Június végén tartotta első táborát a táborozási és túlélő készségekre, bushcraft-ismeretekre specializálódott Vadonlakó szakág. Ennek kapcsán beszélgettünk Kovács Árpád “Reál”-lal csst. (25.), Országos Vadonlakó Szakvezetővel a táborról és a vadonlakókról.
MCS Tulajdonképpen miről is szólt ez a tábor és milyen programjaitok voltak?
Reál: – Egy kicsit távolabbról közelíteném meg a kérdést. Az elmúlt időszakban sokat dolgoztunk azon, hogy legyenek majd szakági különpróbáink, és ezekkel egy fejlődési útvonalat is nyújtsunk azoknak, akik vadonlakó szakági cserkésszé szeretnék képezni magukat. Bár ez a munka még messze nem ért véget, odáig végre eljutottunk, hogy a szakági alappróba, azaz a Vadonjáró különpróba anyaga összeállt. Ennek az anyagnak az átadása, elsajátítása volt a mostani tábor egyik elsődleges feladata, így a programjaink is elsősorban e köré épültek.
MCS Azaz miket csináltatok?
Reál: – Menedéket építettünk, tűzgyújtást gyakoroltunk, többek közt szikravetővel, növényismeretet tanultunk, ehető növényeket kóstoltunk, kés- és szerszámhasználatot valamint hasznos faragási technikákat sajátítottunk el, fakanalat készítettünk, zsinórt sodortunk csalánból, ivóvizet nyertünk ki párából, lámpahasználat nélkül való éjszakai tájékozódást és mozgást gyakoroltunk, ágyat és tábori fotelt építettünk, sütöttünk-főztünk…
MCS Említetted a különpróbát. Ezek szerint próba is volt?
Reál: – Igen. A program során nem választottuk szét élesen a tudás átadását és annak számonkérését, de a tábor végére mindenki elsajátította a Vadonjáró különpróba anyagát. Mostantól már 10 cserkész hordhatja a cserkészingén a különpróba-felvarrót.
MCS Akkor mostanra ennyivel több profi túlélő cserkész van Magyarországon?
Reál: – Hát ez egy igencsak túlzó kijelentés. A természetben való élet és túlélés témaköre hatalmas tudásanyagot takar. Még az alapismeretek elsajátítása is hosszabb időt vesz igénybe. Ebben az öt napban tényleg csak a legszükségesebb dolgokra jutott idő, és bőven van még mit gyakorolni. A Vadonjáró különpróba neve is arra utal, hogy aki ezt leteszi, még csak “járogat” a vadonba, még nem Vadonlakó. A vadonlakó cserkész fokozat elnyeréséhez ugyanis még további négy különpróbát kell teljesíteni, szóval a mostani próba csak az első volt a sorban. Ugyanakkor a résztvevők rendesen odatették magukat, és sokat fejlődtek, tanultak. Mégiscsak egy ötnapos intenzív képzésről beszélünk!
MCS Túlélés, bushcraft, vadonlakó? Mik ezek a szavak? Miért nem, mondjuk, Túlélő szakágnak hívnak titeket?
Reál: – Első hallásra ezek hasonló kifejezések. A bushcraft az elmúlt egy-két évtizedben világszerte divatba jött angol kifejezés. Ez eredetileg az ausztrál és az afrikai vadonban élő és tevékenykedő őslakosok készségeinek összefoglaló neve volt. Mostanra sokkal inkább egy szabadidős elfoglaltságot jelent, amely a természeti környezetben való életvitel, boldogulás hagyományos fogásait fedezi fel újra, gyakran néprajzi források révén. A vadonlakó kifejezést egyfajta magyarításnak szántam erre. Vadonlakóként a természetben, a természettel összhangban szeretnénk élni, megélni a szabadban töltött időt. Megismerni a természetet és az általa nyújtott lehetőségeket, hogy komfortosan érezhessük benne magunkat saját képességeink fejlesztése révén. Ezzel szemben a túlélés szó kicsit azt sugalmazza, hogy a természet az valamilyen akadály vagy ellenfél, amelyet feltétlen le kell győzni.
