A közelmúltban ismét cserkésztörténelemmel kapcsolatos felhívások jelentek meg különböző belső fórumainkon, levelezőlistákon. Ennek kapcsán kérdeztük a projekt egyik szerkesztőjét, Tabajdi Gábort, aki Zsiráf totemnéven az évezredforduló idején a 293. sz. Szt. Kapisztrán cserkészcsapat egyik vezetője volt, ŐVK-táborok kiképzőjeként is tevékenykedett, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár -1956-os Intézet kutatója. A cserkésztörténeti kutatásokról itt olvashattok.
MCSSZ: Kérlek, mutasd be a most futó projekt hátterét. Miért és hogyan kutatjátok a magyar cserkészet történetét 2019-ben?
Tabajdi Gábor: Szabó Márton cserkésztestvérünk sikeres pályázata, illetve az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója kapcsán rendezett emlékév lehetőséget biztosított egy tudományos-ismeretterjesztő kötet megjelentetésére, illetve egy tematikus honlap létrehozására 2016/17-ben. (https://katakomba.cserkesz.hu/) Ekkor merült fel a közös munka folytatásának a gondolata.
MCSSZ: Akkor az „illegalitás éveit”, a magyar cserkészet 1948 és 1989 közötti búvópatakjait mutatták be az ismeretterjesztő tanulmányok, most a két világháború közti időszakkal foglalkoztok. Tudatos ez az időbeli visszalépés?
TG: Napjainkban az első világháború időszakának százéves évfordulói kapcsán egymás után jelennek meg a „rövid huszadik század” kezdetével, illetve a modern Magyarország megszületésével kapcsolatos publikációk. 1918, 1919, 1920 mind erőteljes jelképes tartalmakat is hordoz a magyar politikatörténetben. Ugyanakkor ez a magyar cserkészet első újjászerveződésének korszaka, a szerves hagyománya kialakulásának időszaka. A rendszerváltás után született, új szemléletű történeti munkákban számos (rész)fejezet foglalkozik ennek összefüggéseivel. A cserkészközösségek szerepét megemlítő monográfiák, helytörténeti munkák száma az elmúlt években örvendetes mértékben gyarapodott. Most ezeket a kutatói eredményeket egy kötetben szeretnénk bemutatni.
MCSSZ: Kikből áll a kutatócsoport?
TG: A tanulmányok elkészítésére elismert jelenkortörténészeket, a szakma középgenerációjához tartozó kollégákat sikerült megnyerni. Doktori (PhD) fokozattal rendelkező vagy disszertációjuk megvédésre készülő társadalomtudósok írják majd a szövegek jelentős részét. A csapat tagjai tehát saját kutatásaik alapján, saját módszertanuk szerint, kritikai megközelítésben foglalkoznak a cserkészet történetével. Vizsgálódásuknak így ki kell állnia a tudományosság próbáját (például egy, a szakmában szokásos munkahelyi vitát is). Mindez függetlenül attól, hogy többségüknek, többségünknek személyes cserkészmúltja, illetve cserkészkötődése is van (pl. családtagjai révén).
MCSSZ: Milyen forrásokkal dolgoztok?
TG: A projektben megvalósuló intézményközi együttműködés révén a klasszikus forrásőrző helyek széles skálájának anyagait hasznosíthatjuk a gödöllői cserkészgyűjteménytől (az MCSSZ hivatalos irataitól) egyházi levéltárakon át az Országos Széchényi Könyvtárig vagy éppen határon túli gyűjteményekig. Ugyanakkor reménykedünk abban is, hogy felhívásaink révén az iratgyűjtésben, iratmentésben is előrébb léphetünk, egykori naplókat, visszaemlékezéseket, fotókat is digitalizálhatunk és publikálhatunk. A meglévő csapattörténetek, krónikák felajánlását ezért éppúgy szívesen fogadjuk, mint a kutatás iránt érdeklődők jelentkezését.
MCSSZ: Milyen gyümölcsei várhatók a projektnek?
TG: A kötet végső soron azt kívánja bemutatni mi az, amit a rendszerváltás utáni társadalomtudomány (szűkebben a magyar jelenkortörténet-írás) meg tud fogalmazni a magyar cserkészetről. A projektben a tanulmánykötet mellett forráskiadvány és életinterjú-kötet is készül. Emellett a közös munkák bázisán egy dokumentumfilm előkészítése is folyamatban van.
MCSSZ: Milyen haszna lehet mindennek a mindennapi cserkészkedés számára?
TG: A múlt megidézése, feldolgozása, a hagyományok ápolása minden közösség működésének nélkülözhetetlen eleme. A cserkésztörténelem ismerete mindenkor kiemelt helyet kapott a próbarendszerekben, a régi, legendás történetek mesélése a cserkészélet szerves része (legyen szó tábortűzről vagy egy keretmese szálairól). A közösségeinket építők élményeiről, sorsáról legtöbben mi is így hallottunk először, s mi is így adtuk tovább aktív cserkészvezetőként.
A kritikai vizsgálat (túl azon, hogy a hazai tudományosságot gazdagítja) betöltheti egy sajátos tükör szerepét is. Az egykorú tapasztalatok, a cserkészközösségek történeteinek szélesebb kontextusban való vizsgálata hozzájárulhat önismeretünk bővüléséhez. Írásaink első olvasói reményeink szerint az érdeklődő felnőttcserkészek, cserkészvezetők lesznek. Ugyanakkor a tanulmányok megállapításai, a feltárt összefüggések, jó esetben (például a vezetőképzések révén) sokakhoz eljuthatnak, „módszertani feldolgozás után” a mindennapi élménypedagógia számára is hasznosulhatnak.
A kötet létrehozását az Imre herceg terv – közelebb egymáshoz projekt támogatja.
