A Cserkészen a segítségre – UAct Hungary projekt keretében a Magyar Cserkészszövetség tevékeny részt vállal az itt élő ukrajnai menekült családok és gyerekek segítésében. Berecz Lilla cst. (37.), a projekt koordinátora és Takács Benő cst. (1111.), a Magyar Cserkészszövetség országos vezetőtisztje beszéltek a mozgalom társadalmi megjelenésének fontosságáról, azokról a különleges értékekről és tapasztalatokról, melyek segítik a cserkészeket egy ilyen helyzetben, illetve arról is szó esett, hogy a társadalmi felelősségvállalás éve és a UAct projekt mit adhatnak a cserkészetnek egyéni, csapat és szövetségi szinten. Hajdú Marci páros interjúja.
Ti hogyan éltétek meg a háború okozta menekültkrízis kezdetét? Mennyire volt téma ez a cserkészek körében? Részt vettetek-e esetleg valamilyen akcióban?
Lilla: Személyesen nagyon megérintett az egész szituáció. Eleinte nem mint cserkész, hanem mint ember szembesültem a helyzettel. Tanácstalannak éreztem magam, sokat beszélgettünk az egyetemen is erről a számunkra nagyon új helyzetről. Amikor cserkészekkel találkoztam, ott is feljött ez a téma. Nagyon fontos volt ez a közeg, ahol lehetett erről beszélni. Az iskolában, ahol végeztem a rövid gyakorlatomat, éreztem, hogy a gyerekek nagyon szeretnének erről beszélni, de senki nem akarja bevállalni, mert alapvetően nem lehet politikai témát bevinni az órára. A cserkészetben nagyon szuper volt az, hogy kisebb csoportokban tudtunk beszélni erről. Amikor az MCSSZ elindította az önkéntes koordinációt, akkor én is becsatlakoztam. Mentem a pályaudvarokra felderíteni többször is, majd felkértek, hogy fogjam össze a pályaudvari cserkész jelenlét koordinációját. Igyekeztem minél hatékonyabban szervezni a segítést.
Benő: Én is voltam kint az egyik pályaudvaron, ahol személyesen azt éltem meg, hogy talán több is a segítő kéz, mint amennyit el tudnak koordinálni. Ettől a fajta segítéstől kicsit eltávolodva, felismerve az én lehetőségeimet, csapatparancsnokként, inkább a meglévő akciókat csatornáztam be azoknak az embereknek, akiket elértem. Három szinten láttam, és látom a cserkészetünk lehetőségeit a segítésre. Az első hónapokban, amikor a régi jó világba vetett hitünket rengette meg a szomszédban kitört háború, nagy szükség volt arra, hogy az őrsgyűléseken biztosítani tudjunk teret a megbeszélésre. Itt már elkezdődött a gyászfeldolgozás az eddigi szép világunk kapcsán. A második szint az emlékeztetés, napirenden tartás. A UAct program alkalmas arra, hogy felhívjuk az emberek figyelmét: a szomszédban még mindig zajlik a háború, és ez nincs rendben! Továbbra is aktuális a kérdés, hogy mit tudunk tenni, hogyan segíthetünk. A harmadik szint pedig, rákapcsolódva az előzőre, az, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy cserkészként ebben a szituációban hol és hogyan van felelősségünk. Például akár egy-egy őrsgyűlés keretében elmehetünk segíteni valahova, ezzel bevonva a vezetettjeinket. Ezzel nagyon szépen összecseng, hogy az MCSSZ idei tematikus évének témája a társadalmi felelősségvállalás.
Cserkészként miért fontos segíteni egy nagyobb, társadalmat érintő problémában? Például egy járvány vagy egy árvíz esetében?
Benő: Sokszor hallottam már azt, akár magunktól, akár kívülről megfogalmazva, hogy persze, szép, amit csinálunk, a jobb világért dolgozunk, de vajon ebből mit érzékel a környezetünk? Felmerülhet a kérdés, hogyan tudunk kifelé nyitottabbak lenni, és még kézzelfoghatóbban megélni azt, hogy cserkészként proaktívan, igenis tudunk hatni a világra. A cserkészmódszer és az a fajta ‘játékos felügyelet’, amit mi tudunk adni a jelen helyzetben, nagyon értékes. A vezetőképzésekben kapott módszer és nevelési szemlélet által nagyon sokra vagyunk képesek a gyerekekkel történő foglalkozásokon. A módszereinken és eszközeinken túl érdemes eggyel feljebb lépve is vizsgálni a témát, miért van feladatunk cserkészként ebben a krízisben?
