Vadonlakó Pünkösdi Hétvége és Toborzó

asárnap délelőtt volt a találkozó a szegedi Árvízi emlékműnél. Innen indultak a cserkészek a táborhelyre. A táborhely megközelítése különösen izgalmas volt, mert a Boszorkányszigetet elöntötte a zöldár úgy, hogy a magasabb helyek, mint egy-egy nagyobb sziget vagy földnyelv szárazon nyújtóztak végig a vizek között. A táborhely is egy ilyen részen volt, csak itt a töltés felől egy ingoványos rejtek ösvényen vált megközelíthetővé. 

A megérkezés után a szokott cserkészteendők következtek, úgymint a zászlótér és a táborhely kialakítása. Ezt követően a nemzeti lobogó felhúzásával is hivatalosan megkezdődött a táborozás. Az ebédig még több program is belefért: gyorsan megtartották a szerszámismeretet és a balesetvédelmi oktatást. Utána következett a tűzgyújtási ismeretek és módok bemutatása. Ezt egy játékos próba tette teljessé, amikor párokba osztották a résztvevőket, és mindkettő egy-egy kezét hátra kötötték. Így félkezűen kellet kettejüknek egy tüzet rakni és meggyújtani szikravetővel. Elég érdekesre sikeredett… A kezdeti kínlódás után teljesítették a feladatot, bár majdnem kétszer annyi időbe tellett, mintha egyedül teljesítik a feladatot.

A játék közben – a cserkészek beszámolója alapján – a legnagyobb próbatétel a szúnyogok távoltartása volt, mert szúnyog, az volt bőven! Minden agyoncsapott szúnyog helyett legalább tíz érkezett. Kis vigaszt nyújthatott, hogy a meggyújtott tüzek füstje a szúgyoginvázió féken tartásában is segített. Miután minden páros tüze fellobbant délután kettő körül közösen nekiláttak az étel elkészítésének. Az ebéd utáni idő jelentős részét faragási ismereteik bővítésével töltötték. Ennek a gyarapodó ismeretszerzésnek eredményeként szinte mindenkinek sikerült egy egész használható kanalat faragnia.

Este még egy megfigyeléses játék következett, ami komoly kihívás elé állított mindenkit. Olyan nem is akadt, aki minden elhelyezett tárgyat észrevett volna. A hétvége egy meglepetés programmal zárult, ami egy több mint négy órás vikinghajózás volt. A szegedi vízicserkészek közül Nagy Gábor vízi szakág vezető irányítása és kormányzása mellett lehetett részük ebben az érdekes hajókázásban. Az út különlegességét az adta, hogy ott hajóztak, ahol máskor cserkészkedni szoktak. Visszaérkezve elfogyasztották a közösen készített ebédet. Végezetül összepakoltak és elrendezték a táborhely környékét. A lobogó lehúzásával egy nem mindennapi hétvégét zárhattak le. 

A programot az Imre herceg terv – közelebb egymáshoz projekt támogatta.