Harminc évvel ezelőtt, 1988. október 12-én csaknem nyolcvan ember gyűlt össze a Múzeum Kávéházban. Voltak köztük lelkes egykori cserkészek, óvatos egykori cserkészek, valamint az állami szervek (Hazafias Népfront, Magyar Úttörőszövetség, BM III/III) küldött emberei. Az esemény végén elhatározták, hogy élve az új egyesülési törvény adta jogukkal, újjáalakítják a valláserkölcsi alapokon nyugvó Magyar Cserkészszövetséget (MCSSZ). Erre az eseményre emlékeztek az ifjúsági mozgalom mai vezetői, valamint az egykori újjáalakítás aktív résztvevői az eredeti helyszínen, a Múzeum Kávéházban 2018. október 12-én.
A szép számmal összegyűlt öregcserkészek mellett jelen voltak olyanok is, akik az újjáalakuláskor még meg sem születtek. A rendezvényt Pótor József, az MCSSZ országos ügyvezető elnöke nyitotta meg, majd felidézte: harminc évvel ezelőtt még az államszocializmus idejét éltük. Ennek tudatában voltak igazán izgalmasak a megszólalók visszaemlékezései, hiszen annakidején ők sem voltak egységesek a tekintetben, hogy ott, helyben mondják ki az MCSSZ újraszervezését, vagy várjanak még vele. A résztvevők végül 24 igen és 19 nem szavazattal úgy döntöttek, belevágnak.
Az alkalmon ifjabb Pesty László a „Fekete Doboz” munkatársaként eredeti, a helyszínen készült felvételeinek részleteit vetítette le. A kerekasztal beszélgetés egyik tagja volt Iványi Gábor metodista lelkész, aki felidézte: ő is az újraalapítás mellett szavazott, hozzátéve, hogy a cserkészet mindig is a szolidaritásra, a szegények támogatására épült. Virág András cst. (543.) az Összmagyar Cserkésziroda vezetője, történész, a Hálózatok a cserkészetben – cserkészhálózatokcímű doktori disszertációjából (PPKE-BTK, 2013.) tudott megosztani részeletek a témában. Sárdy György cst. (673.) a kor szemtanújaként pontos részletekkel szolgált az ott megjelenteknek. Technikai okok miatt nem tudtuk megszólítani Ungváry Krisztián csst. (293.) történészt, pedig ő volt az egyike a legfiatalabbaknak, akik jelen voltak a korabeli eseményen. Gergely Ferenc (811.) történész arról mesélt, milyen kihívásokkal nézett szembe, amikor megbízást kapott a szocialista vezetéstől a Magyar Cserkészet története 1910-1948 közötti időszakról szóló könyve megalkotására, míg idősebb Pesti László, aki ugyancsak az újjászervezés egyik tagja volt emlékeztetett a kávéházban megjelent három csoportra. Az egyiket „naiv fanatikusoknak”, a másikat „óvatosaknak” nevezte, míg a harmadikat azok alkották, „akiket küldtek”.
Mára köztudott, hogy a hazai cserkészmozgalmat az újjászervezés során a szocializmus utolsó időszakában a lelkesedés és az óvatosság erői mellett a titkosszolgálati megfigyelés is átszőtte. Az eredmény mégis egy olyan valláserkölcsi alapokon nyugvó ifjúsági mozgalom lett, melyet a több mint száz évvel ezelőtt élt alapítók is elképzeltek. A magyar cserkészet nagy kérdése jelenleg az, meg tud-e felelni a kor kihívásainak, hogy a ma és a jövő fiatalsága számára valóban vonzó programokat kínáljon.
