A cserkészet a csapatok és őrsök szintjén fejti ki a tényleges hatását. A saját csapatunkban megéltek szerint azonosítjuk a cserkészetet, ismerjük meg fejlesztő módszereit, éljük meg a kalandokat, építünk ki barátságokat. De mi újság másoknál? Lehet, hogy érdemes egymástól is tanulni, változtatni megszokott folyamatokon, ha akad már újabb, korszerűbb vagy egyszerűen jobb, szerethetőbb módszer. A csapatmentorok segítenek ezeket az ötleteket, megoldásokat felismerni és összegyűjteni. A kilenc csmentor magyarországi „főnökét”, Harkay Gabriella Gabó cst. (51.) hálózat- és szervezetfejlesztési vezetőt kérdeztük.
VL: Te korábban, mint pedagógiai fejlesztő munkatárs (PFM) dolgoztál azon a területen, ahol most komplexebb formában vezetőként tevékenykedsz. Azóta változtak a kihívások, pontosodtak a módszerek, így be tudtátok építeni a csapatmentori, vagyis regionális koordinátori munkába. Mi a feladata ma az országban és a határokon túl a munkatársaidnak?
Alapvetően a csapatok vezetőségeinek mentorálása, fejlesztése a feladatunk, s e kettő nem feltétlenül jelenti ugyanazt. A mentorálás alatt inkább egyfajta segítő, támogató, tanácsadó tevékenységet értünk; megosztjuk a más csapatok által megismert tapasztalatokat, módszertanokat, jó gyakorlatokat. A fejlesztő funkció pedig azt jelenti, hogy különböző, a csapatok vagy a kerületek igényeinek megfelelő foglalkozásokat tartunk, ha arra felkérnek minket: csoportos workshopokat, facilitálást, tréninggyakorlatokat különféle témákban, ilyen például a stratégiai tervezés, az időmenedzsment, a feladatok delegálásának módszere, a csapatépítés, a konfliktuskezelés.
A mentor munkájának jelentős része a csapatok látogatásával telik, nyáron pedig a táborok felkeresésével. Ilyenkor is rengeteg lehetőség adódik szakmai beszélgetésekre, a jó gyakorlatok megismerésére és azok egymás közti megosztására. Alkalmunk van felmérni egyes csapatok szervezeti struktúráját, segíteni tudunk a csapatközi kapcsolatfelvételben, akár táborszervezés támogatása céljából, hiszen gyakran erőforráshiányos egy-egy terület, ezért két csapat együtt többre juthat.
Emellett a mentorok a hálózaton belül is vállalnak feladatokat. Ennek az a célja, hogy amikor már nem lesz hivatalos munkatársa a területnek, az önkéntes mentorhálózat a helyébe tudjon lépni. Ezt a folyamatot készítjük elő ezekben az időkben. Készül az önkéntesmentor-képzési tematika, jelenleg különféle kiadványok összeállításán dolgozunk.
Másik fontos tevékenységi területünk az újonnan alakuló csapatok támogatása, a jelentkező szándékok bizonyos szintre segítése. Azokat a felnőtteket, akik késztetést éreznek arra, hogy cserkészek legyenek és csapatot alapítsanak a saját településükön, bevonjuk a felnőttképzésbe. Ezt a képzési formát már a csapatmentorok dolgozták ki, felhasználva a korábbi ún. alapozó felkészítő anyagát és tapasztalatait. Az indulás óta öt magyarországi kerületben volt, vagy van folyamatban felnőttképzés. A határon túli területeken pedig Vajdaságban már másodszor tartanak ilyet. A csapatalapítás fenntartása érdekében a projektfinanszírozás utáni időkre ebben a témában is készülnek a szakmai anyagok a részterület önkéntesei számára.
VL: Az elmúlt évek alatt nagyon sok tapasztalatot tudtatok gyűjteni a hazai cserkészcsapatok milyenségéről, működéséről, struktúrájáról, az elakadásokról, a fejleszthető területekről. Mi mindennel gazdagodott a munkátok által a cserkészetünk?
