a szemléletformálás és a környezetrongálás, a programszervezés, szeméttermelés és az ÁNTSZ-es elvárások között.

VL: Vannak olyan cserkészszokások, amelyek adottak: körletépítés, ösvények kitaposása, majd ezeknek a legjobb tudásunk szerint visszabontása, helyreállítása. Mégis sérül a környezetünk. Miként lehetne ezeket a leginkább átgondolt módon véghez vinni?

Sári: Amikor az ember körülárkol egy sátrat, megbontja azokat az élőhelyeket, amit maga a talaj képez. Ha kidönt egy nem élő fát, akkor azt az élőhelyet szűnteti meg, amelyen az a sok apró rovar él, és madár fészkel. De hát nyílván, ezeket muszáj megtenni, mert senki nem akar körülárkolatlan sátorban éjszakázni. Óhatatlan, ha 30-40 gyerek kimegy az erdőbe, akkor összetapossa a talajt, de nem mondhatom a cserkészeimnek, hogy lebegjenek! Ez – bizonyos értelemben – egy környezetvédelmi ára annak, hogy táborozunk, környezetvédelmi haszna pedig az, hogy olyan embereket tudunk ezáltal nevelni, akiknek a környezettudatosság fontos része lesz az életének.

VL: Akkor azt mondod, hogy mindenekelőtt legyünk tudatosak az erdőben. De ehhez kellenek az ismeretek. Miért árt a földnek, ha letapossák?

Sári: A talaj, amin járunk egy nagyon komplex életközösség. Teli van gyökerekkel, gombákkal, amik behálózzák a gyökereket. A gombák, az életük 90 százalékát a föld alatt élik, míg egyszer csak gomba alakú termőtestet nem képeznek, szemünknek láthatatlanok. A föld teli van rovarokkal, és ha csak jársz rajta, összetömörödik a föld, kinyomódik belőle az oxigén, nehezebben jut be az esővíz és nehezebben fognak ott megélni ezek az élőlények.

És igen. Szerintem a kulcsszó a tudatosság. Ha egy vezető átgondolja, hogy mit miért csinál, és ezt meg is osztja a cserkészeivel. Például a szelektív szemétgyűjtés témájában: lehet, hogy a gyerek otthon nem gyűjti külön a szemetet; de, ha az őrsvezető megmutatja neki hogy most ide a papírt, oda a műanyagot, amoda a komposztot; és elmagyarázza, hogy ez egy egyszerű dolog, amit tehetsz a környezeted védelmében… Azt gondolom, hogy ebben mindenki szívesen partner lesz (és persze nem kell a szelektív gyűjtést csak a táborra koncentrálni, egész évben lehet gyakorolni).

VL: A tábori GH alapanyagok bevásárlásánál már át lehet gondolni a képződő hulladék mennyiségét. Hogy lássunk neki a tervezésnek? Sajnos sok esetben egy nagy bevásárlóközpontban intézzük el a leggyorsabban, legegyszerűbben ezt a feladatot.

Sári: Mielőtt az ember nagy reformokra szánja el magát a csapatában – amit én csak támogatni tudok -, a legegyszerűbb, ha nem műanyagzacskókkal indulunk el vásárolni, hanem vászonzsákokkal, almás rekeszekkel. Akik nagyobbat is mernek lépni, a közös főzésekre 5 kg-os kiszerelésben gondolkodhatnak, őrsi főzésekre pedig szétporciózhatják külön ládákba az alapanyagokat. A nagyon elhivatott csapatoknál a tábori díjak befizetésekor már lehet úgy kalkulálni, hogy, ha már tudjuk mennyi alapanyagra lesz szükségünk, kimegyünk a piacra és megvesszük a helyi alapanyagokat, támogatva ezzel a kistermelőket. Ez úgy a legpraktikusabb, hogy a (nyári) táborhely környékén megkeressük a kistermelőket, akiknek előre tudjuk jelezni, hogy adott időszakban mire számíthat a rendelést illetően.

sari_2

VL: Napi szinten a táborban nem könnyű megoldani a szelektív gyűjtést. A párizsi műanyag borítása, a mackósajtos fóliák, maszatos szalvéták és tetrapack tejes dobozok mind egy helyre zuttyannak a nagy fennforgásban. Hogy lehet ennek érvényt szerezni a táborban?

Sári: Kisebb táborharcok után nálunk már megszokták a gyerekek. Fontos, hogy a tábor legelején átvegyük a cserkészekkel ezeket a dolgokat, mit, hová teszünk. Egyszer előfordult, hogy át kellett válogattatni a szelektív hulladékot, mert bizony sokak munkáját elrontotta néhány figyelmetlenebb gyerkőc. Utáltak, de segítettem nekik, és többször nem fordult elő.

Azt tudom még javasolni, hogy kérdezzetek rá a táborhely környékén, hogy a helyi hulladékkezelő milyen gyűjtési formát alkalmaz. Például Budapesten a fémet és a műanyagot egybe gyűjtik, de másutt nem így tesznek. Érdemes a piacok felkutatása alkalmával a szelektív gyűjtésről is informálódni a helyi boltostól, önkormányzattól. Alapszabály, hogy amin rajta van a recycling logó, az mind mehet a szelektívbe; papír a papírhoz, műanyag a műanyaghoz és így tovább. Érdemes a tetrapack-os dobozokat külön gyűjteni, hiszen öblítés után az nedves; nehogy összekenje a papírt.

VL: A táborban vegyszereket is kénytelen használni az ember, mosogatáskor, fürdéskor, latrina kezelésekor. Ezekre az esetekre van természetbarát alternatíva?

Sári: Mi egy alkalommal a Duna vízgyűjtő területén vertünk tábort, ott kötelező volt biológiailag elbomló szereket használni, ekkor a tábor előtt közösen beszerzett tusfürdőket, samponokat használtunk. De, ha erre nincs keret, akkor lehet saját büdzséből naturkozmetikumot vásárolni és divatot teremteni. Lebomló mosogatószert is lehet kapni a közismert boltokban, kicsit meg kell lesni a címkéjét, amin feltüntetik a lényeget. A latrinát és fertőtlenítő mosogatást illetően az ÁNTSZ inkább az emberekre gondol, semmint az élővilág egészére, hiszen a hypo és a klórmész mindent kiírt maga körül. A latrina szakszerű leföldelése előtt egy adag septifossal nyakon öntve környezetbarát megoldás lehetne erre a problémára, de az előírás kötelez minket.

1 hozzászólás

  1. NVCS

    Azért ez egy kicsit túlzás, nem? Még az állatok taposásának is van talajtömörítő hatása, mégsem tiltjuk ki őket az erdőből. Állítom, hogy egy gyerek ökológiai lábnyoma kisebb, amíg a cserkésztáborban van, mintha ez idő alatt otthon lenne, égetné a villanyt, töltené a telefonját, autóba ülne, folyatná a vizet, neadjisten enne egyet a mekiben és a többi. Az erdő napok alatt kiheveri azt a 30-40 táborozót, nem a cserkészektől kell félteni a természetet. A szelektív hulladékgyűjtés jogos, meg a lehető legkevesebb vegyszer, de szerintem a cserkészet világ életében a lehető legkörnyezettudatosabb dolog volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük