Nyakunkon a nyári tábor! Persze a rendes cserkészvezető már percre pontosan megtervezte mind a tíz nap menetrendjét, sőt még plusz programokkal is készült… Ha esetleg mégsem ez a helyzet nálatok, aggodalomra semmi ok! Íme, néhány egyszerű tipp, amit beépíthettek a napirendbe!
Szerző: Zöllner Anna
Reggeli torna
Mindenki tudja, hogy milyen jó és hasznos, de mégse szereti senki… Ideje ezen változtatni! A reggeli torna a nap indításának legfontosabb eleme, amikor a göröngyös talajon elaludt végtagjainkat alaposan átmozgatjuk. A reggeli gyakorlatnak nagyon fontos nevelő ereje van, ugyanis rendszerességre és egészséges életmódra szoktatja a gyerekeket. „Rövid torna reggelente és este kiváló eszköz állóképességetek megtartásához—nem is annyira azért, hogy izompacsirtává váljatok, hanem inkább, hogy megmozgassátok minden belső izmotokat, és testetek minden porcikájában fölpezsdítsétek a vérkeringést.” – írja Bi-Pi a Scouting for Boys-ban.
Hogyan tegyük vonzóvá a reggeli tornát? Idén nyáron minden az Olimpiáról fog szólni, miért ne lehetne ilyen a reggeli torna is? Minden reggel egy-egy sportág legyen a reggeli torna keretmeséje, a tornát tartó vezető pedig játssza el az adott sportág egyik híres sportolóját. Biztos nagy sikert fog aratni, ha „Hosszú Katinka” tart egy kis úszás előtti bemelegítést. A bemelegítés után lehet egy-egy versenyszám is, és oszthattok érmeket is. Például egyik reggel lehet rövidtávfutó verseny, másik reggel gerelyhajítás (amihez jó lesz egy két tűzifa is), vagy magasugrás, vagy bukfencverseny és így tovább.
Ebéd előtti félóra
A tábor az egyik legjobb alkalom, hogy a korosztályos fiú-lány őrsök ismerkedjenek, barátkozzanak egymással. Pár éve a csapatommal bevezettük az ebéd előtti félórát, ami annyit jelent, hogy az egyforma korú fiú és lány őrs közösen eltölt egy fél órát. Általában önismereti játékokat és közösségépítő feladatokat adunk ilyenkor. Az egész délelőttös építkezés vagy rohangálás után különösen népszerűek a rajzolós játékok. Például, amikor a csapatnak egy nagy csomagolópapírra egy közös otthont kell tervezni, ahol elférne mindkét őrs és mindenki sajátjának érezheti. De olyat is lehet, hogy közösen kell készíteniük úgy egy rajzot, hogy senki sem beszélhet és ha felemelte a ceruzáját, akkor tovább kell adnia a lapot. Szintén jó játék, amikor a csoportnak az kell képzelnie, hogy egy cirkuszi társulat vagy egy dzsungel lakói és le kell így rajzolniuk a csapatot. Fontos, hogy senki sem rajzolhatja magát és senki sem találhatja ki magának, hogy mi lenne az adott környezetben, ez a többi csapattárs feladata. Ha nincs kedvünk rajzolni, akkor például szervezhetünk egy vitajátékot is, a disputa egy olyan gyakorlat, ami önálló érvelésre és gondolkodásra serkenti a gyerekeket. Kattints ide, és olvass többet erről a játékról!
Mindig legyen egy jó esőprogram
Nem tudom, ki hogy van vele, de mi minden évben elhatározzuk, hogy nagyon sok esőprogrammal készülünk, aztán végül ez mindig elmarad és csak dühöngünk, ha jön az eső… Íme egy jó kis játék, amihez azért nem árt, ha van egy nagy sátratok vagy ponyvátok, ami alá befér a csapat. Egy kis édességgel könnyedén feldobható a borongós idő! A Marshmallow Challange egy igen népszerű játék, amelynek lényege, hogy a csapat húsz szál spagettiből minél magasabb tornyot építsen, ami elbír egy pillecukrot. Csinálj öt-hat fős csoportokat és mindegyik csapatnak adj 20 szál spagettit, egy méter festőszalagot (vagy más könnyen téphető ragasztószalagot) és egy átlag méretű pillecukrot. A csapatoknak 18 percük van megépíteni a tornyot, ami elbírja a pillecukrot. Fontos, hogy a spagetti oszlopoknak szabadon kell állniuk, nem lehet rögzíteni. Az a csapat nyer, akinek a legmagasabb a tornya és a tetején elbírja a pillecukrot is. A játékot érdemes egy kis levezetéssel befejezni, amelyhez itt találsz segítséget, sőt még egy TED Talk-ot is meghallgathatsz a játékról.