Amikor sok a háború és a konfliktus a világban, jön a kérdés, hogy tudjuk-e hitelesen képviselni azt, amit például egy dzsemborin is megtapasztalunk: nemzetiségünktől függetlenül cserkésztestvérként tekinteni egymásra.
Lilla: Csatlakoznék ehhez az utolsó gondolathoz. Mi, cserkészek a béke hírnökei vagyunk. A cserkész minden cserkészt testvérének tekint, mely származáson és nemzetiségen is átível. Ezt a szellemiséget átvihetjük a saját cserkészkedésünkön kívül az egymással való viszonyunkba is. Alapvetően az, hogy egy jobb világért dolgozunk, és olyan társadalmat építünk, amit mi jónak gondolunk, a legapróbb szinten is megjelenik. Egy őrsgyűlés nem feltétlenül tűnik ennek, de hosszútávon olyan tagokat szeretnénk formálni, akik hozzá tesznek a társadalom jobbításához. Kívülről nem mindig látszik, hogy mit adunk a cserkészetben. Nem is tudom feltétlenül különválasztani, mert a fejemben összecseng az, hogy ezt a munkát nem csak így, hanem úgy is tudjuk csinálni, hogy megyünk, és segítünk. Ez a cserkészkedés lényege. Nálunk lehet, hogy nem annyira elismert ez társadalmi szinten, és nem a mindennapi cserkészgyakorlatunk része, de szorosan beletartozik szerintem.
Lilla mesélnél kicsit a UAct projektről, milyen tevékenységek vannak most, ahova a cserkészek be tudnak csatlakozni?
Lilla: Ez a projekt április elején indult hivatalosan, a nemzetközi UNICEF és a WOSM Európai Régiója van benne: 9 ország cserkészszövetségei. A cél, hogy ezekben az országokban (Lengyelország, Románia, Moldova, Lettország, Litvánia, Csehország, Ukrajna, Szlovákia, Magyarország) a cserkészek tevékenységével érjük el a menekülteket. Korábban önkéntesként vettem részt a budapesti cserkész segítésben, majd úgy alakult, hogy én kaptam meg a projekt koordinálásának lehetőségét. Azóta sokat változott a projekt is, a csapat is szépen lassan kialakult.
A projekt céljai többrétegűek, egyfelől a menekültek közvetlen segítése a leghangsúlyosabb. Foglalkozásokat tartunk a Gyáli úti és a Bánya utcai menekültszállókon. Sok cserkész tavasszal és nyáron a Zubétában önkénteskedett, és tanították a gyerekeket, akiknek fizettük az ebédeltetését is. Augusztusban sikerült összehozni a Cserkész Kuckót, ahol ukrán gyerekeket fogadtunk napközis foglalkozásokra. Egy lelkes, animátorokból, önkéntesekből és tolmácsokból álló csapat foglalkozott velük. Most egyrészt iskolákba fognak járni a menekült gyerekekkel foglalkozni, másrészt pedig az új, Bartók Béla úti központban fognak programokat szervezni.
Ezeknek a gyerekeknek nem sok biztos pont maradt az életében, egy cserkészközösség éppen emiatt nagyon sokat tud adni. Szeretnénk felkészíteni a csapatokat arra az esetre, ha egy menekült gyerek kapcsolódna be hozzájuk.
A cserkész önkénteseknek és az iskoláknak módszertani anyagokat tervezünk kidolgozni. Hosszútávon pedig szeretnénk a békére nevelés vonalát erősíteni, ami, reméljük, a szövetség számára is gyümölcsöző lesz. Ide tartoznak az emberi méltóság, konfliktuskezelés és nemzetek közötti béke tematikájú képzések.
Jelenleg lehetőség van őrsökkel menni szállókra, amelyek elsősorban Budapesten működnek. A Kuckóban is várjuk majd az önkéntesek segítségét, a menekültszállókon pedig az a terv, hogy a csapatokból érkező önkéntesek játszanak majd hétvégente a gyerekekkel.
Ezek a foglalkozások elsősorban a fővárosi csapatoknak szólnak. Máshol is vannak azonban kezdeményezések, a miskolci cserkészek nyáron több héten keresztül szerveztek kirándulásokat, táncházakat, hangszerbemutatót menekült családoknak, amelyek nagyon jól sikerültek. Nem csak a budapesti, hanem a vidéki csapatokat is arra buzdítjuk, hogy térképezzék fel a lehetőségeket a környezetükben.
