Hogy képzeli el a jövőben a hazai cserkészet építkezését, mik a céljai a vezetőképzésben? Ismerjétek meg Merza Péter csst. (25.), Pít, országos vezetőképzési szakvezetőt.
Szerző: Nagy Emese
VL: Mi lesz a munkád?
Az országban sok vezetőképzés működik párhuzamosan, ezek némelyike az országos központ alá tartozik, mások a kerületek fennhatósága alá tagozódnak. Mind a kerületekben, mind országosan több szinten folynak a vezetőképzések, a kiscserkész őrsvezetőképzésektől egészen a cserkésztiszti képzésig. A vezetőképző szakvezetőnek az a feladata, hogy mindegyiket szakmailag összefogja, és koordinálja a képzésvezetők munkáját.
VL: Mi lesz a munkád?Mi jelenti a kihívást? Ezeknek a vezetőképzéseknek eltérő hagyományai, szokásai és szabályai vannak. Más-más elvárások vannak, egyesek elszigeteltebben működnek. Nehéz ezeket a „tojásokat” feltörni, egyáltalán szükséges-e?
A vezetőképzéseinknek az egyik erőssége, hogy nagyon régi hagyományokra épülnek, évről-évre ugyanolyan minőséget képviselnek. Országos szinten az lenne a célunk, hogy az átadott tudás egységessé váljon. Hasonlóan jól képzett vezetők dolgozzanak az egész országban. Ez megkönnyítené az egyes vk-k közti kommunikációt, a szakmai fejlődést. Célunk, hogy a kiképzőknek teremtsünk olyan fórumokat, ahol egymástól is tanulhatnak a saját törzseik fejlesztése céljából, például a kiképző képzés területén. Ez igényel egy kerületek feletti szintet. Természetesen van egy egészséges versengés a vk-k között; de ezáltal is tudunk tanulni egymástól. Ugyanakkor az is fontos, hogy a vk-k saját hagyományaikat tudják tovább vinni: a titkok megerősítik a képzéseket, az azonos vk-t végzett generációk közti kapcsolódást és az identitásukat. Az kifejezetten inspiráló, mikor találkozásaik alkalmával a kiképzők megosztják egymással tapasztalataikat, módszertani ötleteiket, vagy együtt fejlesztik tovább és újragondolják a már meglévő tematikákat. Az is feladatom lesz, hogy ilyen fórumokat, testületeket működtessek, megadva a találkozás lehetőségét, és felkarolva az alulról jövő kezdeményezéseket.
VL: Vannak nagyobb múltú vk-k, és újabbak. Mi talán egyiknek és a másiknak az erőssége?
A nagy hagyományokkal bíró, több évtizede működő vk-k előnye, hogy sok cserkészvezető kapcsolódik hozzá, generációkat is összeköt, ilyen például a kagylós segédtisztképzés. Persze a hagyományok, titkok mit sem érnek hiteles, átgondolt munkát végző törzsek nélkül, akik képesek akár a gyökereket is újragondolni, aktualizálni. . Segédtiszti képzés több helyen is van: Pécsett jól működik a GÍM, de Szombathelyen is van egy képzés ki- illetve újjá alakulóban, majd eldől, hogy jövőre a kagylós módszertant veszik át, vagy sem. A képzések legnagyobb hányadát (legtöbb jelöltet megmozgatva) az őrsvezetőképzések teszik ki. Debrecenben a Grund, az I. és X. kerületben összefonódva jelenleg három altáborral működik ővk (Pál utcza, Esztergom és Eger), a VIII. kerületben, Bugacon a BÖK, vagy az első évét működtető veszprémi KÖD. Miskolcon is van őrsvezetőképzés, de idén éppen nem indították, Szegeden pedig a Bogáncs ővk működik. A határon túl is vannak vk-k, Erdélyben és Felvidéken a magyar cserkészszövetségek berkein belül. Ezek hosszabb-rövidebb ideje működnek, önkéntes mozgalom lévén valamikor ezeket nem sikerül elindítani erőforrás, kapacitás, jelöltek vagy kiképzők hiányában. Ilyenkor egy másik kerületi vk-t keresnek meg az érintettek. Mindegyiknek megvannak a sajátosságai, hagyományai, de abban megegyeznek, hogy elhivatott, talpraesett, jól felkészült vezetőket faragnak a csapatok számára.
VL: Tehát van egy olyan cél, hogy legyen egy egységes alapja annak, mit is jelent a vezetőképzés a különféle szinteken, amit a várakozások szerint empatikusan és intelligensen fogsz elérni a kerületeknél. Az is kérdés, hogy a csapatoknál az őrs- vagy rajvezetők kit javasolnak, a csapatparancsnokok kit jelölnek, vagy kitől fogadják a jelentkezést arra, hogy vezetők legyenek. Ebben szabadkezet élveznek a csapatok a továbbiakban is. Van, lesz erre nézve ajánlásod?
