Az elmúlt évtizedekben sokat változott az MCSSZ. Nemcsak méretében nőtt, és vált a legnagyobb és legjelentősebb hazai ifjúsági szervezetté, de feladatai is összetettebbek lettek. A mozgalom által a központba delegált feladatok ellátása már egy iroda fenntartását indokolja, aminek a vezetése túlmutat az önkéntesség keretein, ezért lett szükség szövetségi igazgatóra. Ismerjétek meg Hoffmann Ferenc cst. (118.) válaszait az előtte álló feladatokról.
Mióta vagy cserkész, milyen cserkészkarriert jártál be az elmúlt években?
2005 nyarán, már középiskolásként, tudatosan tettem fogadalmat. Mivel viszonylag későn csatlakoztam, ezért elég gyors életutam volt önkéntesként. 2006-ban elvégeztem a Bugaci Őrsvezetőképzőt, ahol későbbiekben sok évig jelen voltam a képzésben mameluktól, a GH-n keresztül az altáborparancsnokságig, majd képzésvezetőig. 2009 februárjában megszereztem segédtiszti képesítésem, majd abban az évben részt vettem még a Kiscserkész Őrsvezetőképzőben is, amelyet követett még a Csapatparancsnoki, majd Cserkésztiszti vezetőképzés. Egyszóval mondhatjuk azt, hogy önkéntes vonalon kijártam a teljes iskolát. Vezettem több őrsöt is; ahogyan fentebb említettem, a VIII. Cserkészkerületi Őrsvezetőképzésben tevékenykedtem összesen kilenc éven keresztül. Vezettem egy évig a 18+ Őrsvezetőképzést, több nagyobb programot is szerveztem, illetve három évig voltam kerületünk Ügyvezető Elnöke.
A TÁMOP 5.2.8. projektben is dolgoztam már elsőként, mint pedagógiai fejlesztő munkatárs két kerületben is. Ezt követően ennek a hálózatnak a vezetője lettem, a projekt végére pedig az országos iroda vezetője. Az a három éves tapasztalat azt gondolom, most nagy előnyömre szolgál a jelenlegi munkámban.
Miért vált szükségessé, hogy egy új pozíciót, a szövetségi igazgató státuszát hozza létre az MCSSZ?
Igazából ez nem egy számomra létrehozott pozíció. Két évig másfelé jártam, de még a távozásom előtt betöltötte ezt a szerepet Újsághy Géza. Az ő távozását követően keresett meg az elnökség engem ezzel a munkalehetőséggel.
A válasz arra, hogy miért van erre szükség, azt gondolom nagyon egyszerű. E nélkül a pozíció nélkül olyan lenne a szövetség, mint egy cserkészcsapat csapatparancsnok nélkül. Megvannak és működnek a rajparancsnokok, de nincs, aki összefogja őket. Én ezt tekintem a legfőbb feladatnak, hogy a középvezetők munkáját támogassam, és ezáltal egy irányba haladjunk.
Erről a kérdésről kikértük Pótor József cst. (304.) országos ügyvezető véleményét is:
José: Az elmúlt évtizedekben sokat változott az MCSSZ. Nemcsak méretében nőtt, és vált a legnagyobb és legjelentősebb hazai ifjúsági szervezetté, de feladatai is összetettebbek lettek. A mozgalom által a központba delegált feladatok ellátása már egy iroda fenntartását indokolja, aminek a vezetése túlmutat az önkéntesség keretein. Ahhoz, hogy a szervezetünk ne váljon forrásvezéreltté, ki kell zárnunk azt a kockázatot, hogy a döntéshozó választott tisztségviselők személyes egzisztenciája összekapcsolódjon a szervezetünk életével. Ez feltételezi, hogy a választott tisztségviselőink önkéntesek. Ugyanakkor egy önkéntes ideje korlátozott, nem tudja ellátni maradéktalanul azt a feladatot, amit egy mai MCSSZ iroda vezetése megkíván. Ezért, a WOSM példákat tanulmányozva arra jutottunk, hogy szükség van egy erős jogosítványokkal rendelkező, az elnökség munkáját segítő operatív vezetőre, a szövetségi igazgatóra.
A menedzsmenti struktúrában milyen helyet foglal el a SZIG, mi lesz a feladatod? Honnan és meddig terjed a hatásköröd?
A szövetségi igazgató pozíciója jelenleg a legmagasabb az alkalmazottak körében. Nekem az Országos Elnökség a felettesem. Ők azok, akik megadják a stratégiai irányokat, az én feladatom pedig hogy ezt megvalósítsam a mindennapi működésben. Ha egy vállalati modellt nézünk, akkor az elnökség a tulajdonosi kör, akik az elvárásokat és főbb irányokat adják, én pedig az ügyvezető igazgató, aki ezt megvalósítja. Vannak bizonyos jogköreim, illetve egyes ügyekben aláírási jogom is, amely területeken belül, a céloknak megfelelően saját hatáskörben tudok dönteni. Ez a fajta hatáskör szükséges is, mert máskülönben ellehetetlenülne a pozíció.
Milyen garanciák vannak arra, hogy ez a konstrukció eredményesebben fog működni a korábbi folyamatokhoz képest?
Garanciát nehéz erre vállalni. A saját szemszögemből nézve én magam vagyok a garancia, és remélem ez nem csak önáltatás. Én szeretem az átlátható, kiszámítható és felépített rendszereket. Én azokban tudok jól dolgozni és azt gondolom, hogy azokban lehet eredményeket és sikereket is a leghatékonyabban elérni. Életem során – mind a korábbi munkáimban, mind önkéntes oldalon vagy a magánéletemben is – ezen rendszerek kiépítésére törekedtem. A szövetségi működésben is ki kell nőni a kézi-, érzelmek, egyéni vélemények alapján vezérelt működésből. Helyette kell egy átlátható struktúra és folyamatrendszer, amelyet mindenki ismer, és amelyben a szakmai szempontok az elsődlegesek. Nyilván ezt nem lehet teljes egészében érzelmek nélkül végezni, hiszen ezer szálon kapcsolódunk a cserkészethez. Számos olyan esemény, történet van a cserkészéletünkben, amely hatással van életünk jelenlegi alakulására, de ha a szövetségi irodában, vagy projektjeiben dolgozunk, nem lehet csak ez alapján működni. Azt kell felfogni, hogy ez egy ugyanolyan munkahely, mint bármely másik. Az, hogy cserkészek vagyunk csak egy közös alapot és közösséget ad nekünk. Mi napról napra olyan felelős tevékenységet végzünk, amely hatással lehet az egész cserkészmozgalomra és a projektek által a társadalomra is. Ezt a felelősséget kell magunkban tudatosítani és ennek alapján tevékenykedni, elsősorban szakmai szempontok szerint. Ehhez kell egy tiszta működés, világos célok és átlátható struktúra a megfelelő hatás-, és jogkörökkel. Én ezt szeretném elérni a munkavállalók körében, remélem ez egy olyan alapot ad, amely egy stabil működést fog eredményezni.
