Ebben az évben is eljött az aranyméta verseny ideje. Ez a Liliom iskola régi hagyománya volt. Sokan azt hitték, hogy az új igazgató meg se fogja tartani idén, de ez a katasztrófa nem következett be, mindenki legnagyobb örömére. A csapatokat az őrsök alkották, és meccsek folytak egész nap. Minden évben volt egy győztes őrs, de az aranyméta díjat csak egy ember nyerhette meg, az, aki a legtöbb pontot szerezte az őrsének.
A nagy esélyesek természetesen Farkas, Rita és Fülöp voltak. Habár meg kell hagyni, hogy Tücsökre is sokan gondolhattak volna, mint esélyes befutó, mert ő egy „örökség” volt.
Öröksége abból származott, hogy a bátyjai közül nagyon sokan voltak már aranyméta díjasak. Mondhatni mind a hatan. Tücsökről azon a napon mondott le mindenki, mint lehetséges aranymétadíj örökös, amikor a nevét is kapta.
Abban az évben állatfarsangot tartottak, aminek az volt a lényege, hogy mindenki a kedvenc állatának öltözött be. Plusz pontokat ért, ha valaki egy élő példányt is hozott, így eléggé sok kutya és macska jelmezt lehetett a látni, az udvar pedig hirtelen állatkertté vált.
De Tücsök jelmezét senki sem ismerte fel. Amikor valamiféle támpontot kértek, akkor Tücsök – aki akkor még nem volt Tücsök – elkezdett ciripelni, és fel-le verdesve a frakkjának szárnyait körbe-körbe ugrált az udvaron. Ezen ugrándozása közben lökte el Farkast, Kopsz hű barátját. Farkas nagyon bedühödött rá:
Mit akarsz tőlem, te kis rovar. Csak egy apró tücsök vagy! – ordította rá.
Tücsök hiába motyogta az orra alatt, hogy ő egy mannakabóca a Dél-Kárpátokból, senki sem hallgatott rá. A tücsök név pedig rajta ragadt, őt pedig teljesen szerencsétlennek könyvelték el. Habár mondhattuk volna, hogy ez teljesen alaptalan, hiszen ettől még jó lehetett volna métában, de alapvetően nem volt túlzottan ügyes. A legtöbbször magát a métaütőt messzebbre hajította az ütés után a labdánál, ezzel pedig állandó feladatot adott ez EÜ-söknek. Állíthatjuk, hogy nem Tücsök volt a Liliom Gimnázium fenegyereke, mégis több orrot tört be, mint Kopasz.
Az idei bajnokságon többen már a fél szemüket állandóan rajta tartották. Az ilyen óvatosak a már valaha megsérültek voltak: Fanni és Málna a pitypang őrsből, valamint a tapír őrs fele, köztük Ceasarral, aki fejedelmi nevét annak az orrnak, köszönhette, amit Tücsök szabott rá. Fülöp elégedetten nézte a már megsérültek riadt arcát. Habár ő egy csapatban métázott Tücsökkel, mégsem félt, hiszen jól tudta, hogy a félelem csak lelassítaná. Néha még ki is használta Tücsök rettegett nevét. Akikről tudta, hogy idegileg gyenge ellenfelek, azoknak a lelki ostromlását már hetekkel korábban elkezdte. Néha csak elsétálva mögöttük Tücsök nevét suttogta, vagy épp tücsköket rajzolt a füzeteik szélére. Sokszor az áldozatok észre sem vették ezeket a fenyegető jeleket, ám a tudatalattira mégis hathatott valamelyest, mert az aranyméta bajnokság napjára már paranoiásan érkeztek, izzadó tenyérrel, amiből folyton kicsúszott a métaütő.
A meccsek elkezdődtek, egyszerre több helyszínen is. A hangyák először a tapírokkal mérték össze erejüket. Ez volt a nap legnagyobb meccse, mindenki erre várt minden évben. Nagy is volt a nézőközönség, a szurkolótáborból csak azok az őrsök hiányoztak, akik éppen a másik meccset játszották. A harmadik fiúőrs tagjai, a keselyűk rendszeresen fogadóirodát nyitottak az aranyméta napjaira. Vezetőjük, Páfrány zsebpénzének nem kis részét a fogadásokból befolyt pénz tette ki. Amikor az új igazgató jött, akkor is sokat kaszált, hisz az új diri külsejére lehetett fogadni. Páfránynak sejtelme sem volt róla, hogyan képes legtöbb cserkésztársa ennyire bedőlni neki. A legtöbben ugyanis arra fogadtak, hogy az új igazgató egy vöröshajú, született törpe lesz, felemás színű szemekkel. Bármilyen meglepő nem lett igazuk, de Páfrány másnap egy vadiúj biciklivel parkolt le az iskola előtt.
