A tábori mumus: a honvágy

Hurrá cserkésztábor! felkiáltással ugrálnak fel lelkesen cserkészeid a vonatra, és hátra sem néznek aggódó szüleikre. Aztán a lelkesedés könnyen alábbhagyhat már az első éjszaka. Eltörik a mécses, és a kiscserkész csak a mamáját meg a maciját akarja. Mit teszel ilyenkor, hogyan vigasztalod meg a kiscserkészedet, hogy élménygazdagon és ne könnyekkel teljen a tábor?

A honvágy a cserkésztábor egyik leggyakoribb „betegsége” a makacs kullancsok után, de pár egyszerű fogással segíthetsz a kiscserkészeidnek, hogy sokkal függetlenebbek legyenek, és élvezzék a tábort. A honvágy gyakran fizikai tüneteket is képes produkálni a gyerekeknél, akik végül addig panaszkodhatnak rosszullétre, míg a szülők kénytelenek hazavinni a pityergőket. Sok gyerek, aki rosszullétre panaszkodik, igazából haza szeretne menni. „A legtöbb panaszosnak csak a hasa fáj, és alapvetően honvágyat érez” – fedte fel Cori Green, a Weill Cornell orvosi központ gyermekgyógyász orvosa, aki az észak-minnesotai Camp Kamajiban volt táborozó, tanácsadó és tábororvos is az évek során. Általánosságban a különböző fájdalmak vagy a rovarcsípésekkel kapcsolatos aránytalan ijedtségek is könnyen jelezhetnek egészen másfajta gondot. A fizikai panaszok mellett a honvágy haragban vagy zavart magatartásban is kifejezésre juthat. Az ilyen esetekre rövid, a gyerek önbizalmát erősítő beszélgetést javasolt, nincs szükség hosszú és mély eszmecserére.

 

little boy big problem - five years old boy isolated on white

Hogyan védjük ki a honvágyat?

Hogyan védjük ki a honvágyat?

Készítsük fel őket a táborra! A nyári tábor nagyban különbözik a gyerekek megszokott komfortzónájától, ezért igyekezzünk az első tábor előtt alaposan felkészíteni őket. Meséld el nekik, milyen lesz majd egy tábori nap: mikor keltek, mikor kell rendbe tenni a sátrat. Úgy készüljenek, hogy lesz reggeli torna és persze említsd meg az igazán izgalmas tényezőket is, például, hogy tovább lehet fennmaradni, és lehet a tábortűz körül vicces játékokat játszani.

A kézműves program az egyik leghatékonyabb ellenszere a honvágynak, érdemes már az első napokra tenni ilyen programot. Annyira lefoglalja a gyerekeket az aprólékos barkácsolás, hogy nem lesz idejük az otthoni legókészlet után vágyakozni. Szintén jó gyakorlat a levélíratás, nem beszélve arról, hogy a borítékcímzés próbaanyag, így azt is begyakorolhatjuk. Biztassuk a kiscserkészeket, hogy valami igazán vicces történetet, a legjobb tábori élményüket írják le, amit már alig várnak, hogy elmesélhessenek a szüleiknek.

Csak semmi telefon! Számtalanszor tapasztaltam, ha a gyerekek mindennap egy-egy órára megkapják az egyébként begyűjtött telefonjaikat, akkor a hazatelefonálás után sokan pityeregve adják vissza a telefont. Kérd meg a szülőket, hogyha nagyon aggódnak, inkább téged keressenek, a gyereket ne szakítsák ki a tábor ritmusából.

Adj nekik feladatot! Éreztesd a táborozókkal, hogy egyenként nagyon fontos tagjai a tábornak, nélkülük nem lenne ugyanolyan jó az együttlét. Ha megtapasztalják, hogy a nagy csapatban egyenként is milyen fontosak, sokkal kevésbé szeretnének hazamenni. Egészen apró feladatok is segítenek, hogy a gyerekek fontosnak érezzék magukat a táborban. Lehet plusz feladatot adni a GH-n, vagy kihívni a szomorkodó gyerkőcöt a zászló felvonásához, vagy megkérni, hogy segítsen ezt vagy azt előkészíteni.

Sok mindent tehetsz, hogy kezeld a tábori honvágyat, de első táborozó gyerekeknél jó, ha a szülőknek is tartasz egy kis felkészítést, és az ő segítségüket is kéred. Egyrészt ne küldjenek a gyerekkel telefont, inkább téged hívjanak. Kérd meg a szülőket, hogy bátorítsák a gyereket a tábor előtt, meséljék el saját legjobb tábori élményeiket, és ne mondják a gyermeküknek, hogy el sem tudják képzelni, mit fognak csinálni otthon nélküle. A szakértők szerint különösen fontos, hogy a szülők ne helyezzenek kilátásba „mentőakciót”. Sohasem szabad azt ígérni a gyereknek, hogy ha a dolgok rosszul alakulnak, idő előtt hazaviszik őt. Esetleg már év közben lehet gyakorolni az elválást, csapjatok őrsi pizsipartit egyszer-kétszer, és kérd meg a szülőket, hogy este ne telefonáljanak.

Ezekkel az apró figyelmességekkel és sok-sok szeretettel segíthetsz az őrstagjaidnak, hogy igazán önfeledten és felszabadultan érezzék magukat a táborban.

Zöllner Anna csst. (1926.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük