„Nagyobbat fogunk alkotni, mint azt eredetileg gondoltam” – kontingensvezetői interjú Bálint Patrikkal

A 2022-as Dél-koreai magyar dzsembori csapat bemutatkozó interjúsorozatának első részeként Bálint Patrikot, alias Patyót ismerhetitek meg, aki kontingensvezetőként kormányozza ki a magyar cserkészek hajóját a világ legnagyobb cserkészeseményére. 

 

Szia Patyó! Mutatkozz be, kérlek!

Sziasztok!
Az aláírásomban Bálint Patrik cserkészsegédtiszt, a 46-os számú Kapisztrán Szent János Cserkészcsapatból szerepel, de nagyon szeretem, hogy a cserkészeten belül a testvériség egyik jeleként sokat használjuk a beceneveket. Szóval Patyó vagyok. Jelenleg egy nemzetközi mesterképzésen veszek részt, de szeptembertől a munkaerőpiacon fogok szerencsét próbálni, még meglátjuk, hogy pontosan milyen pozícióban. A cserkészetben jelenleg elsősorban a dzsemborival foglalkozom, de csak nemrég tettem le a segédtiszt-kiképzői nyakkendőt, illetve a csapatomban a hazatérésem után még azért, úgy érzem, fog jutni nekem feladat. 

 

2021-ben te nyerted a Szövetség által kiírt csapatvezetői pályázatot. Mesélj nekünk: mi motivált a pályázásra?

A pályázat gondolata egy augusztusi éjszakán született meg, 2019-ben, amikor Turú Marcival (pénzügyi és forrásteremtési vezető) és Szathmáry Gerivel (az előkészítésben segített) a New York-i John F. Kennedy reptér valamelyik kisebb termináljában a Grand Canyon-os utóprogram csapatának utazását intéztük. A csomagok pakolása és információk beszerzése közben beszélgettünk a dzsemboriról és a hozzá kapcsolódó ötleteinkről. Valahol itt született meg a gondolat, aztán akárhányszor szóba került vagy eljátszottam az ötlettel, hogy jelentkezzek, azt a kellemes izgatottságot éreztem, ami számomra mindig egyértelműen jelzi, hogy mibe fektetnék szívesen energiát. 

A pályázat leadásáig azért sokat kristályosodott a motivációm és hogy pontosan mit is szeretnék elérni. Azt gondolom, hogy a dzsembori egy egyedülálló lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a cserkészet globális erejét és a cserkésztestvéri lét valódi erejét a magyarságon belül és azon kívül is. Az előző dzsemborin szerzett kommunikációs vezetői tapasztalataim alapján úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy csapatvezetőként a kezembe vegyem ezt a hároméves projektet. Egyik kiemelt célom, hogy egy olyan folyamatokat és gyakorlatokat hozzunk létre, amit utána át tudunk adni csapatoknak és jövőbeli kontingenseknek. Ez a fenntartható és környezettudatos hétvégék szervezétésől kezdődően, a vezetői autonómián keresztül és a szervezeti kommunikáción át sok mindent érint. Ahogy összeállt a CMT, egyértelművé vált, hogy olyan tehetséges és motivált vezetőkkel van szerencsém együtt dolgozni, akik képesek ezt véghez vinni. Sőt, egyre biztosabb vagyok abban, hogy sokkal nagyobbat fogunk tudni alkotni, mint én azt eredetileg gondoltam. Végül pedig azért bennem volt az az általános cserkész motiváció, hogy ki fogja rászánni azt a három évet és a megannyi óra munkát, ha nem én. Elvégre egy jobb világot szeretnék hátrahagyni, és úgy érzem, hogy ezzel a feladattal kiveszem a részem ebből.

 

Milyen céljaid vannak a csapattal? Milyen tapasztalatokat tudsz beépíteni a korábbi dzsemborikon való részvételeidből?

Az eddig elmondottakon túl célom, hogy fejlődjön mindenki, aki csapattaggá válik, pozíciótól függetlenül, hogy aztán hazatérve valami nagyot alkothasson a cserkészetben. Nem sok ekkora kaliberű projekt zajlik a szövetségünkben, ezért kivételes lehetőségnek tartom a csatlakozást. Nem utolsó sorban pedig azt szeretném, ha mindenki jól érezné magát, hiszen elképesztően király dolog a dzsembori. 