Az aranyméta-meccs fogadások azonban sosem voltak ilyen egyértelműek. Páfrány maga sokszor jobban izgult a mérkőzések előtt, mint a résztvevők, mert mindig ott lebegtek a szeme előtt a vadiúj sárhányók a biciklijére.
A meccs végig nagyon szoros volt. Fülöp háromszor is hazafutott, és parádésan alakított. Zsemle, Körző és Kolbász remek elkapásaikkal erősítették a csapatot. Tücsök félelmetes ütőlengetéseivel terrorizálta a tapírokat.
A tapíroknál nem volt kiemelkedően jó játékos. Kopasz irányította ugyan a csapatot, de mind egyformán ügyesek voltak, úgy játszottak mint egy összehangolt, olajozott gépezet. Habár nem volt annyi hazafutásuk, mégsem esett ki soha senki, és az ütéseik is elég messzire mentek.
Végül a meccset a tapírok nyerték meg. A vereség Körzőt viselte meg a legjobban. Zsemle ment oda megvigasztalni a vereség után.
Ne aggódj Körző, ez még csak az első méta volt! A nap végére egyre jobbak leszünk.
Körző aggódva nézett fel Zsemlére.
Ha már a nap elején ilyen rosszak vagyunk, mi lesz később? Még nem kalkuláltad bele a lehetséges baleseteket, plusz ha elkezd esni az eső, csúszós lesz a fű, kimegy a bokád, vagy ha nem is esik, ott van Tücsök…
Körző, hagyd abba! – nevetett fel Zsemle. – Nézz fel az égre! Sehol egy felhő. Gyönyörűen süt a nap. Már miért esne?
Körző felnézett a ragyogó égre, és szipogott még egyet, beletörődve, hogy esőből nem lehet baleset.
Akkor marad Tücsök jobb karlendítése… – motyogta.
Fülöp lehuppant melléjük. habár zavarta a vereség, de elégedett volt a saját teljesítményével. Ő alapvetően az aranyméta-díj megszerzésére hajtott, ezért a csapatmunka annyira nem érdekelte. Úgy gondolta még pár hazafutás, és már be is zsebelheti a díjat.
Fülöp nem számolt Farkassal és Ritával. Vagy mondjuk inkább: Fülöp nem számolt Ritával. Rita aznap úgy játszott, ahogyan még Tücsök bátyjai sem játszottak soha. Teljes összeszedettséggel. ő ütött a legmesszebbre, ő futott a leggyorsabban, ő kapta el a legtöbb labdát, ő ejtette ki a legtöbb ellenfelet.
Zsemle tudta, hogy neki Fülöp oldalán kéne állnia, mégis úgy gondolta, hogyha Rita ma arat, akkor talán megkönnyebbül, és végre hajlandó lesz beszélni vele. Felvilágosíthatná, hogy mi folyik itt.
Így este, mikor kihirdették, hogy a bajnokságot a tapír őrs nyerte meg, az aranyméta-díj, pedig Ritáé, Fülöpön kívül mindenki lelkesen tapsolt.
Fülöp azonban arra gondolt, hogy jövőre még erősebb megfélelmlítést kell alkalmaznia, nemcsak hetekkel, hónapokkal előbb. Már el is kezdte vázolni fejében a tervet, így járkált az udvaron, és lökte fel majdnem Zsemlét, aki Rita felé tartott. De azt Fülöp már nem látta, ahogy beszélgetnek, mert haditervének tökéletesítése és vázolása az udvar homokába teljesen lekötötte minden figyelmét.
Folytatása következik…
A mese első részét itt olvashatod a másodikat pedig itt, a harmadikat pedig itt olvashatod.
Szerző: Tibély Orsolya öv. (148.)
Illusztrációk: Huszár Márton
