Hazamentem – Búcsúzunk Horváth János cserkésztestvérünktől

Horváth János bátyánk egész életét arra tette fel, hogy azokat a közösségeket szolgálja, amelyeknek részese lett. Virág András cst. (543.) cserkésztestvérünk így búcsúzott tőle:

A cserkészet az ő életében is komoly szerepet játszott. Gyermekkorától hozzászokott ahhoz, hogy mindennap megtegye a jócselekedetét és híven teljesítette kötelességeit, amelyekkel Istennek, hazájának és embertársainak tartozott. Értette és megélte a cserkésztestvériséget, s tudta, hogy összetartozunk. Ezen az alapon vett részt a közéletben. Mindvégig hű maradt a törvényeinkhez, s akkor is megtalálta a helyes utat, ha az állam törvényei egyre szűkebbre szorították össze nem csak a boldogulás, de a helyes cselekvés ösvényeit is. Fogadalmához hű cserkésztestvéreivel magától értetődő természetességgel szabotálta el a cserkésztörvény megváltoztatására irányuló hatalmi törekvéseket. Tagja lett a gróf Teleki Pál körül gyülekező körnek, a Fiatal Magyarság Szövetségnek, amely a szabad és független Magyarország megőrzéséért küzdött egy olyan korban, amikor a sikerre alig látszott reális esély.

A nehéz időkben is bátran élt. Kivette a részét az ellenállásból és az embermentésből. Az egyik legaktívabb illegális nyomdát működtette, és életveszélyes küldetéseket teljesített. Lebukása után megkínozták és halálra ítélték, de egy átszállítás alkalmával megszökött. Kisgazda országgyűlési képviselőként részese volt az újjáépítésnek, és a demokrácia utóvédharcainak, mígnem a Magyar Közösség elleni koncepciós per előkészítéseként – a nyilasok által meghagyott fogait is elveszítette. De nem ez volt a legsúlyosabb sérülése. A bíróság ítélete szerint 3 év 6 hónap után „szocialista harmadolással” 4 év 4 hónap után szabadult, és csak gyári munkásként tudott elhelyezkedni.

1956 dicsőséges forradalma idején november 2-án kap megbízást a Nagy Imre kormánytól, hogy tervezze meg a gazdasági újjáépítést. A szovjet invázió hírét egyedül ő vitte nyugatra, miután ő beszélt angolul a Nagy, Maléter, Tildy és Horváth négyesből. A terv szerint az ENSZ-ben történő felszólalás az utazással együtt 3 hét lett volna. A szovjet hadsereg magyar lakosságra mért csapása után már kint érte a telefon: „a forradalomnak vége, nincs hova hazajönni, amúgyis felakasztanának” Így a három hétből 41 év lett…

Az emigrációban is megmaradt magyarnak, amikor a tengerentúlon kellett újrakezdenie mindent. A közgazdaságtan elismert egyetemi tanáraként az USA elnökei – akik közül többel jó barátságban volt, rendszeresen igénybe vették tanácsait. Azon kevesek közé tartozott, akik a rendszerváltoztatás idején megtalálták a hazafelé vezető utat.

Tiszteletreméltóan művelte a politikát, hitt a parlamentarizmus erejében, s az idő végül mindig őt igazolta.

Egész életében „jó munkát” végzett! Tudta, hogy azok, akik élik a cserkésztörvényt, – amint ő mondta a halálos ágyán – nem csak összetartoznak, de sosem tévedhetnek el.

Most ő is odaült az égi tábortűzhöz, s a többiekkel együtt várja a feltámadást!

Cserkésztestvéreiként mi is imádkozunk érte!