És ha már eső, akkor be kell linkelnem ezt a fantasztikus egyszerű ám annál inkább nagyszerű ötletet! Ugye milyen idegesítő, hogy mindig elázik vagy nyirkos lesz a latrina mellett a wc papír? Kattintsatok, a kép magáért beszél!
Főzőverseny kreatívaknak
A hagyományos főzőversenyt a legutóbbi táborban egy kicsit megbolondítottuk és annyival nehezítettük, hogy egyik őrs sem magának válogathatta össze az alapanyagokat, hanem előre kitaláltunk kb. 10 alapanyagot és minden őrs ugyanazt kapta, illetve egy darab alapanyagot kérhettek, ami nem volt a megadottak között. Így az elsőre nem éppen összeillő élelmiszerekből kellett minél kreatívabb és finomabb vacsorát gyártani. A zsűrizést a GH vállalta, de minden őrsnek kellett egy adagot adnia egy másik őrsnek is, így a pontok a GH pontjaiból és egy másik őrs által adott pontokból álltak össze. Nagyon izgalmas volt látni, hogy ugyanazokból az alapanyagokból milyen sokféle finom fogás készült a kürtös kalácstól, a rántott húsig a hortobágyi palacsintán át.
Szardínia
Van egy játék, ami nem túl bonyolult, nem túl hosszú, de mostanság olvastam és annyira vicces, hogy le kell írnom! A játék neve szardínia, és tulajdonképpen egy fordított bújócska. Azaz nem egy hunyó és sok bujkáló van, hanem maximum két vagy három ember (a létszámtól függően elbújik) és mindenki más őket keresi. Aki megtalálja a bujkáló cserkészünket, az nem szól senkinek, hanem szépen csendben elbújik mellette és ez így megy tovább, amíg majdnem mindenki oda nem bújik és így egy konzerv szardíniára fog hasonlítani a csapat. Ha valaki elneveti magát vagy kiszorul a rejtekhelyről és észreveszik a még hunyók, akkor vesztettek a bujdosók.
Lelki élet a táborban
A jó táborhoz nem elég, ha finomakat főz a GH és süt a nap, kell egy lelki ív is a tábornak. Pár éve kipróbáltuk azt, hogy tíz részre osztottuk a Miatyánkat, így minden napra jutott egy rész. Ezt az imát általában rutinszerűen elmormoljuk és nem is figyelünk arra, hogy mit is mondunk. A táborban volt minden részre egy teljes napunk, hogy csak azzal foglalkozzunk és komolyan vegyük. A reggeli imát mindig egy-egy vezető csinálta, felolvasta az aznapi részt, mondott hozzá pár gondolatot és adott egy gyakorlati feladatot, aminek segítségével valóban megélhettük az ima adott részét. Az esti lezáró imát mindig egy-egy őrsre bíztuk, így a gyerekek is lehetőséget kaptak, hogy elmondják, összegezzék ők hogyan élték meg az aznapi imaszakaszt. Ez az imamód ad egy átfogó ívet a tábornak, és szimbolikusan is követi a tábor menetét, ahogy egyre inkább épül a tábor, úgy épül fel a táborozókban is újra ez a már jól ismert szöveg. Fontos, hogyha ezt választjátok, akkor „képezzétek” magatokat előre, készüljetek gondolatokkal, evangéliumi szakaszokkal, énekekkel, amelyek segítik az elmélyülést és minden vezető olyan szakaszt válasszon magának, amely valóban hozzá szól, hiszen csak így lesz hiteles az ima.