Résztvevőként és CMT tagként volt lehetőségem részt venni dzsemborin, Japánban és az USA-ban. Láttam, hogy hogyan épül fel egy csapat, hogyan működhetnek a belső folyamatok, egy Távol-keleti országban milyen gyakorlatok vannak. Összességében úgy érzem, hogy több nézőpontból is volt szerencsém megtapasztalni a dzsemborit, és ezekre a tapasztalatokra építve tudom úgy vezetni a csapatot, hogy mindenki a legtöbbet kapja.

 

Mi a legnagyobb kihívás a csapat vezetésével kapcsolatban? Mit élvezel a legjobban ebben a munkafolyamatban?

Egyértelműen az időmenedzsment. Nagyon sok feladat van, jelenleg 5 különböző országban élünk a CMT csapattal, és ezért nehéz koordinálni a közös munkát. Jövő évtől főként Magyarországon leszünk, ezért ez kevésbé lesz kihívás, viszont a feladatok mennyiség nőni fog. Éppen ezért az egyik legfontosabb feladatunk a hatékony szervezeti folyamatok kialakításán túl a felelősség és döntéshozatal megfelelő szétosztása. 

Legjobban azt élvezem, amikor a CMT tagok vezetik a saját projektjüket, és nekem elsősorban személyes támogatással és tanácsokkal kell hozzájárulnom a munkájukhoz. Igazán jó látni, amikor a felépített szervezet működik, és a mindennapi feladatokon túl tudunk stratégiával, kreativitással és nagyot álmodással foglalkozni.

Nem kevés nemzetközi cserkész tapasztalattal rendelkezel. Mi motivál rá, hogy újra és újra nemzetközi vizekre evezz?

A dzsembori a nemzetközi cserkészet csúcspontja, a kontingensparancsnokság pedig magyar szempontból a mozgalmi csúcspont. Úgy éreztem, hogy tele vagyok lelkesedéssel, energiával és ötlettel és a nemzetközi platformon nagyobb szükség van a szolgálatomra, mint például a vezetőképzésekben vagy a csapatom vezetőségében.


Te magad több nemzetközi cserkészrendezvényen is részt vettél, ki tudsz emelni egy történetet vagy pillanatot, ami nagyon emlékezetes volt számodra?

Nehéz egy pillanatot megfogni, de ha rövid akarok lenni, akkor a zászlóvitelemre gondolok vissza Japánban. A nyitórendezvényen minden kontingensből egy résztvevő meglengeti a színpadon a nemzeti zászlót. Amikor ott fent álltam, és 40 000 cserkész nézett velem szemben, megugrott a gyomrom, úgy éreztem, hogy nagy dolgok történnek, én pedig egy pici országból egy kis cserkész vagyok. Aztán a tömeg felett végigsöpörve összetéveszthetetlenül felharsogott a 250 magyar örömujjongása, amit mindenki mindenhol halott. Ekkor ütött meg, hogy mekkora erő rejlik a magyar cserkészetben. Nagyon sokat jelent az a pillanat.

Egy ilyen rendezvény mindig sok impulzussal, élménnyel, tapasztalattal jár. A kint megszerzett tapasztalatokból van olyan, amit itthon a cserkész- vagy magánéletedben tudtál hasznosítani?

Van olyan, amit nem? Nem hiszem. De ha feltétlenül ki kell valamit emelni, akkor talán azt mondanám, hogy a nemzetközi és kulturális nyitottság megtapasztalása később a szakmai és a magánéletben is fontos szerepet játszik a táborok után is. Egyébként pedig csak sorolni tudnám: magabiztosság, nyelvtudás, megerősödött magyarság, barátságok határon innen és túl, és élmények, nagyon nagyon sok életre szóló élmény.


Mit gondolsz, miért érdemes jelentkezni a Magyar Dzsembori Csapatba, és mit tud nyújtani egy ilyen nagyszabású nemzetközi cserkész élmény?

A miértre talán megismételném az előző felsorolást, ezekért. Tudom, és már többször tapasztaltam a saját bőrömön is, hogy egy nemzetközi tábor díját nem egyszerű előteremteni. Ennek ellenére tiszta szívvel tudom mondani, hogy megéri, mert olyan élményeket lehet szerezni a dzsemborin, amit soha sehol máshol. Ha szeretnél az életedben három-négy hetet, amire visszagondolva mindig mosoly szalad az arcodra, és melegség tölti el a szíved, akkor csatlakozz! Egyébként pedig nem olyan egyszerű Dél-Koreába utazni, és mi mindent megszervezünk neked, dzsemborizni pedig különben is menő.