Az V. Vadonlakó szakági tábor 2019. 06.27 – 07.05. között volt a Juliannamajor területén lévő Sztrilich Pál cserkészparkban. A tábor eseményeit két tábori résztvevő személyes beszámolója alapján mutatjuk be.
Faragó Luca (519.) vagyok, az V. kerület most már vadonlakó cserkésze. 2018 őszén vettem részt a számomra első kerületi vadonlakó szakági programon. Onnantól kezdve tudtam, jó helyen vagyok, és már alig vártam a nyári szakági tábort. Nem volt ismeretlen a helyszín, amikor megérkeztünk a Sztrilich Pál Cserkészpark területére, mert már a Tavaszi hétvégén jártunk itt. Az első programpontunk az építkezés volt. Ebben is örömmel vettem ki a részem. Az igazi tábor csak másnap kezdődött. Vicces volt számomra, hogy mi voltunk a TÖK-etlenek, és volt a TÖK-ös őrs. Az őrsömben – amit egyébként Cukkiniszaurusz Patrexonnak hívtak – nagyon jó volt az összhang. A fekhelyeink már néhány órával hamarabb álltak, mint a fiúőrsöké.
Az egész tábor tele volt sokszínű és érdekes programokkal, illetve képzésekkel. Volt alkalmunk kézműveskedni is, például bőrözés, kosárfonás stb. Elsajátíthattam a kötélkészítést természet adta anyagokból, asztal- és padkészítést, a tábori körülmények között történő főzést, tovább fejleszthettem a növényismeretemet is. Sokrétű képzésekben vehettünk részt; éjszakai tájékozódás, egyéb tájékozódási ismeretek, egészségügyi képzés, melyben megtanultuk többek között a helyes újraélesztést is, és bekötöztük egy disznóláb sebeit. Persze a tábor csúcspontja a zárópróba volt. Számomra ez egy nagyon izgalmas kaland volt, melytől az elején egy kicsit féltem, de végül egy felejthetetlen élménnyé vált. Sok új barátra tettem szert, szuper társaságba kerültem. Most már nem tudnám elképzelni az életem a szakág nélkül. Igyekszem majd megtanítani az őrsöm is az itt megtanult ismeretekre. Köszönöm szépen, hogy ennek a világnak részesévé válhattam!
Bicskei Rebeka (112.) Pénteken valamivel vacsoraidő előtt érkeztünk meg a már ismert Sztrilich Pál cserkészparkba. Az előtáborosok igaz, nekikezdtek a táborhely előkészítésének, ám jó pár dolgot ki kellett még pakolnunk a raktárból. A falatozás előtt egy dolog várt csak ránk: a fekhely elkészítése. Első este mindenki a függőágy mellett döntött; a jókedvű vacsora után ezekben ringatóztunk. Szombaton ünnepélyes zászlófelvonással nyitottuk meg a tábort. Első feladatként kialakítottuk a rendes körleteket; fiúk-lányok, TÖK-ösök – TÖK-etlenek külön. Mi, újak, az ágykötözés technikájával ismerkedtünk meg, és ezek az ágyak később igen kényelmesnek bizonyultak.
Estefelé a katolikusok és protestánsok különváltak, és szentmisén, illetve istentiszteleten emlékeztek meg a nyugalom napjáról. A nap végének másik, lelket felüdítő programja a tábortűz volt. Vasárnap, hétfőn és kedden nagyon sok változatos programon vehettünk részt. A jelölteknek ezek leginkább képzések, a különpróbák egyes pontjainak teljesítése volt. Mélyíthettük tudásunkat a növényismeret és -felhasználás (pl. kötélfonás), egészségügy, famegmunkálás, éjjeli és nappali tájékozódás, tábori ételkészítés, és egyéb vadonlakó praktikák terén. Az idei tábor sikerét mutatja, hogy hasonló témákban bár, de tudásukat mélyítendő, a régebb óta szakági tagok is vehettek részt külön képzéseken. A munka és tanulás mellett szórakozásra is volt alkalom. Hétfőn éjszakai hadijátékban vett részt a tábor apraja-nagyja. A cél egy fehér kanna megtalálása volt, ami keveseknek sikerült ugyan, de mindenki nagyon élvezte a kúszást-mászást a vaksötétben. Kikapcsoló program volt kedd este az őrsi főzés, ahol végül körbejártunk, hogy egymás finomabbnál finomabbra sikeredett vacsoráját megízleljük.
Szerdán reggel elérkezett a „nagy nap”; a vadonlakó jelöltek 24 órás próbájának kezdete. Az alapos ellenőrzés után, sok sikert kívánva mindenkit elhelyeztek a vadonban. Természestesen kaptunk feladatokat, amik jól kitöltötték az időt és többé-kevésbé (inkább többé) mindenkinek sikerültek. Másnap, a hazatérés után sokáig tartott a mesélés és kiértékelés vaddisznókról, rókákról, odahallatszódó buliról, munkafolymatokról és miegymásról, hiszen mindenki számtalan élménnyel tért vissza. Voltak, akiknek pár utófeladatot kellett teljesíteniük, ezalatt a többiek az esti lakomára készültek elő. Sokféle étel sült-főtt a tüzeken: csirke és sertéshús különböző módokon elkészítve, köretnek burgonya. Az édes ízt csokis zabkeksz, narancshéjban sült brownie és vadonlakó-lekváros palacsinta szolgáltatta. Az ezutáni tábortűz örök élmény marad; ennyi nevetést szerintem nem hallott még a nagykovácsi cserkészpark. Fáradtan bár, de egyesek bevállaltak egy népi furulyás moldvai táncházat a tábor utolsó estéjének tiszteletére. Nem aludtunk sokat, hiszen a késői fekvés után pénteken kora hajnalban indultunk a TÖK-ös szertartás helyszínére. Visszatérve – persze csak reggeli után – szomorú munkához láttunk, elkezdtük a táborbontást. A sok szorgos kéznek köszönhetően meglepően hamar végeztünk és indulhattunk el a hazafelé vezető úton. Páran ott maradtak utótáborozni és elfogyasztani a fennmaradt élelmet – nincs maradék!
A programot az Imre herceg terv – közelebb egymáshoz projekt támogatta.
