A mozgalom támogatása

December 5-én új elnöksége lesz a MCSSZ-nek. A VL interjút készített a küldöttgyűlés előtt Pótó Judit (Tidu, 673.) elnök jelölttel, Pótor József (José, 304.) ügyvezető elnök jelölttel és Ronkay János Péter (Hangya, 293.) vezetőtiszt jelölttel. 

VL: Egy mondatban, hogy foglalnátok össze az elnökségi, és személyes programotokat?

José: Az elmúlt 9-10 évre visszatekintve rengeteget változott az MCSSZ. Rengeteg forrás nyílt meg számunkra, ami sok tekintetben könnyebbé tette a munkánkat és vezetői energiákat szabadított fel. Azonban sokan érezzük azt, hogy a stratégiai célok megtámogatása helyett kissé forrás-vezéreltté vált a szervezetünk. A mozgalom támogatása sokszor alárendelődik nagy projektek cserkészethez gyengébb szállal kötődő, bár társadalmi szinten hasznos céljainak.IMG_20151120_221707
A programunk célja ezért a mozgalom támogatásának előtérbe helyezése az MCSSZ-ben.

Hangya: A cserkészetet szeretném erősíteni, ami legelsősorban akkor lesz sikeres, ha a cserkészcsapatok megfelelően el tudják látni feladataikat, és ennél sokkal több nem is kell hozzá; a Szövetségnek ezért alapvetően nem új célkitűzéseket kell keresni, hanem ezt a meglévőt minél jobban szolgálni.

Tidu: Én pedig a “szervezeti háttér” – oldalt tenném hozzá ehhez. A csapatok és a VK rengeteget fejlődtek az utóbbi években, és ehhez a működéshez (ill. létszámbővüléshez) jobban illeszkedő működési mód kell a Szövetség magasabb szintjein is. Ezt az újfajta kultúrát és működési módot szeretnénk kialakítani / megerősíteni, ami hatékonyabban tudja támogatni a csapatokat.
​​
VL: Milyen területeken terveztek változtatásokat, és milyen jellegűek ezek?

José: Az előttünk álló legnagyobb változás a szervezeti kultúránkban várható. A vezetők és a vezetési szintek közötti bizalmat kell megerősíteni. A szervezeti feladatok annyira felduzzadtak, hogy csak feladatdelegálással lehet további fejlődést elérni. Ez valódi feladatdelegálást kell, hogy jelentsen, valódi hatáskörrel és valódi felelősséggel.NNT

A rendelkezésre álló és a még megszerezhető erőforrások felhasználása során erőteljesen meg kell jelennie a mozgalmi szempontoknak. Természetesen a fenntarthatóságot szem előtt kell tartani.

Tidu: Reméljük, hogy a hatékony feladatmegosztással több embert vonhatunk be kisebb feladatokra – ezáltal (újra) megszólítva olyan vezetőket is, akik most épp nem tudnak 120%-on pörögni, de szívesen vállalnak némi jól meghatározott feladatot. Az ilyen típusú munkamegosztás viszont újabb kihívásokat jelent a feladatok és emberek összefogása, koordinálása terén.

Hangya: Jelentős változásnak tartom a törekvésünket az átláthatóbb működésre. Szerződéseink, pénzügyeink ne csak amennyire muszáj, hanem amennyire lehetséges, nyilvánosan legyenek kezelve. Az etikus működés alapfeltétele, hogy semmi titkolnivalónk ne legyen. A belső bizalmat is erősítené ez reményeim szerint, és a Szövetség külső megítélésénél is sokat jelentene.
VL: Az elmúlt években rengeteg területen fejlődött a szövetség, mi az, amit tovább erősítenétek?

Tidu: A csapatok, kerületek és VK-k közti együttműködést tartom fontos feladatnak. Nagyon sok mindent tudunk, nagyon sok mindent kitaláltunk már sok helyen. Nagyon jó volna, ha ezek a tapasztalatok, jó példák, bevált megoldások nagyobb körben tudnának egymás között forogni. Ehhez kapcsolódik még az elfogadás, mint érték erősödése, mert így tudunk jobban segíteni egymásnak. Tudnunk kell, hogy a különböző helyi problémákra különböző megoldások léteznek, de szeretnénk megteremteni a találkozások tereit, lehetőségeit arra, hogy tanulhassunk egymástól.