MCS Számodra mi volt a legnagyobb élmény a táborban?
Reál: – Hogy megismerhettem pár olyan tehetséges fiatalt, akik rövid időn belül kiváló cserkészvezetőkké fognak érni. De mondok egy gyakorlatibb példát: a saját magunk által kivájt nyárfa teknőben dagasztottunk, majd lábasban sütöttünk kenyeret a tábor minden egyes napján. Ez a “mindennapi kenyér” azon túl, hogy szerintem egy gyönyörű szimbóluma az Istennel való kapcsolatnak, az önellátás képességének felszabadító érzetét is megadja, amelyet erősen túliparosodott világunkban amúgy meglehetősen nehéz megtapasztalni.
MCS Mit gondolsz, milyen hatással lesz a szakágatok a hazai cserkészetre nézve?
Reál: – A vadonlakó programokon olyan gyakorlati tudást sajátítanak el a résztvevők, amelyet akár már másnap, saját csapattáborukban, VK-ban, vagy őrsgyűlésen is kamatoztathatnak, bemutathatnak, továbbadhatnak. És egész biztos, hogy egyre többen lesznek, akik akár közvetlenül a szakági programokon, akár áttételesen másod- vagy harmadkézből elsajátítják majd ezeket a tábori fogásokat, vadonlakó készségeket. Ezek így szép lassan eljutnak minden csapatba és az egész hazai mozgalomra kiterjedve fejlesztik majd a cserkészeink ügyességét, a táboraink színvonalát, és bővítik a módszertani készletünket. Másfelől titkon bízom abban is, hogy ez az egész témakör érdekes annyira, hogy a kószák és vándorok közt egyesekre megtartó erővel hasson, netán újabb fiatalokat vonzzon be a cserkészetbe.
MCS Hogyan lehet belépni, becsatlakozni a szakágba?
Reál: – A szakági programjainkon való részvétellel és a különpróbák letételével. Elsősorban a kósza és az idősebb korosztályok tagjait várjuk, akik alapvetően túl vannak a 2. cserkészpróba anyagán, és néhány cserkésztábor tapasztalata áll már a hátuk mögött. Tehát nem okoz gondot nekik, mondjuk, a gyufával való tűzgyújtás – arra ugyanis nincs kapacitásunk, hogy kezdő szintről tanítsunk mindenkit az alapvető cserkész készségekre.
Vadonlakó lakoma
A tábor utolsó estéjén lakomára került sor. Bár az elkészítése nem kevés időt vett igénybe, az eredmény minden várakozást felülmúlt.
Így nézett ki a menü:
Vadonlakó leves: Leves helyszínen gyűjtött növényekből, úgy mint csalán, vad snidling, torma levél és gyökér – kiegészítve sóval és egy kis darab hússal
Nyárson sült, fűszerekkel pácolt nyulak dödöllével
Palacsinta erdei gyümölcslekvárral töltve. A lekvár tábortűzön lett kifőzve a begyűjtött vad gyümölcsökből (erdei szamóca, vad cseresznye, vadalma).
Továbbá kalács, ám ez már csak másnap reggelire fogyott el, mert mindenki jóllakott, mire sorra került volna.
Résztvevők mondták
“Azért jó ez a tábor, mert végre nem csak a tévében látjuk ezeket a dolgokat Bear Grylls sorozataiban, hanem itt ki is tudjuk próbálni, és megtapasztalni, hogy milyen is lehet, ha eltévedünk, és egyedül kell a vadonban túlélnünk.”
Balázs, Kecskemét
“Nekem az új dolgok kipróbálása tetszett a legjobban, mint például a kanálkészítés égetéssel, a saját tűzgyújtó-csomag tesztelése, na, és persze a bombajó kaják.”
Lammel, Budapest
Kovács Árpád „Reál” csst. (25.)
