A cserkészek világszerte híresek arról, hogy járják a természetet, szívügyük a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés elvei szerint irányítják a rájuk bízott gyerekeket. Mit teszel meg te mindezekért? Néhány ötletet adunk, hogyan teheted igazán természetbaráttá a nyári tábort, válhat a városi hétköznapod is környezettudatossá. Pólya Sári (304.) biológust kérdeztük.
Szerző: Nagy Emese
A cserkész szereti a természetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket.
Pólya Sári vagyok, és most itt az ELTE Lágymányosi Campus déli tömbjének vagyunk a negyedik emeletén, a Növényélettani Tanszéken. Itt csinálom a doktori dolgozatomat, ami búza tartalékfehérjék vizsgálatáról szól. Valójában azt vizsgálom, hogy az egyes búzafehérjék hogy hatnak arra, hogy az adott lisztből jó kenyeret lehessen sütni.
VL: Minőség, takarékosság, környezetvédelem, környezetismeret: ebben a kutatásban is tetten érhető az, amiért téged kerestünk meg. Véleményed szerint hogyan lehet a leginkább környezettudatosan megszervezni egy nyári tábort?
Sári: Amikor először megkerestetek ezzel, akkor sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi az, ami Titeket a leginkább érdekelhet ebben a hatalmas témában. Első körben, praktikusan egy cserkésztábor megszervezéséhez az a fontos szempont kell érvényesüljön, hogy miként tudjuk az ökológiai lábnyomunkat és az ott hagyott szemetünket csökkenteni. Mi azért megyünk ki a gyerekkel a természetbe, hogy valami olyat tanítsunk nekik, amit itt a városban lehetetlen, és hogy megmutassunk nekik, hogy a természet milyen szép. Ennek persze az az ára, hogy ottlétünkkel mégis kicsit tönkre tesszük a környezetünket. Egy cserkésztábor megszervezésekor az ember kénytelen megkeresni az értelmes kompromisszumokat a szemléletformálás és a környezetrongálás, a programszervezés, szeméttermelés és az ÁNTSZ-es elvárások között.
VL: Vannak olyan cserkészszokások, amelyek adottak: körletépítés, ösvények kitaposása, majd ezeknek a legjobb tudásunk szerint visszabontása, helyreállítása. Mégis sérül a környezetünk. Miként lehetne ezeket a leginkább átgondolt módon véghez vinni?
Sári: Amikor az ember körülárkol egy sátrat, megbontja azokat az élőhelyeket, amit maga a talaj képez. Ha kidönt egy nem élő fát, akkor azt az élőhelyet szűnteti meg, amelyen az a sok apró rovar él, és madár fészkel. De hát nyílván, ezeket muszáj megtenni, mert senki nem akar körülárkolatlan sátorban éjszakázni. Óhatatlan, ha 30-40 gyerek kimegy az erdőbe, akkor összetapossa a talajt, de nem mondhatom a cserkészeimnek, hogy lebegjenek! Ez – bizonyos értelemben – egy környezetvédelmi ára annak, hogy táborozunk, környezetvédelmi haszna pedig az, hogy olyan embereket tudunk ezáltal nevelni, akiknek a környezettudatosság fontos része lesz az életének.
VL: Akkor azt mondod, hogy mindenekelőtt legyünk tudatosak az erdőben. De ehhez kellenek az ismeretek. Miért árt a földnek, ha letapossák?
Sári: A talaj, amin járunk egy nagyon komplex életközösség. Teli van gyökerekkel, gombákkal, amik behálózzák a gyökereket. A gombák, az életük 90 százalékát a föld alatt élik, míg egyszer csak gomba alakú termőtestet nem képeznek, szemünknek láthatatlanok. A föld teli van rovarokkal, és ha csak jársz rajta, összetömörödik a föld, kinyomódik belőle az oxigén, nehezebben jut be az esővíz és nehezebben fognak ott megélni ezek az élőlények.
