Sziasztok! Welcome! Privet! Salve! Hallo! Nyelvi sokszínűség és kulturális változatosság jellemzi a hazai fesztiválokat. Meg persze zene, zaj, sár, por, sör és hajnalig tartó bulizás. Minden van itt, akkor miért pont cserkészek ne legyenek?
Az MCSSZ már második éve képviselteti magát a zenei fesztiválok civil részlegén. Tavaly ott voltunk a VOLT-on, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóján (EFOTT), a Sziget és a Strand Fesztiválon, idén ebből a felsorolásból az EFOTT kimaradt.
Ebből is kiderül, hogy a Sziget Produkciós Irodával dolgoztunk, így a szintén általuk rendezett Balaton Sound is szóba jöhetett volna. Viszont ott nincs civil falu, ezért Zamárdiban hiába is kerestetek bennünket – mondja Horváth András őv, (25.), aki a Szigeten fogta össze a cserkész önkéntesek munkáját. A Szigettel való kapcsolat nem új keletű. Európa legnépszerűbbnek is megválasztott fesztiválján korábban éveken át fel volt állítva egy cserkészvár fából és spárgából, ami a mostani rendezők emlékezetében maradandó nyomokat hagyott. Ezért tavaly megkerestek bennünket, hogy vegyünk részt a Sziget további programjaiban. Nagy tervünk hogy jövőre ismét megvalósítjuk a cserkészvárat, amelyhez forrásötletünk és egy-két tervünk is van már.
VL: Sok más kiállító mellett a civil faluban mivel tudtuk magunkra felhívni a figyelmet, amellett, hogy egyenruhában voltatok?
Hori: A civil falu arra jött létre, hogy a fesztiválozók a koncertek előtt és általában napközben itt tudják az idejüket hasznosan eltölteni. Vannak visszatérő programjaink, mint például a fényképes kitűző készítés, amit a baráti társaságok eléggé szerettek. Lefotóztuk őket, számítógépen szerkesztettük és kinyomtattuk a képeket, majd a speciális kitűző készítő géppel készre préseltük. Továbbá van a népszerű akadálypályának, amelynek változó elemeit visszük a különféle fesztiválokra, attól függően, hogy milyen jellegű a rendezvény, melyik a korosztálya. Meglepően hasznosnak bizonyult a pálya a Szigeten is, ahol az ébredező, még fáradt és fejfájós srácok egy kis kúszással hozták magukat formába. Cserébe kaptak tőlünk csatos sípot. Egy ilyen eszköz nagyon hasznos tárgy, egy túlélő karkötő, három méter összefont kötélből. Sokakat ösztönzött a pálya megtételére, de a társaságok tagjai egymást is szívesen hergelték bele a versenybe, ki tudja a leggyorsabban megtenni a távot.
Cserkészek a Strandon
A napirendünk is a fesztiválozók életritmusához igazodott. Délelőtt tizenegykor „nyitott” a sátrunk és 6-7-ig voltunk ott. Nagyjából óránként mentünk ki a sátrunk elé, és először csak mi játszottunk egymással, cserkészek, hadd lássák, hogy itt van élet, valami jópofa dolog az ébredező Sziget életében. Próbáltuk bevonni az ott lakókat is, hamar sikereket értünk el. A gyerekek voltak bátrabbak, velük is jókat Póniztunk és Vattantyúztunk. De ami a legszenzációsabb volt, hogy idén kitaláltunk egy nagyon népszerű játékot a Pokémon Go mintájára, de ehhez egyáltalán nem kellett a telefon, vagyis cserkészesített módozatot fejlesztettünk ki Hoffmann Ferivel. (Részletes játékleírás a következő cikkünkben!) A fesztiválra alkalmas internet és telefon nélküli változat olyan népszerű volt, hogy a Sziget túlsó végén is csaták zajlottak. A mi játékunkat játszották külföldiek és magyarok vegyesen!
VL: Szerinted miért érdemes kimenni a Szigetre mint cserkésznek?