Benő, te hogy látod, mi az országos elnökség szerepe ebben a projektben?
Benő: Elnökségként a szerepünket két szinten látom. Az első szint, amivel aktívan most nem kell foglalkoznunk, hogy adott esetben becsatlakozzunk a projekt koordinálásába. Ezúton is gratulálok neked, és a csapatodnak, Lilla, valamint az összes irodai munkatársnak, aki részt vesz projektben, ugyanis mi elnökségként azt éljük meg, hogy rendben épül és halad előre a kezdeményezés. Ahol igazán van most szerepünk, és tudjuk támogatni magát a UAct projektet, hogy bizonyos dolgokon keresztül ide tereljük a tagság és a szövetség figyelmét és a fókuszát. A tematikus évünknek a társadalmi felelősségvállalás a témája, illetve az idei nevelési konferenciánknak, az Indabának is ez lesz a hívószava. Továbbá készülünk az MCSSZ alapításának 110. évfordulójára, ami jó lehetőséget kínál kicsit átgondolni a múltbeli erőforrásainkat a jelen küldetésünk függvényében.
A UAct projekt mit adhat a Magyar Cserkészszövetségnek?
Benő: Ezt a kérdést lehet úgy vizsgálni, hogy mi azáltal, hogy részt veszünk, mit adunk a világnak, de fontos azt is nézni, hogy mi mit kapunk tőle. Elsőként érdemes az egyént vizsgálni, azt, aki részt vesz ebben a projektben. Ő nagyon egyedi módon, globálisan tapasztalhatja meg, amit BiPi az utolsó üzenetében mondott, miszerint a valódi boldogság csak a másoknak nyújtott boldogság által érhető el. Önmagában már az, hogy egy menekülteknek szervezett táncesten jelen van és kapcsolódik a másik emberhez, közben pedig látja az örömöt a résztvevők szemében, már egy nagyon jutalmazó dolog.
Átfogóbb szinten vizsgálva viszont a szövetségnek mint szervezetnek egyfajta láthatóságot adhat. Ha arról beszélünk, hogy fontos lenne megmutatni a ‘nem-cserkészek’ felé is, hogy egy jobb világot akarunk építeni, akkor erre a UAct projekt szépen illeszkedik.
Ha ez most bekerül a csapatok éves naptárába, vagy a nevelési tervébe és a tagság számára a kezdeményezés elérhetővé válik, akkor az jó esélyt kínál arra, hogy a jövőben rutin legyen a csapatok gyakorlati szintjén is felelősséget vállalni a társadalmunkért. Ezáltal mind a csapatok, mind a szövetség is gazdagodik.
Mi az a cserkész knowhow, amit egy ilyen helyzetben tudunk adni és kiemelt jelentőségű?
Benő: Nagyon fontos megemlíteni a közvetlenséget. Vidámak és meggondoltak vagyunk. Jó élmény az, hogy mennyire bátran szólítjuk meg egymást. Ez valami olyasmi, amit hozunk a táborainkból, portyánkról vagy nagyobb eseményekről. Közös alapunk az, hogy a menekült gyerekeket a magunk természetességével tudjuk megszólítani, ez egy olyan tapasztalat, amit ebben a helyzetben tudunk igazán kamatoztatni. A másik nagy kincsünk maga a cserkészmódszer, azon belül is a cselekedve tanulás, divatosan mondva az élménypedagógia. Ezt a csapatainkból hozzuk magunkkal, és vezetőként visszük tovább. Ez segít abban, hogy ha a menekült gyerekeknek tartunk egy foglalkozást, az tényleg megragadja a gyerekek figyelmét, és élménnyé tudjon válni.
Lilla: Ráerősítenék a pedagógiai tapasztalatra. Tanárképzésen veszek részt, és ott érzem azt, hogy mekkora előny cserkésznek lenni. A másik dolog, amit említettél Benő az elején, az önkénteskedés kapcsán, hogy sokszor túl sok volt a segíteni akaró kéz, ami nem probléma, csak koordinálni kellett volna. Ez pedig nagyon nehéz egy ilyen gyorsan alakuló helyzetben. A logisztikára való igény, hogy képesek vagyunk gyorsan felállítani egy rendszert, az is fontos képesség szerintem.
