Ebben a hónapban semmi „hasznos” tanulnivalót nem hoztam, azt rágtuk úgyis eleget év közben, no meg a táborban sok gyerek be is számol belőle, úgyhogy itt az idő a szórakozásra! Gyerekkorom legemlékezetesebb tábori akadálypályáját osztom meg most veletek, amit vezető fejjel reprodukáltunk mindenki örömére, így duplán kipróbálva tálalom az ötletet. Biztos siker – használjátok egészséggel!
A játék nálunk négy, egymástól 25-50 méter távolságban elhelyezkedő állomásból állt, de ez persze bármennyi extrával bővíthető. A verseny időre ment, az útvonal önmagába visszakanyarodott, így mindenki egyre motiváltabb lett a többiek pontszámai ismeretében. Mivel az egész hallótávolságon belül zajlott, elég volt, ha az állomásvezetők elkiabálták a náluk összeszedett extra másodperceket.
Az induló gyerekek az első állomásra érkezve kaptak egy tojást, ezt a póló nyakán kellett a ruházat alá csúsztatni és a nadrág szárán kivenni, lehetőleg épségben. Ha ez sikerült, rövid sprint vitt a következő vezetőig, itt egy alig térdmagasságú kúszópálya, az „uszoda” volt kötélből kifeszítve a fák közé. A háló jó sűrűre volt „szőve”, hogy a kötélkereszteződésekre kis edényekben vizet és kis csengettyűket lehessen helyezni. Annak, aki megcsendítette vagy magára zúdította az kötélrendszer csapdáit, végidejéhez 1-1 másodperc került hozzáadásra. Továbbszaladva épphogy mellmagasságban, két fa közé, úgy öt méter hosszan kifeszített, vastag kötél fogadta a rohangálókat, erre lajhármászásban, lefelé lógva kellett felkapaszkodni, a végénél pedig egy vízzel teli lavór várta a versenyzőt, ebből kellett még mindig csüngve egy jó pofa vizet felszívni. (A dolog persze roppantul kedvez a vírusoknak, hasmenéses járvány megjelenése esetén semmiképp nem ajánlott, higiénikus alternatívaként esetleg operálhatunk egy-egy kistálnyi vízzel személyenként.) A kiköpés még váratott magára, jó 25 méter rohanás előzte meg, a következő állomás vezetője ellenőrizte, hogy megfelelő mennyiségű folyadék kerül-e ki a szánkból az erre kijelölt fánál. Miután a kölkök fél feje csupa víz volt, a legimádnivalóbb feladat következett. Jókora halom instant kakaóból kellett kihalászni egy alig elrejtett mazsolát, hogy az alapból is koszos gyerekek még durvábban nézzenek ki. A tetőfokára hágott lelkesedést kis levezető futás enyhítette, aminek a starthoz közeli végén fotósunk örökítette meg cserkészeink életének egyik lekoszosabb, dicső pillanatát.
A játék része lehet még célbadobás vagy célbalocsolás, vizes lufik pólóban hordozása, vizespincérkedés (azaz tálcán vízzel teli pohár és tányér különböző akadályokon keresztül történő hordása), ködmön, kezeslábas minél gyorsabb fel- és levétele, vagy előre meghatározott ideig nézhető akadályok bekötött szemmel való legyőzése. Csinálhatunk páros, vagy csoportos akadályversenyt is, ez olyan finomságokra ad lehetőséget, mint az egymás etetése, cipelése, különböző testrészek összekötözése, talicskázás vagy vakvezetés. Operálhatuk gondolkodós feladatokkal is, lehet például három ehető növényt keresni három perc alatt, titkosírást fejteni vagy verset írni. A feladatok terén a határ a csillagos ég, meg persze a versenyzők biztonsága. Vannak azonban olyanok is, akit ez utóbbi cseppet sem érdekel. A Németországban nyaranta megrendezésre kerülő Strong Viking verseny inkább a szadista szervezőiről híres. A 18 kilométer hosszú pálya feladatai között szerepel iszapfalon csúszás, jégkockákban úszás és elektromos ütések tűrése is. Elvetemült versenyzők ott is kiélhetik magukat, feltéve hogy jó kondiban vannak. A táborra pedig maradjon a móka-kacagás, kakaóval fűszerezve.
Jó étvágyat!
Keszei Zsófi
