Együtt könnyebb

Szeretnénk ha még többen, jobban bele látnának az MCSSZ munkájába. Ezért egy riport sorozatot indítunk, amelynek keretében bemutatkoznak az irodában dolgozók. Elsőként az Országos Iroda vezetőjét Hoffmann Ferit kérdeztük. 

VL: Mi a feladatod a Szöviben?

2016. április 1-jén megkaptam az Országos Iroda vezetését, úgyhogy jelenleg irodavezetőként dolgozom a szövetségnél. A munkám tehát az irodai folyamatok irányítása, fejlesztése, a munkatársak foglalkoztatása. Ezen felül beszámolok az elnökségnek az iroda munkájáról, életéről, és persze igyekszem jó munkahelyi közösséget formálni. Támogatom az országos elnökség munkáját és van még egy-két korábbról megörökölt feladatom is, amik leginkább a mozgalomtámogatáshoz kapcsolódnak. Ott vagyok tehát minden elnökségin keddenként. Alapvetően jegyzőkönyvet írok, segítem az előkészületet, meghívom a vendégeket, koordinálom a delegált feladatokat. A mozgalmi ügyek közül én foglalkozom a „Csatlakozz!” felülettel, a parancsnok váltásokkal, az esetleges alakuló csapatokkal, vagy meglévő csapatok folyamatainak támogatásával. Nálam futnak a fesztiválok és más akár saját, akár meghívásos programok koordinálása. Természetesen időt kell szakítanom a munkatársakra is, ha van szakmai kérdésük, tervük. Szóval igyekszem a teljes irodai működést koordinálni, és annak egyes feladatait ellátni.
Sok tervem van, de az időm kevés, ugyanis szeptember 1-től egy ösztöndíjprogram keretein belül kilenc hónapot a moldvai csángók között fogok eltölteni. Remélem addig sikerül elérni a főbb célokat és egy olyan iroda leszünk, amelyre örömmel gondol majd minden cserkészünk is, nem csak mi.

P1100877

VL: Szabadidődben milyen feladatokat vállalsz a cserkészetben?

Önkéntesként a Bugaci Őrsvezetőképzés képzésvezetője vagyok a VIII. Cserkészkerületben. Itt a képzés operatív vezetése a feladatom, illetve az altáborparancsnokok és törzstagok szakmai fejlesztése. Szeretem ezt a munkát, sok jó emlék köt Bugachoz.
A másik önkéntes „lábam”, szintén vezetőképzéshez köthető, ami a 18+ ŐVK. Tavalyi évben kért fel még Balu a képzés vezetésére úgy, hogy előtte még nem is voltam a képzés része. Ez egy nagyon jó új kihívás és fejlődési terület volt, hiszen korábban nem dolgoztam ilyen képzési rendszerben és felnőttekkel. A legutóbbi képzés véget ért, és ha kapok rá lehetőséget, szívesen foglalkozom még vele a jövő évben.

VL: Van-e ezen kívül egyéb önkéntes tevékenységed?

Hú, hát van ilyen is. Solton nevelkedtem fel, miután a délszláv háborúk miatt elköltöztünk családommal Temerinből. Solt egy kis település a Duna mellett. Ahogy odaköltöztünk rögtön becsatlakoztunk a helyi egyházközség életébe. Gyermekként rendszeresen ministráltam, és segítettem, amiben tudtam az egyházközségünket, még gyermekként. Aztán ahogy nőttem, és nyíltak meg a lehetőségek és gyarapodott tudásom, már segítettem programok, táborok tervezésében, lebonyolításában, templom körüli fizikai munkákban. Amennyire időm és lehetőségem engedi, most is segítek ezekben, illetve alkalomadtán még az asszisztenciában is. Szeretek együtt dolgozni pár helyi emberrel, művésszel, akikkel néha egészen különleges dolgot tudunk alkotni, ami számunkra és a résztvevők számára is öröm lehet.

A másik önkéntes tevékenységem is nagyrészt Solthoz köthető, ugyanis 2012-től kezdve áthalad Solton a Magyar Zarándokút. Ez az út egy 450 km-es lelki, történelmi út Magyarországon Esztergomtól Máriagyűdig. Már a folyamatok elejétől segítem az út létrehozását és működését. Az első időszakban útvonalat kutattunk, jártunk be, szálláshelyeket, partnereket kerestünk. Volt egy konzorciumi pályázatunk is közel nyolcszáz millió forint értékben, melyből Solt 112 milliót kapott. Ennek a beruházásnak a tervezésében és a megvalósításában is részt vettem. Most zarándoksegítő vagyok Solt térségében egy 32 kilométeres szakaszon. Az utak minőségéért, a jelek meglétéért, programok szervezésért és az út népszerűsítéséért felelek.

És végül van még egy hely, a MEREK, a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Központja. Szerdánként járok ide átlag négy órában mozgáskorlátozottakat segíteni. Elég sokrétű az ottani feladatom. Alapvetően a harmadik emeleten a fiúkkal vagyok, de az elsőn is van két néni, akikhez járok segíteni. Leginkább virágot locsolni, vagy szerelni. A fiúkkal is szoktunk pakolni, tanulni, takarítani, beszélgetni, vagy gyakorolni kicsit a mozgást. Ezeken felül még a bocsa nevű edzéseken segédkezem szerdánként, illetve alkalmanként külső programra kísérem a bentlakókat.

_MG_8644

VL: Mi a mottód?

Hát ebből van bőven. Nehéz egyet választani, mert mind kicsit másra vonatkozik. “A lehetőségeket alakítsuk az igényekhez és ne a lehetőségekhez az igényeket.”, “Ha valamit csinálsz, úgy csináld, hogy abban ne találjon senki hibát.”, “Csak nyitottan.”, “Együtt könnyebb.” Hát valami ilyesmik. Talán ezek a fő mottóim. Olyan, igazi egy, Feris nincs, csak ezek.