Új tematikus programéve van az MCSSZ-nek. A legutóbbi INDABA konferencia fő témáját a környezeti neveléssel és a teremtésvédelemmel foglalkozó ZÖLD munkacsoport határozta meg, s ebben a témában indult útjára a programévünk. Most Steiger Ancsa őv. (412.) mondja el gondolatait a teremtett világ iránti felelősségünkről.
Vezetők Lapja: Zerowaste tippekkel, #onepostfortheplanet bejegyzésekkel, aktuális környezetvédelmi hírekkel látod el a közösségi médiában az ismerőseidet. A Scoutland egyik szervezőjeként pedig szélesebb körben is dolgoztál azon, hogy a cserkészek mind jobban érzékenyítve legyenek a zöld témák iránt. Hogy alakult benned ez a folyamat?
Steiger Ancsa: Kisgyermekkorom óta vagyok cserkész, ezért a környezetünk védelme, a természet szeretete elkísért a felnőtté válás útján. Mindeközben a családunk hétköznapjaiban ez nem volt központi téma. Éltük az átlagos városiak életét, még a szelektív hulladékgyűjtés is akadályokba ütközött. A bérmaanyámtól hallottam aztán egyre több dolgot a témában; a Zöldboltban dolgozott, sok természetes alapanyagból készített terméketmutatott meg, ajándékozott. Azért is volt rám ő erős hatással, mert semmit sem erőltetett, minden, amit megosztott velem a saját élménye volt.
Aztán jött a Scoutland szervezésének ideje, amikor úgy döntöttünk, hogy a cserkészek fesztiválja attól is különlegesebb lehet, ha a környezetvédelem hangsúlyosabban jelenik meg, mint más fesztiválokon. A megvalósításkor is szempont volt, hogy kevés hulladékot termeljünk, s azok begyűjtése szakszerű legyen. A Zöldövezet Társulat volt az egyik segítőnk, és a Hulladékmentes.hu részéről Kump Edina, akinek TED-es beszédét korábban már hallottam, de az igazi áttörést az életemben a személyes találkozás adta.
Arról beszélt, hogy az egészségünkre vonatkozóan milyen veszélyeket rejtenek a különféle vegyianyagok, hogy milyen kockázata van a műanyagpalackokból kioldódó mikroelemeknek, mit tartalmaznak a különféle ipari élelmiszerek. Ezeken kívül arra hívta fel a figyelmünket, hogy már túlnőtt rajtunk az a probléma, hogy miként kezeljük a hulladékokat az újrahasznosításban, a cél valójában a hulladék termelésének minimalizálása. Innen kezdve egészen más szögből figyeltem a körülöttem működő világot és benne magamat.
VL: Mi erősített abban, hogy a közösségi média felületeit használd fel a továbbiakban?
SA: Réti Adrienn színésznő #onepostfortheplanet postjaira lettem figyelmes. Naponta kitett egy rövid videót, benne praktikus, környezetvédelmi tanácsokkal. Egyik nap azon gondolkodtam, hogy ha ő tömegeket ér el, én miért ne érhetném el ezzel a témával ,,csak” az ismerőseimet, ekkor kezdtem el készíteni a saját sztorijaimat.
A teremtésvédelemmel összefüggésben csak ezt követően kezdtem el gondolkodni a témáról, hatással volt rám persze Ferenc pápa enciklikájais a „Laudato si”, amellyel pár éve a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón találkoztam. Azon gondolkodtam, hogy mégis milyen keveset foglalkozik az egyház a környezetvédelmi kérdésekkel, miért nem hirdeti, hogy baj van és szólítja meg a híveket cselekvésre és imára? Annyi mindenben hisszük, hogy az imának ereje van, hogy Isten csodákra képes! Ahogy megteremtette ezt a Földet, ugyanúgy megtehetné, hogy elpusztítsa. Persze, ott van az emberek szabad akarata, mi tesszük tönkre a világot. Látjuk a mai helyzetet a világjárvány miatt: az emberi gyarlóság, a szabad akarat következménye, ennek isszuk most a levét.
A Jóisten mégis meg tudja szólítani a szíveket! Októberben indítottamel egy Facebook csoportota #onepostfortheplanet mintájára, az #egyimaabolygónkért, amiben már több mint 300-an vagyunk. Minden nap vállalja valaki, hogy imát mond a világunkért. Emellett igyekszem képezni magamat, minél több pontos választ adni a már hozzám is fordulókhoz, érzem a feladat, a felelősség súlyát. Bár elindultam ezen az úton, és sok szokásomat már megváltoztattam, még nagyon sokat kell nekem is fejlődni és a lehetőségeimhez mérten változtatni a szokásaimon, és vannak olyan napok, amikor nekem sem sikerül mindent ebben a szemléletben megvalósítani.
VL: A Scoutland egyik célja volt, hogy teremtsünk olyan hangulatot, amiben a választott fontos témáinkat könnyen be tudják fogadni a cserkészek, cserkészvezetők. A helyi sajtóban láttuk is az eredményeket: méltatták a fesztiválhelyszín tisztaságát, a fiatalok viszonyát a környezetükkel. A meghívott előadók, zenekarok is nagyon pozitívan nyilatkoztak a rendezvényről. Mit gondolsz arról, hogy a személyes megélések és a közösségi média hogyan lehet képes harmóniában szolgálni a haladást?
SA: A személyes tapasztalatoknak kulcsszerepe van a folyamatok alakulásában. Egy attitűdváltásra van szükség! Ha bevásárolni indulunk, menjünk zöldségeshez, kistermelőhöz, pékhez. Vigyünk magunkkal többször használatos tárolókat. Ehhez persze meg kell szólalni, kapcsolatba kell kerülni a másik féllel – ő nem egy polc a szupermarketben. A különféle zöld irányzatok mindegyike kiemeli a közösség erejét, arra mutat rá, hogy itt az ideje az összefogásnak, az egymás felé fordulásnak. Ahelyett, hogy csak magunkkal foglalkozunk, össze kéne beszélni, közösen termelni, együtt vásárolni kisközösségben. Beszélgetni, ismereteket szerezni, megosztani egymás között a munkafolyamatokat, növelve a hatékonyságot. Ez maga a cserkészet! Az előttünk járó hiteles példáknak, akik megszólíthatóak, akikkel párbeszédet lehet folytatni, kulcsszerepe van a bennünk létrejövő változásokban. A személyes példák megosztására pedig korszerű eszköz többek között a közösségi média.
Nagy Emese