José: A csapatok által talán kevésbé volt érzékelhető ez a fejlődés. Én mindenféleképpen azokat a tevékenységeket fogom erősíteni, ami a mozgalom fejlődését és kiteljesedését szolgálja. A PFM hálózat és a csapatalapítási hálózat ezek közé tartoznak. A vezetőképzés megújulására irányuló fejlesztőmunkát is folytatni kell.2010_concordia


Hangya:
A növekedési programot szeretnénk folytatni, de ebben a fő bázist, megszólítandó közeget kevésbé az iskolákban, inkább az egyházközségekben látjuk. Szorosabbra szeretnénk ezért fűzni a Szövetség viszonyát az egyházakkal, hogy segítsenek ebben a munkában, hiszen számukra is sok előnye lenne, ha minden erre alkalmas parókiához és plébániához tartozna élő cserkész közösség.

VL: Mi a legfontosabb célkitűzésetek a nevelés terén?

José: Én a kósza és a vándor korosztály esetén látok nagy pedagógiai és módszertani űrt. Erre valamilyen választ kell adnunk.

Hangya: Arra kell törekednünk, hogy a cserkészeink minél hosszabban benne tudjanak maradni a közösségeinkben. Így a cserkészet jobban ki tudná fejteni rajtuk a nevelő hatását, valamint ez magával hozná a taglétszám emelkedését is. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy azok közül, akiket sikeresen toboroztunk, mert megtetszett neki a cserkészet, milyen arányban mennyi ideig maradnak meg a csapatokban. Nem tudok róla, hogy készült -e ilyen felmérés, de mióta név szerinti éves jelentések vannak, technikailag meg lehetne oldani ilyen statisztikák előállítását. Ez sokat segítene annak meghatározásában, melyik területeken van leginkább szükség fejlesztésre.

Tidu: A nevelés tudatosításában látok még nagy kihívásokat. Nemcsak az “alap” nevelési programunk létezik, hanem a vezetői programunk, sőt, a kiképzővé válás íve is felfogható nevelési programként, amelyeknek mind megvan a saját folyamata, saját lépcsőfokai. Szeretném, ha – az alapprogram után – ezekre is fordítanánk valamennyi figyelmet, nem képzésként vagy operatív feladatként, hanem nevelési programként tekintve ezekre. Azt gondolom, hogy alapvetően nagyszerű dolgok történnek a vezetőképzésünkben és a kiképzők fejlesztése területén, de a tudatosítással, pontosítással még jobbak lehetünk.

VL: Mi a tervetek az olyan konkrét projektekkel, mint pl.: Nagykovácsi, az Erzsébet tábor?

José: Nagykovácsi esetében már vannak olyan felhasználási tervek, amelyekből nem lehet már kihátrálni. Amennyiben ezek értékes célokat valósítanak meg, amelyek összeegyeztethetőek a mozgalmunk értékeivel nem látom értelmét, hogy miért ne folytatnánk őket. Az iskola alapítását újra fogjuk gondolni. Szeretnénk alternatív felhasználási javaslatot látni és úgy dönteni az ingatlan hasznosításának a jövőjéről.

A jelenleg kihasználatlan panzió épületben fogjuk kialakítani a vezetőképzési központot.
A Sztrilich Pál Cserkészpark fejlesztése folyamatban van, ez egyébként is halaszthatatlan volt. A Nánási úti ingatlan elsődleges céljának is a mozgalom támogatása kell, hogy legyen.

Tisztán látszik, hogy cserkészprogramok alacsony áron csak akkor valósíthatóak meg ezekben az ingatlanokban, ha a fenntartás költségeit üzleti hasznosítás során ki tudjuk termelni. Ezért az előre meghatározott belső felhasználás mellett továbbra is cél kell legyen az értékeinkkel összeegyeztethető üzleti felhasználás.

Hangya: Első körben fel kell mérni a feltételeket, pontosan milyen kötelezettségeket vállaltunk, és a jelenlegi tervek mennyire megalapozottak. Ezekről eddig elég kevés információ volt elérhető, amin változtatni szeretnénk, és a megismert tények alapján, a tagság bevonásával dönteni a projektek jövőjéről.

​​
VL: Ha ti kaptok felhatalmazást, akkor 3 év múlva milyen szövetséget képzeltek el? Az önkéntes és fizetett munkatársak aránya, száma hogy nézne ki?

