Ekler Luca paralimpiai bajnokkal beszélgettünk szeptember 4-én a Tokióban elért világcsúcsáról, a NEK-ről és arról, mennyi mindent köszönhet a cserkészetnek. Olvassátok szeretettel!
Cserkész Magazin: Augusztus 31-én világcsúccsal szereztél aranyérmet távolugróként Tokióban. Milyen érzések kavarognak most benned? Hogy lehet feldolgozni ekkora sikert?
Ekler Luca: Még kicsit nehéz felfogni azt, hogy sikerült, és megcsináltam. Nagyon büszke vagyok a győzelmemre és arra, hogy paralimpiai bajnoknak mondhatom magam. Azt hiszem, még kell egy pár hét, mire felfogom. Hihetetlen és egyben varázslatos érzés.
Cs. M.: Az elsöprő győzelmed után hátra volt még egy versenyszámod, a 400 méteres síkfutás. A már megszerzett aranyérem motivált a további készülésben, vagy jobban esett volna a jól kiérdemelt pihenés?
E. L.: Az aranyérem csak tovább motivált arra, hogy jó eredményt érjek el. Nagyon szoros verseny volt várható, így az első és a hatodik hely között szinte tényleg bárhol végezhettem.
Cs. M.: Szeptember 5-én ér véget a paralampia. Merre tartasz onnan?
E. L.: A reptérről remélem, hogy a családommal és a barátommal megyek majd el, és egy darabig biztosan maradok Budapesten, hiszen mire hazaérek, már elkezdődik a NEK, ahol én is vállaltam feladatot.
Cs. M.: Két grandiózus nemzetközi programban veszel most aktívan részt: a tokiói paralimpia az egyik, a budapesti NEK pedig a másik, amely utóbbinak önkéntes hírnöke vagy. Látsz valamilyen hasonlóságot a két nagy esemény között?
E. L.: Azt látom, hogy mindkettő egyformán fontos nekem, és szívügyemnek érzem, hogy kiálljak értük, és részt vegyek bennük. Remélem, hogy a parasport hírét és a kereszténység ügyét, a hitemet is vinni tudom másoknak.
Cs. M.: A Cserkészek-NEK podcastjában meséltél a cserkészmúltadról és a kalandjaidról a szombathelyi 51-es Sík Sándor csapatban. Mi a legfontosabb készség, tudás vagy tapasztalat, amivel a cserkészkedés során gazdagodtál, és azóta is hasznosítani tudod?
E. L.: Nem tudnék egy képességet kiemelni; nagyon komplex és nagy teret lefedő az a tudás, amit a cserkészettől kaptam. Azt hiszem, ők nemcsak az életre, hanem minden helyzetre felkészítettek; nagyon hálás vagyok azért, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek. A legszebb éveimet, emlékeimet, a legjobb barátaimat köszönhetem nekik. És nem utolsósorban a hitemet is. Nélkülük nem lennék az, aki most vagyok, és nem tartanék ott, hogy paralimpiai arannyal megyek haza.
Ezúton is szívből gratulálunk Ekler Lucának! A NEK-en ti is köszönthetitek őt egy hatalmas csatakiáltással!