A hatodik cserkészkerület egyik ismert arca, Pólya Viktor csst. (47.) a nyáron megjárta a világ egyik leghíresebb zarándokútját, az El Camino-t. A ciszterci rend által fenntartott Nagy Lajos Gimnáziumba járt Pécsett, ott lett tagja a gimnázium Szent László király cserkészcsapatának, tizenkét évesen. 2001 nyarán járt először táborban, és azonnal magával ragadta a cserkészet. Onnantól kezdve minden csapattáborban ott volt, majd a 6. kerületi ŐVVK végezte el, és kiképző lett. Aztán a segédtiszti vezetőképzőt is sikerrel zárta, ám oda már nem tért vissza kiképzőnek, mert Budapestre költözött 2007-ben. Egy évig, 2012-ben volt az amerikai Buffalo-ban, a kinti magyar cserkészettel azóta is szoros kapcsolatot ápol. A Kalazancius tréning program alapítójának, Forgách Péternek köszönheti ezt az időszakot.
A piarista rend alapítójának, Kalazanci Szt. Józsefnek nevét viselő Calasanctius Training Program (CTP) tehetséges magyar fiataloknak nyújt továbbtanulási lehetőséget az USA-ban. A program több amerikai egyetemmel áll kapcsolatban.
Az első fővárosban töltött év alatt még haza-haza tért programokra, rajt is vezetett, és a vezetői őrsnek tartott csapatépítő alkalmakat, miközben azóta biológia-földrajz szakon végzett az egyetemen. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban hét és fél év alatt sok tapasztalatot szerzett, diákbizottságnak volt vezetője és forrásteremtéssel foglakozott.
Forrásteremtőként kapcsolatba kerültem a jelenlegi főnökömmel, ez az egyik félállásom. A másik a kisközösségi fenntarthatósághoz kapcsolódó kutatási terület. Keressük a más, nem cserkész kisközösségeket, adatbázist hozunk létre és kapcsolódási pontokat keresünk egymás felé. Ezek között vannak ökofalvak, de városi lakóközösségek is.
MCS A gyerekek nem tudják, de nagyon érdekes folyamatok történnek az elmúlt években. A mai huszonévesek között egyre több olyan közösség alakul, akik a digitális világ szülöttei, mégis lassítani szeretnének. Mi a véleményed erről a változásról?
Valóban látványos, hogy vannak csoportok, melyek fontosnak találják azt, hogy valódi kapcsolatban legyenek a környezetükkel. Ez egy valódi igény. Ha belekerülünk egy ilyen körbe, akkor egyre több hasonló közösségre bukkanhatunk, létezik ez a szubkultúra. Ezzel ellentétben nagyon sokakhoz nem jut el az információ ezekről a csoportokról, lehetőségekről. A rohanás és az információs dömping nem kíméli a középiskolásokat, erre adott természetes reakció az elutasítás. Mi megkeressük ezeket a közösségeket, és kutatjuk, hogy melyek ezek a viselkedési alternatívák, amiket egy-egy ilyen közösség fel tud mutatni. Ezeknek globális hatása is lehet, mert környezetkímélő utat választanak. Ha valakiben megszületik az igény, hogy szeretne olyan helyi kisközösséget létrehozni, ahol a kapcsolatok tényleg valódiak, akkor a közös tudásbázisból meríthet ötleteket, mintákat.
MCS A rohanásból a gyerekek azt érzékelik, hogy a szüleik sokat dolgoznak. Ők hogyan reagálnak erre?
Az általános iskola felső tagozatos diákjai tapasztalatom szerint belerohannak szubkultúrákba, aztán ki, majd egy másikba be. Ezek leggyakrabban virtuális közösségek vagy valamilyen érdeklődési kör mentén szerveződő csoportok. Ezek a szubkultúrák nagyon gyorsan változnak, elmozdulnak, vagyis nem jelentenek tartós kötődéseket. Nincsenek hosszú távú, tartós kapcsolataik, ahol megélhetnék az elköteleződést. Érdekek vannak, érdekközösségek, amelyeket hamar magunk mögött hagynak. Érdeklődési körök vannak, divatos tevékenységek, amik nem feltétlenül „állnak jól” minden gyereknek.
MCS Ez a bőség zavara…
Egy túlpörgött állapot. A cserkészet ezért ad erre a világra egy jó választ. Valódi, tartós kapcsolatokat teremt, rendszerességet hoz a gyerekek életébe. Emlékszem, volt olyan is, hogy utána nyúltunk annak, aki eltávolodott a csapattól. A vezetők összeültek, hogy megbeszéljék a srác dolgait. Úgy látták, hogy rossz társaságba került, nem akarták elveszíteni. Aztán a srác évekkel később megköszönte nekik ezt a segítséget. A mi csapatunknak a gimnáziumi kötődés miatti jellegzetessége, hogy a középiskolás gyerekek alkotják a magját. Sokat foglalkozunk ezért a kis kamaszokkal, kamaszokkal.
MCS Te hogyan ítéled meg a pécsi cserkészéletet? Mik a kerület sajátosságai?
Eddig azt mondtam volna, hogy nincs nagy rálátásom sem az országos viszonyokra, sem a teljes kerületre. Azonban a nyári kerületi nagytáborunk idején volt időnk beszélgetni a többi csapat vezetőségével. Én azt éreztem, hogy végre elérkezett az idő, hogy csapatok szintjén is együttműködjünk a cserkészmunkában. Az újjáalakulás történetében előfordultak időnként egészséges, máskor egészségtelen rivalizálások: vetélkedés, versengés volt a csapatok között. El kellett telnie húsz évnek, hogy a nagytáborunk ne egymástól távoli kis fészkekben, hanem egymás közelében, altáborokban működjön. Voltak csapatok, ahol kifejezetten kérték a szoros együttműködés lehetőségét. Ami szerintem nagyon komoly változást eredményezett helyi szinten, hogy nagyon-nagyon jó segédtiszti vezetőképzésünk van. Azt hiszem, hogy a mi évfolyamunk volt az első nagy hatású, szoros kapcsolatokat ápoló ST társaság.
MCS Milyen előnyei vannak egy ilyen nagytábornak a gyerekek szempontjából?
A gyerekek számára, ami biztosan szembetűnő volt, hogy láthattak sokféle variációt arra, hogy néz ki egy tábor. Ez például célja is volt a nagytábornak, hogy a berögzült szokásokon túllátva is adjunk kitekintést a cserkészet változatosságára. A hagyományok fontosak, de időnként önmagukért valóak, nem is tudjuk mit, miért teszünk. Ez a tábor jó volt arra, hogy átgondoljuk a gyakorlatainkat. Ötletekkel telve mentek haza a gyerekek. Sok kezdeményezést a gyerekek indítottak el, elkértek őrsvezetőket egy-egy napra, így is ismerkedtek a csapatok egymással. A nyitottságot tapasztalták meg ezáltal, hogy a dolgok nem önmagukért valóak, hanem a keretmese is valamilyen célt szolgál. Amikor szembesülünk azzal, hogy bizonyos dolgokat mások másként csinálnak és szembesülünk azzal, hogy van választási lehetőség; lehet javítani a dolgokon.