Ez valóban egy fontos téma: abszolút a csapatparancsnokok kezében van a döntés, hogy kit tartanak alkalmasnak arra, hogy vezetővé váljon. Ez a folyamat két oldalról indul. Egyrészt egy cserkész is érezhet motivációt arra, hogy szeretne gyerekekkel foglalkozni, vezetővé válni. Mert jó példát látott a saját őrsvezetőjétől, érez hozzá magában erőt, tehetséget. De a másik oldalról is elindulhat a gondolkodás, hogy az őrsvezető, akár a rajparancsnok vagy a csapatparancsnok gondolja azt egy cserkészről, hogy ő bizony alkalmas lenne. Próbáljuk meg, hogy rábízunk-e egy őrsöt – vajon mit kezd velük. Szerintem a cserkészetnek ez az egyik legszebb vonása, hogy a fiatalok kezébe felelősséget adunk, amihez ők maguk képesek lesznek felnőni, és ehhez minden segítséget, személyes támogatást megad a vk és a csapatLehet, hogy az első évben nem ő lesz a legjobb őrsvezető, sőt, még a képzést elvégezve sem lesz tökéletes, de folyamatában ő is megtanulja azáltal, hogy felelősséget, bizalmat kap a saját vezetőitől. Én arra bíztatnék mindenkit, aki vezetői ambíciókat dédelget, hogy fejlessze magát, és tegyen meg mindent azért, hogy vezető válhasson belőle, hiszen szükségünk van jó vezetőkre.
VL: 2013-ban, amikor lehetőséget kapott a Cserkészszövetség arra, hogy a TÁMOP kapcsán olyan fejlesztésekbe fogjon, ami által a cserkészmozgalom taglétszáma is növekedhet, előre látható volt, hogy az őrsvezetői korosztályt kell megerősíteni. Most hogy állunk?
Én úgy látom, a taglétszám növekedésével minden vezetői szintre egyre nagyobb szükség van. Az első néhány évben valóban az őrsvezetőkre lesz leginkább igény, de a következőkben a rajvezetőkre is szükség lesz. A csapatparancsnokok és a cserkésztisztek fiatal felnőttek közül kerülnek ki, az ő megtartásuk a mozgalomban kihívást jelent a tanulmányaik, munkájuk vagy egyéb okokból adódó lemorzsolódásuk miatt. Az igényfelmérések során is azt tapasztaltuk, hogy minden vezetőképzési szinten növekednek az igények, egyre többen szeretnének őrsvezetők, segédtisztek, csapatparancsnokok, vagy cserkésztisztek lenni.
VL: Személyesen mi a célod? Emellett dolgozol, önkéntes szakvezetőként mit tudsz vállalni?
Én azt szeretném elérni, hogy a vezetőképzési szinteken legyen egy-egy felelős, aki segíti a szakvezetési munkát. Legyen olyan, aki az országban szakmailag az őrsvezetői vezetőképzésekért felelős, és így tovább, a segédtiszti és a cserkésztiszti képzésekért felel, illetve a kerületeknél legyenek alkalmas emberek, akik a képzéseket összefogják és koordinálják.
VL: Vagyis nem te, egymagad akarod ezt a munkát ellátni?
Nem. Azt szeretném, ha egy vk csapat dolgozna együtt, mert ez nem egyemberes feladat. A másik célom az, hogy a képzésekben dolgozó kiképzőknek legyen lehetősége a saját maguk fejlesztésére, hogy tanuljanak, és fejlesszék a saját maguk kiképzői kompetenciáikat, ami által a képzések minősége is javulna. Vagyis a kiképzők képzésére is szeretnék időt és energiát áldozni.
VL: Ez egy komoly vállalás a részedről. Mi alapozza meg ezt a döntést?
Már több éve van szerencsém dolgozni különböző vezetőképzésekben, és egyre inkább azt tapasztalom, hogy a bennem felgyűlt élményeket, tapasztalatokat szeretném olyan szinten kamatoztatni, hogy strukturálisan segítsem a vezetőképzéseket. Nevelési szempontból is szeretném őket támogatni, ami jóleső kihívást jelent. Ez inkább egy stratégiai feladat számomra, mint sem operatív, nekem munka mellett a jövőben már nem fér bele a tábori részvétel, például kiképzőként.
Civilben egy környezetvédelmi szervezetnél, a Humusz Szövetségnél dolgozom oktatási programvezetőként, ugyan még aktívan részt veszek egy-két vk-ban, de az a tervem hosszútávon, hogy inkább a koordinációban szeretnék jelen lenni, de változatlanul szívügyem a vezetőképzés.
Merza Pí az I-X. kerületi ővk-ban, Esztergom altáborban volt kiképző 2009-2014 között, dolgozott a 18+-os ővk-ban, és jelenleg a I-X. kerületi kagylós stvk-ban kiképző, valamint a KKK (kiképző képző) csapat egyik tagja.