Hangya: Az önkéntességet a cserkészet egyik alapértékének tartom. Szerintem van ebben erő és még bevonható potenciál, gondolok itt például arra a korosztályra, akiknek már a gyermekeik is cserkészkedni kezdenek és ők maguk is keresik a módját, hogy valamilyen módon újra részt vegyenek a mozgalom építésében. Ezzel együtt bizonyos területeknél nagyban növeli a hatékonyságot, ha fizetett munkavállalókra tudjuk bízni. A számok tekintetében én a minimumot 2-3 személynél látom, az optimálisat úgy 15 körül, tehát ha sikerül ennyihez fenntartható módon forrást teremteni, akkor már nagyon hatékonyan lehetne támogatni a működést és a cserkészmunkát. Ennél többet már aránytalannak éreznék – érdekes adalék, hogy a brit cserkészszövetségnél félmilliós tagságot szolgál ki tudomásom szerint valamivel kevesebb, mint 200 alkalmazott.2011_betlehemi


Tidu:
Fontosnak tartom, hogy a döntéshozás önkénteseknél maradjon, mert szerintem ez a kulcsa annak, hogy a “központ” ne távolodjon el a csapatoktól. Ugyanakkor rengeteg “láthatatlan” kiszolgáló tevékenység van, amik jó, ha megbízhatóan, gyorsan, kiszámíthatóan elvégződnek – ezt látom a fizetett munkatársak előnyének. Úgy gondolom, létre lehet hozni ebben egy jó konstrukciót, ahol az iroda ill. a fizetett munkatársak optimálisan tudják támogatni az önkéntesek tevékenységét – hasonlóan egy jó GH-hoz egy csapattáborban vagy egy VK-ban.
​​
VL: Programotokban azt írjátok, hogy: “Ahol indokolt, a szakvezetők igénybe vehetik a Szövetség által fizetett alkalmazottak munkáját, de a döntési jogok az önkénteseknél lesznek.” Nem tartotok attól, hogy emiatt lassulhatnak folyamatok?

Hangya: Ha motiváltak és elkötelezettek az önkéntes vezetők, akkor szerintem jelentős lassulást nem okozna ez. De bizonyos szempontból pont hogy lassításra lenne szüksége a szervezetnek, mivel a mozgalomban, a csapatok szintjén csak önkéntesek dolgoznak, nem szabad gyorsabb tempót diktálni, mint amivel ők is lépést tudnak tartani, így részt tudnak venni a tervezésben, időben visszajelzéseket tudnak adni. A Toyota vállalati filozófiájának van egy érdekes pontja, amit nekünk is érdemes megfontolni: a döntéseket lassan, minden lehetőség mérlegelése után, konszenzus keresésével hozzuk meg, majd pedig a döntések megvalósítása történjen minél gyorsabban.

Tidu: Igen, ez nyilván új problémákat fog felvetni, de szerintem ez nem baj. Fontosnak tartom, hogy annyit és úgy csináljunk, amennyit elbírunk. És fontosabbnak tartom a vezetőink önállóságra nevelését, a segédtisztek, csapatparancsnokok és kerületi elnökségek felelős döntéshozatali gyakorlatát, és az érdeklődés növekedését a “közügyeinkben”, mint azt, hogy – akár a legjobb, legoptimálisabb – villámdöntések szülessenek a csapatok és a kerületek feje fölött. Ha pedig tényleg szükséges villámdöntéseket hozni, ahhoz fontosnak tartok kialakítani egy olyan működést, amiben eléggé ismerjük a csapatok és kerületek álláspontját ahhoz, hogy ennek ismeretében képesek legyünk döntést hozni.

VL: A pedagógiai fejlesztő hálózatot szeretnétek újjáéleszteni. Ezt miként képzelitek el? Fizetett alkalmazottként?

2013_xker_cserkesznapHangya: Egy folyamatként képzelem ezt el: eleinte mindenképp szükség lenne fizetett munkatársakra, hasonlóan a korábbi rendszerhez. De szeretném, ha a feladataik közé bekerülne egy olyan képzés kidolgozása és elindítása, ami erre fogékony önkénteseket felkészíti 5-6 csapat hatékony pedagógiai támogatására, úgy is mondhatnánk, hogy egy körzetben (vagy annak megfelelő területen) dolgozó raj- és csapatparancsnokok coaching-olására. Most már egyre több olyan vezető van, aki a csapatában vagy VK-ban már nem tud annyira aktívan dolgozni, de egy ilyen jellegű feladat, egy-két hetente egy este talán beleférne neki és motiválná. Így lehetőség nyílna nekik is részt venni a mozgalom életében.
Voltak erre korábban kísérletek némely kerületben, a korábbi tapasztalatokból és a PFM hálózatban összegyűlt tudásból elképzelhetőnek tartom, hogy felépülhet egy ilyen hálózat, persze ez több éves munka.

​​
VL: Hogy és milyen feltételek mellett kezdenétek bele egy a TÁMOP-hoz hasonló projektbe?