Legelőször is jelentős számú módszertani megoldást tudtunk a csapatok vezetői felé közvetíteni. Ez a know-how átadás kiegészülhet a csapatok tényleges összekötésével, további kapcsolatépítéssel is. Ráadásul a hálózatfejlesztés nem ér véget az ország határainál, hiszen csapatmentorok a kárpát-medencei társszervezeteknél is dolgoznak, jelenleg tízen. Ez a sokszínűség a helyi sajátosságok értékével, a különbözőségekkel és az azonosságokkal szerintem hallatlan nagy többletet ad a cserkészetnek a korábbi PFM hálózathoz képest. Nagyon sok olyan dolgot tudunk implementálni, gyakorlatba ültetni, amiket más szövetségeknél ismertünk meg és jól működnek, ez igaz ugyanúgy viszont is. Úgy érzem, hogy máris tudtunk élénkíteni a szövetség – kerület, kerület – csapat, csapat – csapat közti kommunikáción, információáramláson.
A sikerességünk, a fejlesztő szándékunk azon is múlik, hogy az egyes csapatok vezetősége mennyire fogadóképes rá. Kérdés, hogy vannak-e olyan vezetők, akik el tudják fogadni egy külső szemlélő meglátásait, észrevételeit. Természetesen mi sem mentoráljuk a saját csapatunkat, azt más teszi meg közülünk. A „Külső szem” sokat segíthet egy csapat vezetőinek meglátni olyan részleteket, amiket maguk már nem vesznek észre, noha az éppen a fejlődés ütemét lassítja, akadályozza.
Ugyanakkor azt is segítünk megérteni, hogy minden csapat más, nem lehet azonos sémát ráhúzni az MCSSZ összes csapatára, közben a különbözőségekben rengeteg érték is van. Sőt, vannak olyan eltérések, amiket direkt meg kell őrizni, mert az gazdagítja a Cserkészszövetséget, és vannak olyanok, amiket érdemes és célszerű uniformizálni. De nem mindenhol és nem mindenáron. Máshogy működik egy kis, és máshogy egy nagy csapat, nekünk az is feladatunk, hogy a kisebb közösségek vezetőit megerősítsük a munkájuk értékében, hasznosságában. A csapatmentorok munkája időnkét a lelki támogatást is magában foglalja.
VL: Általában hogyan fogadják a ti kopogtatásotokat, javaslataitokat? Min múlik az, hogy célt érjenek ezek a törekvések?
Ez egy kétélű dolog, mindkét félen nagyon sok múlik. Mi szeretnénk mindenkit felkeresni, de semmiképpen sem akarjuk magunkat ráerőltetni a csapatparancsnokokra. Vannak olyanok, akik meg is mondják a legelején, hogy köszönik szépen, de nem kérnek a mentorok tevékenységéből, megoldják maguktól a csapat fejlesztését. Sajnos ezekben az esetekben nincs lehetőségük a Külső szem észrevételeit beépíteni a munkába. Mások pedig nagyon szívesen várnak és nyitnak felénk, az első találkozások után már mondják az igényeiket. Mi soha nem ellenőrző szerepben megyünk a csapatokhoz, hanem mindig támogatói attitűddel. Mi sem tudjuk megmondani mindig, mindenre a jó megoldást és ez nem is célunk. A feladatunk az, hogy jó kérdéseket tegyünk fel, hogy segítsük a felismeréseket és támogassuk az elinduló változásokat. Ez egy segítői tevékenység, ahol a mentor személyisége fontos tényező, nem mindig passzol az adott parancsnokkal, vezetőséggel, máshol viszont pont emiatt ér célt.
VL: A koronavírus-járvány miatt nem tudtatok személyesen találkozni a csapatok vezetőségével, ahogy ők helyben sem tudtak hagyományos cserkészmunkát végezni. Mivel telt nálatok ez az időszak?
Haladtunk a kiadványok, az önkéntesmentor-képzési tematika összeállításával, vannak már nyomdakész elemek is. Készítettünk módszertani videókat az őrsvezetők számára az online őrsgyűlések lebonyolításához. Két mentorunk pedig azzal foglalkozott, hogy az otthon is elvégezhető különpróbákhoz mindenféle módszertani ötletet, ajánlásokat dogozott ki. Emellett telefonon és online is tartottuk a kapcsolatot a csapatokkal, ami azt eredményezte, hogy ugrásszerűen megnövekedett a „látogatások” száma. Ezt tapasztalva lehetséges, hogy változtatni is fogunk a módszerünkön, kiegészítve a személyes találkozásokat az online formákkal.
Nagy Emese
