Mehetnek a kérdések! – mondja a telefonba Julcsi, (vagy Marcsi) rutinosan. A kilencéves lányok aratták le a babért a Fölszállott a páva tehetségkutató verseny gyerekkiadásának énekes szólisták és énekegyüttesek kategóriájában. A bátonyterenyei Haraszti-ikrek a nógrádi népdalokat a szembe szomszédtól tanulták el. Ilyen egyszerű dolog ez, plusz tiszta szív és hegynyi tehetség! Az 1119. Árpád vezér cserkészcsapat Pillangó őrsének kiscserkészei, a negyedik osztályos lányok telefoninterjút adtak az MCS-nek, amit alább meg is hallgathattok.
Egy ország járt a csodájára, hogy milyen gyönyörű csengő hangon tudtok énekelni, kifejező hangzásvilággal, autentikus nyelvjárással. Hadd ismerkedjünk meg veletek! Tízen vagytok testvérek. Ti hanyadikok vagytok a sorban?
Julcsi: Én vagyok a nyolcadik, Marcsi a hetedik.
MCS: Hány perc van köztetek?
M&J: Nyolc.
MCS: Mesélnétek arról hogyan éltek Bátonyterenyén?
M: Tizenketten vagyunk egy lakásban, de vannak nagyobb testvéreink, akik Budapesten élnek kollégiumban. Reggel mi szoktunk először fürödni, aztán a többiek beosszák maguknak.
J: Amikor dolgozni kell…
M: …az mindig változó, valaki mosogat, valaki mosást rak föl, mi rendet rakunk a szobánkban meg az előszobában.
MCS: Mit szerettek ezek közül legjobban?
J: Felrakni mosogatást. Van mosogatógépünk…
M: …és abba bepakolni. Talán a fürdőszobát a legkevésbé, de azért azt is lelkesen megcsináljuk, ha ránk kerül a sor.
MCS: Tudjátok édesanyátokat tehermentesíteni?
J: De még így is sok van rajta, viszont azt mondja, hogy megkönnyebbül, ha segítünk neki.
MCS: Hogyan kezdődött nektek az éneklés? Lehetnétek táncosok, vagy kézművességben járatosak.
M: Anyu énekelt nekünk a kocsiban…
J: …és akkor felfedezték, hogy mi is tudunk énekelni. Táncban, hangszerben nem vagyunk olyan tehetségesek.
M: Énekben nagyon tehetségesek vagyunk!
MCS: A tájnyelvi beszédet honnan ismeritek?
M: Anyától és a szomszéd Rozi nénitől.
J: Fekécs Kálmánnénak hívják. Ő a szembe szomszédunk. De hallgatjuk a zti.hu-n a Publikált Népzenei Felvételeket, ott adatközlő „archívnénik” és bácsik énekelnek, táncolnak.
M: Egy gyimesi kislánytól is tanulunk, ő Vrencsán Anita.
MCS: Olyanok vagytok, mint két tojás. A hangképzésben is egyformán ügyesek vagytok, vagy tanultok egymástól?
M: Egyformán ügyesek vagyunk…
J: …és kiegészítjük egymást. A első tercelést mondjuk én tudom jobban, a felsőt pedig Marcsi.
M: Ha láttátok a döntőben, ahogy énekeltünk, időnként kicsit kinéztünk, vagy bólintottunk, vagy lefelé szegtünk, vagy egymásra néztünk nagyon, kicsit megszorítottuk egymás kezét. Ezek mind jelek.
CS: Mi változott meg az életetekben a Páva után?
M&J: Semmi.
M: Csak az, hogy több helyre hívnak énekelni. De ugyanazok a kislányok maradtunk. Ugyanazok a barátnőink.
J: Nem lettünk nagyképűbbek.
MCS: Jól vagytok nevelve.
M: Anyáék tíz gyerek után már jól rájöttek, hogyan kell nevelni.
A teljes interjút itt tudjátok meghallgatni.
