Klein Dávid és Suhajda Szilárd a Johnnie Walker K2 expedíció tagjai a Föld második legmagasabb hegycsúcsáról, a K2-ről nyáron visszatért hegymászóink, akik ezúttal nem tudták sikeresen befejezni az expedíciót: egy lavina elpusztította a felettük álló harmadik alaptábort. Ők 7000 méterig jutottak, ahogy mindenki más is a hegyen. Hatalmas szerencse, hogy senkit sem ragadott magával a súlyos hógörgeteg. Miért fordultak vissza elsőként a fiúk? Mi a haszna annak, ha nem egyedül vág neki a hegymászó? Milyen pszichés terhek nyomasztanak odafenn? Hogyan lehet tervezni az alig-oxigénben?
Szerző: Nagy Emese
A K2 a Karakorum hegylánc legmagasabb pontja Pakisztán, az Indiához tartozó Kasmír, valamint a Kínához tartozó Tibet határán. A K2 tengerszint feletti magassága 8611 méter; csak 237 méterrel alacsonyabb, mint a 8848 m magas Mount Everest. A Mátrában magasló Kékestető 1014 méteres.
A hegymászók június 14-én indultak el Budapestről, hogy oxigénpalack nélkül megmásszák a Föld legveszélyesebb és második legmagasabb hegycsúcsának számító K2-t. Egy lavina július 23-án azonban teljesen elpusztította a harmadik magassági tábort, ahol ember nem tartózkodott, de legalább 25 sátrat, 1,5 kilométernyi kötelet és mintegy 200 oxigénpalackot söpört el a hó. A hegymászó történelem legnagyobb tragédiája történhetett volna meg azon a napon. Egy jó döntésnek, vagy döntéssorozatnak hála sikerült elkerülni a katasztrófát.
Suhajda Szilárd: Ez egy olyan nap volt, amikor újra készültünk nekivágni egy akklimatizációs körnek, amiből akár egy csúcsmászás is lehetett volna. Végül egy nagyon nehezen meghozott döntés eredményeként visszafordultunk a kettes alaptáborba. Délután érkezett a hír, hogy egy hatalmas lavina végzett a hármas táborral, még mielőtt a többi hegymászó elérte volna. Hátborzongató volt a pillanat, amikor Dávid jött felém rádióval a kezében és furán integetett, hogy vége. De nem a tábor megsemmisülése vetett véget az expedíciónak, hanem az addig hullott csapadékmennyiség, és az ezután várhatóak.
Klein Dávid: A lavina után a hegyen tartózkodó nagyjából 120 hegymászó is úgy döntött, hogy a további próbálkozások értelmetlenek, és összecsomagoltak. Legközelebb jövő nyáron lehet ismét próbálkozni, de mi úgy döntöttünk Szilárddal, hogy nem a K2 lesz az úti célunk, de még nem árulhatjuk el, hogy hová megyünk.
Dávid eddig négy 8000 méter feletti csúcsot ért el a világ 14 legmagasabb hegye közül. A 8035 méteres Gasherbrum II-t 2003-ban, a 8201 méteres Cso-Ojut 2004-ben, tavaly ősszel a 8156 méteres Manaszlut. Idén tavasszal pedig a legkevésbé mászott, mégis a legtöbb áldozatot követelő 8091 méter magas Annapurnáról tért vissza épségben. Suhajda Szilárd 2014-ben jutott fel a Broad Peak-re, neki ez volt az első 8000-ese, 8051 méteren, oxigénpalack nélkül. Rá egy évre a K2-nek vágott neki egy nagyváradi társával, Varga Csabával. Akkor és most sem sikerült ez a kihívás.
MCS: Szilárd expedíciós karrierje az alföldi Békéscsabáról indult. Miért vonzz a hegymászás?
A természetjárás mindig is közel állt a szívemhez, már gyerekként is fontos része volt az életemnek. Alsó tagozatban vándortáborokat jártam a Magyar-középhegységekben, később aztán Esztergomba költöztem és az Alpok négyezresei után, a hegymászó-irodalom klasszikusainak elfogyasztását követően bennem is fellobbant a vágy, hogy szeretném látni ezeket a legendás csúcsokat, megpróbálva magam fizikai és lelki terhelés közben.
KD: Kicsit ez olyan, mint a népmesés indulás: egyszer csak azt kell mondanod, egy életem egy halálom, fogom a tarisznyámat, és nekivágok. Valóban nagy ugrás elindulni a Himalájába, semmi nem fog felkészíteni erre, sem a szaktudás, sem a fizikai edzésmunka, azzal együtt, hogy ezek kötelező penzumok. De amint megérkezünk a Himalájába a méretek elképzelhetetlenül hatalmasak. Nem tudod megbecsülni a távolságokat, annyira mások az arányok. Első alkalommal, amikor megérkezel a Himalájába kicsit olyan, mint az űrutazás. Rengeteget készültél rá előtte, sokat tanultál, gondolkodtál róla, de aztán kilövik a rakétát.
SSZ: Valóban nincs arra recept, hogyan készüljön fel az ember. Függetlenül attól, hogy milyen fizikai felkészülés után vagy, a magasság felülbírálja a dolgokat. Olvastam egy esetről, ahol versenyatléták egy boltossal és egy tetováló művésszel indultak el egy Himalája expedícióra. Az utóbbiak hébe-hóba edzettek, viszont sokkal jobb adottságaik voltak a magassághoz, könnyebben akklimatizálódtak, vagyis alkalmazkodtak az oxigénszegény környezethez. Míg a versenyatléták napi rendszerességgel sportoltak, őket mégis fejbe kólintotta a magasság.
MCS: Kevés dolog lehet, amiben ennél jobban rászorul az ember a társai figyelmére, türelmére. Időnként segítségére. Mégis előfordul, hogy szóbeli támadások érik a hegymászókat. Jellemző ez a rivalizálás?
KD: Létezik rivalizálás, versengés, pletyka ezen a területen is. A hegymászásra én úgy gondolok, mint bajtársiasság, a közösen átélt élmények, és a közösen épített magyar expedíciós hegymászás történetére. Eszembe jutott egy eset ezzel kapcsolatban. Régóta járok a Zöld Tavi Menedékházba a Magas-Tátrába, és amióta az eszemet tudom – tizenéves korom óta járok oda – a kis főzőmet mindig ugyanoda rakom ahová mások is: a főzőfülkébe, ami egyik oldaláról nyitott. Mindig otthagytam a főzőmet és soha nem tűnt el. Aztán egyszer csak eltűnt. Nagyon-nagyon szomorú voltam, mert nem ez az a hegymászás, amibe én beleszerettem. Amibe én beleszerettem az az, ahol nem tűnik el a főző, mert itt csak hegymászók vannak, akik tudják, hogy ilyen nem csinálunk. Szerintem mégis inkább ez jellemző a hegymászásra, hogy nem tűnik el a főző.
Folyt.köv.
