Új tematikus programéve van az MCSSZ-nek. A legutóbbi INDABA konferencia fő témáját a környezeti neveléssel és a teremtésvédelemmel foglalkozó ZÖLD munkacsoport határozta meg, s ebben a témában indult útjára a programévünk. Most Turóczi Hajnalka csst. (25.) a „Mustármag” lelki nevelési szakvezető mondja el gondolatait a teremtett világ iránti felelősségünkről.
Vezetők Lapja: Ferenc pápa „Laudato si” enciklikája nyomán többekkel beszélgettünk már arról, hogy cserkészként mit jelent számunkra a teremtésvédelem. Benned mi fogalmazódik meg?
Turóczi Hajni: A teremtésvédelemben fontos helye van a környezetvédelemnek, de a téma összességében mégis túlmutat ezen, és egy gyökeresen más megközelítést kínál; azt a szempontot hozza be a gondolkodásunkba, hogy a Jóisten alkotta meg a világot, ezért nem lehet öncélú annak megmentése. Nem csupán azért kell óvnunk, hogy magunknak vagy az unokáinknak legyen jobb! Mi ajándékba kaptuk az életünket, a Földet, benne minden állattal, növénnyel, éllettelennel. A dolgunk, hogy harmóniában, egyenlőségben éljünk. Ez kivételes feladat és egyben lehetőség: Isten az embert tette meg a teremtés őrévé, ezért a mi felelősségünk annak további sorsa. Ez közös ügyünk, amin dolgoznunk kell, amihez Istent hívjuk segítségül. Hinnünk kell, hogy nem egyedül rajtunk múlik a jövőnk.
VL: Ez nem lehet egyfajta tétlen Istenhez fordulás, hanem a bennünk élő jóakarat munkája. A lelkiismeretünk, a tenni akarásuk dolga, amihez Istent magunkon keresztül hívjuk segítségül.
TH: Én ezt úgy fogalmazom meg, hogy próbáljunk mindent megtenni, a többit bízzuk a Jóistenre. Azonban nem dőlhetünk hátra, hogy majd minden jó lesz. Van feladatunk – attól függően, hogy kinek, mire van hívása. Van, aki a mélyszegénységben élők, hajléktalanok felé fordul, más a betegeket támogatja. Értenünk kell, hogy nem vagyunk egyedül! Istent segítségül lehet hívni erre a szolgálatra amellett, hogy mi is tenni szeretnénk azért, amit ő alkotott.
VL: Ebben az odafordulásban megszólal az a szempont is, hogy nagyrészben az emberiség tehet arról, hogy pusztulni látszik a jövőnk.
TH: Kérdés, mennyire jó az, ha magunkat hibáztatjuk mindezért? Valóban, a mi szabad akaratunk tehet arról, hogy kizsákmányoljuk a Föld energiáit, embertársainkat – ez a mi rossz utunk. Az önsanyargatás, a magunk hibáztatása viszont bénító lehet. Nem várhatjuk sopánkodva a világ végét, azt úgyis csak az Isten tudja, mikor lesz. A szorongásból ki kell törni, nem állhatunk meg itt! Felismerve és elfogadva a jelenlegi helyzetet azt érdemes keresnünk, mit tehetünk a dolgok javítása érdekében.
VL: Tudtatok-e építkezni a lelki nevelési munkacsoportban Ferenc pápa enciklikájából?
TH: Éppen két hete indult el egy közös projekt a ZÖLD munkacsoporttal a közösségi média felületeinken, amelyek a Pápa enciklikájára épülnek. A bejegyzéseket hetente tesszük közzé, és addig tart, ahány fejezete van az írásnak. A metódus szerint kiválasztunk pár idézetet, ajánlunk hozzá gyakorlati módszereket, elsősorban a vezető és vándor korosztály számára. Majd egy videó, egy interjú vagy egy podcast következik.
Korábban az INDABA-ra is vittünk a Mustármaggal „lelki ösvényt” a teremtésvédelem témakörében. Már akkor is megfogott, hogy ez nem csak egy hitbéli írás, a Pápa a tudomány képviselőit is bevonta az értekezésébe: ez egy igazán átfogó, korszerű, interdiszciplináris, olvasmányos tanulmány. A szemlélete alapján kimondható, hogy nem zárkózik el a tudományos meglátásoktól, ami szerintem csodálatos! A teremtésvédelem pedig pont olyan téma, amiben egy irányban mutat a tudomány és a vallás.
Ferenc pápa azt mondja: az a kérdés, hogy mi, emberek hogyan nézünk a világra: tudunk-e empátiával fordulni a többiek felé, vagy csak énközpontúan. Ha ezt meg tudjuk változtatni, akkor tudunk majd tenni az emberiségért, az egész világért. Talán ebben gyökerezik az egész teremtésvédelem kulcsa.
Nagy Emese