És igen. Szerintem a kulcsszó a tudatosság. Ha egy vezető átgondolja, hogy mit miért csinál, és ezt meg is osztja a cserkészeivel. Például a szelektív szemétgyűjtés témájában: lehet, hogy a gyerek otthon nem gyűjti külön a szemetet; de, ha az őrsvezető megmutatja neki hogy most ide a papírt, oda a műanyagot, amoda a komposztot; és elmagyarázza, hogy ez egy egyszerű dolog, amit tehetsz a környezeted védelmében… Azt gondolom, hogy ebben mindenki szívesen partner lesz (és persze nem kell a szelektív gyűjtést csak a táborra koncentrálni, egész évben lehet gyakorolni).
VL: A tábori GH alapanyagok bevásárlásánál már át lehet gondolni a képződő hulladék mennyiségét. Hogy lássunk neki a tervezésnek? Sajnos sok esetben egy nagy bevásárlóközpontban intézzük el a leggyorsabban, legegyszerűbben ezt a feladatot.
Sári: Mielőtt az ember nagy reformokra szánja el magát a csapatában – amit én csak támogatni tudok -, a legegyszerűbb, ha nem műanyagzacskókkal indulunk el vásárolni, hanem vászonzsákokkal, almás rekeszekkel. Akik nagyobbat is mernek lépni, a közös főzésekre 5 kg-os kiszerelésben gondolkodhatnak, őrsi főzésekre pedig szétporciózhatják külön ládákba az alapanyagokat. A nagyon elhivatott csapatoknál a tábori díjak befizetésekor már lehet úgy kalkulálni, hogy, ha már tudjuk mennyi alapanyagra lesz szükségünk, kimegyünk a piacra és megvesszük a helyi alapanyagokat, támogatva ezzel a kistermelőket. Ez úgy a legpraktikusabb, hogy a (nyári) táborhely környékén megkeressük a kistermelőket, akiknek előre tudjuk jelezni, hogy adott időszakban mire számíthat a rendelést illetően.
VL: Napi szinten a táborban nem könnyű megoldani a szelektív gyűjtést. A párizsi műanyag borítása, a mackósajtos fóliák, maszatos szalvéták és tetrapack tejes dobozok mind egy helyre zuttyannak a nagy fennforgásban. Hogy lehet ennek érvényt szerezni a táborban?
Sári: Kisebb táborharcok után nálunk már megszokták a gyerekek. Fontos, hogy a tábor legelején átvegyük a cserkészekkel ezeket a dolgokat, mit, hová teszünk. Egyszer előfordult, hogy át kellett válogattatni a szelektív hulladékot, mert bizony sokak munkáját elrontotta néhány figyelmetlenebb gyerkőc. Utáltak, de segítettem nekik, és többször nem fordult elő.
Azt tudom még javasolni, hogy kérdezzetek rá a táborhely környékén, hogy a helyi hulladékkezelő milyen gyűjtési formát alkalmaz. Például Budapesten a fémet és a műanyagot egybe gyűjtik, de másutt nem így tesznek. Érdemes a piacok felkutatása alkalmával a szelektív gyűjtésről is informálódni a helyi boltostól, önkormányzattól. Alapszabály, hogy amin rajta van a recycling logó, az mind mehet a szelektívbe; papír a papírhoz, műanyag a műanyaghoz és így tovább. Érdemes a tetrapack-os dobozokat külön gyűjteni, hiszen öblítés után az nedves; nehogy összekenje a papírt.
VL: A táborban vegyszereket is kénytelen használni az ember, mosogatáskor, fürdéskor, latrina kezelésekor. Ezekre az esetekre van természetbarát alternatíva?
Sári: Mi egy alkalommal a Duna vízgyűjtő területén vertünk tábort, ott kötelező volt biológiailag elbomló szereket használni, ekkor a tábor előtt közösen beszerzett tusfürdőket, samponokat használtunk. De, ha erre nincs keret, akkor lehet saját büdzséből naturkozmetikumot vásárolni és divatot teremteni. Lebomló mosogatószert is lehet kapni a közismert boltokban, kicsit meg kell lesni a címkéjét, amin feltüntetik a lényeget. A latrinát és fertőtlenítő mosogatást illetően az ÁNTSZ inkább az emberekre gondol, semmint az élővilág egészére, hiszen a hypo és a klórmész mindent kiírt maga körül. A latrina szakszerű leföldelése előtt egy adag septifossal nyakon öntve környezetbarát megoldás lehetne erre a problémára, de az előírás kötelez minket.
1 hozzászólás