Megjelent a Magyar Cserkészélet (1910 – 1948) című kötet Tabajdi Gábor csst. (293.) és Szigeti László történészek szerkesztésében. A hazai cserkészetet a kialakulásától a II. világháborút követő betiltásáig huszonnégy tanulmányban elemzi az alapokat meghatározó korszakában.
VL: Korábban az „illegalitás éveit”, a magyar cserkészet 1948 és 1989 közötti búvópatak jellegű mozgalmait mutattátok be, majd a két világháború közötti időszakkal foglalkoztatok. Az elmúlt években folytatott cserkésztörténelmi kutatómunka ezzel a kötettel elérkezett a kezdetekhez. Mit gondolsz – teljes lett a kép?
Tabajdi Gábor: A kötet egymást követő tanulmányait olvasva valóban megragadható a magyar cserkészmozgalom fejlődési íve, a kiadvány azonban nem egy összefoglaló jellegű munka, nem tudományos monográfia. A felkért szerzők arra vállalkoztak, hogy egy-egy közérthető tudományos-ismeretterjesztő szövegben mutassák be a cserkészet történetéhez kötődő kutatási eredményeiket. Célunk volt egyfajta párbeszéd kialakítása a cserkészmozgalom és a jelenkortörténet-írás középgenerációja között. A kutatómunka folytatható, a történeteket tovább lehet írni, a következtetéseket tovább lehet gondolni.
VL: Sok izgalmas témát dolgozott fel a kötet, amiről talán még a felnőtt cserkészek sem tudtak sokat. Milyen új ismereteket kínálnak az egyes tanulmányok?
TG: Minden szerző arra törekedett, hogy a saját, friss kutatási eredményei, megállapításai mellett az elmúlt évtizedek történeti irodalmát is feldolgozza. A kötetben szereplő több mint ezerötszáz lábjegyzet így lehetőséget kínál a szélesebb körű tájékozódáshoz. Egy olyan befogadható kiadványt szerettünk volna létrehozni, amelyet egyaránt haszonnal forgathat a korszak vagy a cserkésztörtént iránt érdeklődő olvasó, vagy akár egy keretmese kialakításán töprengő cserkészvezető is.
VL: A felkért történészek, kutatók nem feltétlenül cserkészek. Milyen visszajelzést kaptatok tőlük a témákról?
TG: A kötet szerzőinek szinte kivétel nélkül van valamilyen cserkészkötődése, így nem pusztán kutatási témaként kezelték a megbízásukat. Saját következtetéseiket, tudományos megalapozottságú értékelésüket közérthetően fogalmazták meg tanulmányaikban. Mindenkit csak buzdítani tudok a szövegek kézbe vételére.
VL: Összességében hogyan látod a korszak cserkészéletének az alakulását?
TG: A kötet révén különböző perspektívákból világíthatjuk meg a magyar cserkészek korabeli világát. Egy számomra kedves megközelítés szerint a tanulmányok a kreatív közösségi tevékenységről, a különböző kihívásokra adott válaszokról beszélnek el történeteket. A századforduló időszakában kialakuló, majd az első világháború után „újratervezett” ifjúsági munka, a sikeres (helyi) szerveződések inspirálóak lehetnek napjainkban is. Ugyanakkor remélem, hogy az egyes szövegek közti léptékváltások egy differenciáltabb történeti kép megalkotásához is hozzásegíthetik az olvasót.
A kötet elérhető a cserkesz.hu kiadványok oldalán, mely a Magyar Cserkészszövetség felkérésére az „Imre herceg terv – közelebb egymáshoz” elnevezésű projekt keretein belül valósult meg.