Hori: A magam részéről azért, mert napi pár óra munkáért ott lehettünk a Szigeten, heti jegyünk volt. A többi önkéntesre is ez vonatkozik. Aki kiemelkedő munkájával segített a Gyereksziget júniusi hétvégéin, azok közül választottuk ki a Sziget és a többi fesztivál önkénteseit.
VL: De a cserkészetnek ez milyen hasznára vált?
Hori: A Sziget Fesztiválon a külföldiek voltak többségben. Jöttek oda hozzánk lengyelek, amerikaiak, akik szintén cserkészek. Például volt egy francia cserkész, aki egy órán át beszélgetett velünk. A szomszédunkban volt a Civil rádió standja, és ők egy délelőtt leadták élő adásban két játékunkat is. A rádiósok teljesen rákattantak a dologra, még később is emlegették, milyen klassz dolgaink vannak. A magyarok közül, akik odajöttek hozzánk egytől-egyig valamilyen kötődést mutattak a cserkészethez. Vagy ők voltak aktívak gyerekkorukban, vagy a családban és ismerősi körökben találkoztak már velünk. Mindenesetre rengeteg Mi fán terem a cserkészet című kiadványunk „tűnt el”! – mondja Horváth András, Hori.
Hoffmann Ferenc cst. (118.), fogta össze az idei Gyereksziget és a fesztiválok cserkészprogramjait. Tőle is megkérdeztük, miért voltunk jelen ezeken a rendezvényeken.
Feri: Ami szerintem érdekes egy-egy ilyen megjelenésnél, hogy olyan platformot teremtünk a kapcsolatteremtésre, amely ritkán adatik meg. Olyan sajátos közegben szólhatunk az ifjúság leginkább azon részéhez, akik nagy százalékban nem tudnak a cserkészetről, amely alkalmas lehet akár komoly érdeklődés felkeltésre. Számtalan alkalommal hallottuk a kérdést, hogy „Magyarországon is léteznek cserkészek?” Sokan még most sem tudják, hogy aktív cserkészközösség él idehaza is. Persze sokszor kapunk sablon kérdéseket is, de azt hiszem, ez mindenhol bekövetkezik, nem csak egy fesztiválon. De voltak olyanok, akikkel 1-2 órát beszélgettünk cserkészetről, mert vagy őket érdekelte, vagy gyermekeiket szánták cserkésznek.
Én azt az elvet vallom, hogy akkor tudunk fejlődni – akár kisközösségi, akár települési, vagy bármi más szinten is –, ha megosztjuk, amink van. Ha kapunk, tudunk valami jó dolgot, azt továbbadva gazdagíthatjuk az egyes emberek életét. Ebbe az elvbe fér bele nekem az, hogy ott vagyunk a fesztiválokon, képviselve magunkat.
Akadálypálya a Volt-on
A fesztiválok közösségi élményt adnak elsősorban, viszont erre is rá lehet erősíteni, vagy lehet picit másféle értelmet adni neki. Akár Pokémon GO játékkal, akár az óriás angyalkázós/gyilkosos játékkal vagy a fesztiválozó keresővel, ezekre kívántunk ráerősíteni, mivel nekünk, cserkészeknek, a közösségi aktivitásban van olyan jártasságunk, amely továbbadható. Mind a négy ilyen nagy játékunk személyközi kapcsolatokat kíván meg, és szükséges a saját társaságból kicsit kiszakadni, ezzel a tágabb közösséghez tartozást is megélni. A VOLT fesztiválon csináltunk csomózott karkötőket is, amely szintén jó alkalom arra, hogy akinek ez tetszik, őt leültessük egy időre magunk közé, és akaratlanul az ott eltöltött fél, egy órában szóba kerül a cserkészet. Tapasztalatok alapján ilyenkor, alkotás közben sokkal mélyebb beszélgetések alakulnak ki, sokkal több információt kérdeznek a cserkészetről és magukról az állomás szereplőiről, a saját élményeikről, kötődésükről. A haszon tehát kétoldalú, hiszen megismernek minket az ifjúság szereplői, akik ugyebár a célközönségünk, illetve remélhetőleg olyan élményt adunk a résztvevőknek, amely maradandóbb, mint bármely ajándék, amellyel elhalmozhatnak ilyen alkalmakon.