Benő: Rácsatlakozva a rendszerre, ez túlmutat már a knowhow-n. A cserkészek mindenhol jelen vannak az országban, nagy a lefedettségünk. Mindeközben van egy olyan közös hitünk, hogy ahol tudunk, segítünk. Ebben a UAct projektben meg is tudjuk élni ezt, hogy megyünk, és segítünk, és erre fel is tudjuk hívni mások figyelmét is.
Társadalmi láthatóság. Más szervezetek mennyire vesznek minket komolyan, amikor megkeressük őket? Nektek mi az élményetek? Miért fontos az, hogy jobban látszódjunk társadalmi szinten?
Lilla: Alapvetően pozitív a hozzáállás. Akiket megkerestünk, ők nyitottak voltak velünk együttműködni. Akivel sikerült is együttműködést kiépíteni, mint a máltaisok, vagy a határon a Református Szeretetszolgálat, nagyon gyümölcsöző kapcsolat jött létre. Pozitívak voltak abban, hogy mennyire jó cserkészekkel dolgozni, és mennyire nyitottak vagyunk. Viszont sok esetben meglepődnek az emberek, nem tudják, hogy kik is vagyunk. Általánosságban nem túl nagy az ismertségünk.
Az UNICEF azonban kifejezetten a cserkészeket kereste meg erre a projektre, mint a legnagyobb ifjúságnevelő mozgalmat, ahol a fiatalok foglalkoznak fiatalokkal – ez óriási dolog, remélem ez segít az elismerés növelésében.
Benő: Annyival tudok ehhez csatlakozni, hogy pont a héten meséltem a cserkészetről egy barátomnak, akivel együtt dolgozunk egy projekten. Rácsodálkozott arra, hogy vannak cserkészek… Hát most vagyunk igazán! A példaadás a leggyorsabb út, hogy formáljuk a környezetünket, ezért is fontos láthatóvá válnunk. Ha látják azt, hogy mi ott vagyunk és segítünk, akkor tudunk másokat is ösztönözni ebben a helyzetben.
Mivel lennétek elégedettek a projekt végére? Mit üzennétek a tagság felé?
Benő:
Azt az üzenetet adnám át, hogy ha jön egy ilyen megkeresés vagy csak felhívás az önkénteskedésre valahol, akkor annak tegyenek eleget. Éljenek vele! A lehetőségeikhez mérten szálljanak be a projektbe, és menjenek el önkénteskedni, akár csak pár órára! Tekintsenek erre úgy, mint a nevelés egyik csúcslehetősége, ne olyan teherként, amit még be kell illeszteni az éves munkatervbe.
Szerintem ennél jobb lehetőség, ahol meg tudjuk valósítani a nevelési céljainkat, kevés van. Akkor lennék elégedett, ha minden cserkész hozzáteszi valahogy a részét a UAct sikeréhez. Ha a projektcsapat által megálmodott célok meg tudnak valósulni, az már bőven több lenne, mint elég.
Lilla: Amit én fontosnak tartok, hogy a projekt végére legyen bennünk az az érzés, hogy tudtunk valóban segíteni és ne csak az, hogy csináltuk, mert muszáj volt. Nyilván mindig lehet többet és jobban segíteni, de legyen bennünk elégedettség érzés. A másik fontos cél az, hogy emellett a saját cserkészeinkkel is tudjunk foglalkozni. Ez megvalósulhat egy munkaterv vagy módszertani játék formájában, esetleg nekik szóló képzések szervezésében. Ha ezek megvalósulnak, akkor úgy érezzük majd, hogy hasznos volt a projekt, és tudtunk segíteni a cserkészeinknek. Nagyon tudok kapcsolódni Benő üzenetéhez. Nagyon remélem azt, hogy ezt nem kipipálandó kötelességként élik meg, hanem egy jó cserkészprogramként. Nem feltétlenül kell vidékről feljönni Pestre, elég ha mindenki a saját környezetében körülnéz, és proaktívan segít. Ha nincs menekült a környéken, attól függetlenül részt lehet venni például a képzéseken. Mi pedig nagyon szívesen fogadunk, és támogatunk minden kezdeményezést mind pénzügyi, mind szakmai háttérrel.
A Cserkészen a segítségre – UAct Hungary projektről röviden.
Sajtómegjelenések
- A Cserkész Kuckó sajtóközleménye
- Interjú Berecz Lilla projektkoordinátorral és Takács Benővel, a Magyar Cserkészszövetség országos vezetőtisztjével
- Interjú Nagy Annával, az Egyszülős Központ vezetőjével
- Berecz Lilla és Nagy Anna interjúja az ATV reggeli műsorában