José: Talán ez kevesek számára érzékelhető, de a TÁMOP projektünk megvalósítása során nagyon sok értékes tapasztalat halmozódott fel a szervezetben. Szerintem mi vagyunk az egyetlen valódi civil szervezet, amely ma képes kiemelt programot tervezni és végrehajtani. Ha volt hiba a TÁMOP tervezésben és végrehajtásban, az ezen tapasztalatok hiányából fakadt.
Ma készen állunk egy hasonló projekt megvalósítására. Azonban csak akkor szabad belevágnunk, ha a stratégiai céljaink megvalósítását szolgálja a projekt és nem jelent túl nagy kockázatot a mozgalomra. Egy dolog biztos, csak az OKGY jóváhagyásával és az OT bevonásával szabad a projekt tervezésébe és a megvalósításába is belefogni.

Hangya: Csak úgy szabad belevágni ilyen projektbe, ha megfelelő mozgalmi támogatottság van mögötte. Ehhez előre nagyon részletesen indokolni kell a szakmai tartalmat, bevonni a tagságot ennek elkészítésébe, hogy valódi igényekre adjon választ. A megvalósítást pedig teljesen átláthatóvá kell tenni, ide értve minden pénzmozgást, szerződéskötést.

VL: Hol látjátok a Magyar Cserkészszövetség helyét a társadalomban?

JoseJosé: Ma az MCSSZ a legnagyobb ifjúsági szervezet Magyarországon. Ez egyben örömmel és megelégedettséggel tölthet el minket, ugyanakkor szomorú, hogy egy 14 000 fős szervezet a legnagyobb lehet Magyarországon. A tudásunkat és a tapasztalatunkat megosztva kell hozzájárulnunk a civil szféra fejlesztéséhez, de nem hiszek abban, hogy nekünk kell létrehoznunk hasonló mozgalmakat.

Én már érzem azt, hogy a cserkészek milyen pozitív hatással vannak a környezetükre a munkahelyükön és a magánéletükben. Egyre több a közöttünk szocializálódott felnőtt, ezért biztos vagyok benne, hogy a cserkészet által megálmodott jobb világ egyre közelebb van. A mi felelősségünk, hogy egyre több ilyen, szilárd értékekkel és erkölccsel rendelkező embert adjunk a társadalomnak.

Hangya: Maga a cserkészet szerintem a csapatokon keresztül fejti ki leginkább társadalmi hatását, a helyi közösségeket építve, és felelős polgárokat nevelve. Az MCSSZ ennek a munkának összefogásán, koordinálásán és bővítésén túl példát mutathat a társadalomnak, hogyan működhet igazán etikusan egy társadalmi szervezet, valamint fontos hogy ne zárkózzunk be, tapasztalatainkat osszuk meg másokkal, ne akarjuk kisajátítani az ifjúságnevelés területét.

​​
VL: Mi az, amit a ti munkátokból egy cserkész érzékelni fog?

José: Remek kérdés! Erre azért nehéz válaszolni, mert egy cserkész mindig a saját vezetőinek a munkáját látja és érzi. A csapatkeretekből először a VK során, esetleg kerületi és országos programok során lát ki.
A csapatok munkáját azzal segítjük a legjobban, ha erős kerületi hátteret kapnak, ha a vezetőik jobb felkészítést kapnak a VK-ban. Bízom benne, hogy a közeljövőben újra nyugalmasabb környezetben dolgozhatnak a vezetőink. Ezt biztosan érzékeli majd minden cserkész, valamint azt is, ha a cserkészet ismertsége és elismertsége még jobban növekszik a környezetében.

Hangya: Ha közvetlenül a saját bőrén érzékeli minden cserkész a mi munkánkat, az nem biztos hogy jót jelent… inkább arra törekednék, hogy az legyen a természetes, hogy jól működik a Szövetség.

José: Igen, az elnökség talán olyan, mint a tábori GH, amíg jól működik, talán észre sem veszik.

VL: Ha megkapjátok a bizalmat, és felhatalmazást, mi lesz az első teendőtök elnökségként?

José: A legelső az lesz, hogy kezet fogunk a másik jelölt csapattal, majd meg kell köszönnünk a leköszönő elnökségnek az elmúlt 9 év munkáját!
Aztán neki kell állnunk az átadás-átvételnek, ez a jelenlegi méretek mellett komoly feladatnak ígérkezik.

DSCF2301Tidu: Elsőként fontosnak tartanám megköszönni a bizalmat a küldötteknek és a minket támogatóknak. Aztán pedig folytatni azt a közös gondolkodást velük, ami eddig is történt – annyi különbséggel, hogy mindenki csatlakozhasson ehhez a gondolkodáshoz, aki szeretne, és akinek van jó ötlete az új működés kialakításához.

Hangya: Fogjuk magunkat, és nekiállunk megvalósítani a programunkat, amire bizalmat kapunk. Ennek első lépését a megfelelő szakvezetők felkérésében látom.

 

A jelölt csapat programja itt érhető el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük