Nálatok hogy indult az év? A tavalyi tapasztalatok ismeretében idén mit csináltok máshogy? Melyik korosztály okozza a legnagyobb kihívást? A 25-ösöknek új parancsnoka van, aki második cserkészévet kezdte a Szent Imre élén. A húszéves csapatparancsnok, Turi Gellért csst. (25.) a VL vendége.
Szerző: Nagy Emese
VL: Hogy lettél csapatparancsnok?
Egykori őrsvezetőm Szilágyi Bence leköszöntével – aki most 27 éves -, a kettőnk közti korosztályban nem volt olyan vezető, aki elvállalta volna a csapatparancsnoki tisztséget. A nagyobbak akkor úgy döntöttek, hogy engem alkalmasnak találnak erre a feladatra. Vakmerően elfogadtam, akkor még nem tudtam, mekkora feladatot, kihívást is jelent ez. Éppen csak egy éve vezettem az őrsömet, rajom sem volt még soha. Elküldtek segédtiszti-képzésre, megválasztott a csapattanács és akkor eszméltem rá, hogy mi történt velem.
VL: Kellett valamit alakítanod a csapat rendszerén, vagy rögtön optimális volt minden?
Tavaly, az első évemben még csak ismerkedtem a dolgokkal, gyűjtöttem az információkat. Úgy érzem, év közben belejöttem a munkába a vezetőtársaimmal együtt, hiszen legtöbben újak vagyunk rajparancsnoki és egyéb, csapatszintű vezetői minőségünkben. Egyértelműen a rendszeresség bevezetésére koncentrálunk, és a szerkezeti kialakításokra. Van két helyettesem, egy nevelési és egy operatív, akikkel ezt az évet egy tervező beszélgetéssel kezdtük augusztus közepén. Leültünk és nagyvonalakban nekiálltunk megtervezni a legfontosabb pontokat. Kit szeretnénk rajparancsnoknak, kik vállalják el a szolgálatokat, mik a legfontosabb tapasztalatok az elmúlt évből. A pfm-hálózat ránk maradt dokumentumai között van egy éves munkaterv táblázat, amely évente három fókuszpontot ajánl. Hárman kitaláltuk miket ajánlunk a rajparancsnoki gyűlésnek elfogadásra, mik legyenek ezek a kulcstémák. Tavaly például nem volt vándorpróbánk, idén szeretnénk ilyet tartani, így ez a cél lett az első pontunk. A másik fókuszpontunk általánosabb: szeretnénk a gyerekek nevelésére helyezni a hangsúlyt, a vezetőket minőségi, profi munkára motiválni. A harmadik a vezetőkre koncentrál: szeretnénk, ha minél több tapasztalatot szereznének a csapaton kívüli cserkészéletben is. Erzsébet-tábor, Határtalanul, KNT-k, dzsembori, CEJ és a többi. Az elmúlt évek nagy tapasztalása volt, hogy akik „kiléptek” a szűken vett cserkészetükből, sokkal motiváltabban, lelkesebben és nyitottabban tértek vissza a csapat életébe. Ha új ismerősöket találnak nagyobb a valószínűsége, hogy eljutnak a st-be, szívesebben szerveznek ilyet a csapatnak is, egyáltalán: könnyebben találnak szállást Debrecenbe az őrsüknek, mert lett debreceni kapcsolat. Vagyis ez még operatíve is hasznos a csapatunk számára.
Ezeket a pontokat rögzítettük a vezetői hétvégénken, szeptember elején, miután augusztus utolsó hetében összehívtuk az első rajparancsnoki gyűlést. Nálunk öt raj van, azok vezetői és mi hárman alkotjuk a „Felsőház”-nak nevezett segédtiszti őrsünket.
VL: A saját megválasztásodkor is felmerült az a probléma, hogy van egy korosztályi rés a csapatban; a vándorok hiányoznak. Ezzel mit lehet tenni?
Azokat a vándor korosztályú cserkészeinket, akik nem lettek vezetők sajnos elveszítettük. Máshogyan kell figyelni rájuk, azt tanultuk meg ebből. A náluk idősebbek sincsenek elérhető közelségben, többségük külföldön tanul vagy dolgozik. Van például egy olyan őrsünk, amelynek tagjai mind a világ más-más részére vetődtek, mostanában szembesültünk ezzel a közösségi hálón. A vándorpróbát is azért tartjuk fontosnak, hogy a következő vándorba lépő korosztályt ezzel tartsuk meg a cserkészetben. Ők azok, akik most fognak érettségizni és még aktív cserkészek. Miután kikerülnek a középiskolából, már nem fogjuk tudni követni őket, ezért ez az utolsó évünk, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatokat.
VL: Mit találtatok ki nekik a próbában?
Hivatalosan ezt én nem tudhatom, mert nekem sincs meg a próba, de tudok róla, hogy egész évet átívelő, kreditgyűjtős, különféle feladatokat tartalmazó, mind szellemi mind fizikai természetű kihívásokkal tűzdelt éves projekt. Ez garantálja, hogy az évük intenzív lesz, és a továbbiakra egy olyan összekovácsolódott őrsöket képez, ami nem hagyja, hogy szétforgácsolódjanak. Ha nem is hetente, de 3-4 hetente megmaradnak a találkozók, figyelemmel kísérik egymás életét.
VL: Milyen szempontok alapján állítjátok sorba a megvalósítható és megvalósítandó célokat?
Idén nekünk a gyerekek megtartása jelenti a prioritást. Azon gondolkodtunk, hogy ehhez milyen eszközeink vannak, ilyen tehát a vándorpróba is. Van egy másik fontos projektünk, ami a kiskamaszokat érinti, 7-8-os tanulókat. Náluk kezdődik, a fúj, te cserkész vagy időszak, amikor mások azt akarják elhitetni velük, hogy nem menő a régi közösségekhez tartozni, őrsgyűlésre, túrákra járni. Viszont nekünk éppen ezekre a gyerekekre lesz szükségünk 1-2 éven belül a vezetőképzésben!
VL: Mivel lehet meggyőzni a kiskamaszokat, hogy igenis menőség egyenruhában járni, és közösségben maradni?
Szerintem azon múlik minden, hogy magukban mit gondolnak önmagukról. Persze, figyelünk rá, hogy olyan programokat szervezzünk, ami a nem cserkész osztálytársak, barátok előtt is abszolút vagány. Merjék mondani a többieknek, hogy mennek őrsgyűlésre, mert lesz ott például lézertegezés vagy mozizás. Most kitaláltunk számukra egy kihívás-sorozatot. Ez abból áll, hogy minden hónapban kapnak az őrsök egy borítékot, amiben van egy feladat, amit a hónap során meg kell oldaniuk. Egészen változatos dolgokra gondoljunk, le kell fotózkodni itt és itt, elmenni hajózni, túrázni a hegytetőre vagy a Bubival körbetekerni Budát. Ezzel kicsit az őrsvezetők munkáját is megsegítjük, hiszen egy csomó ötletet, programlehetőséget adunk, amit nem az amúgy is leterhelt őrsvezetőknek kell megszervezni, kitalálni.
Másik bevezetendő gyakorlatunk a speciális, mini szakági tevékenység csapatszinten. Erről már régóta gondolkodtunk, de mostanra vannak már mentor jelentkezők is. Ez egy csapaton belüli különpróbarendszert jelent, a vándorok és a fiatal felnőtt cserkészek bevonásával. Ők a szakmájukat bemutatandó kis workshop-okat tartanak 13-17 éves gyerekeknek, egyfajta pályaorientálási céllal.
Azt tapasztaltuk, hogy minden korcsoportnak mást tud adni a cserkészet. Az ötödikesnek ez a sátrazás, természetbe járás, ami úgy hetedikig ki is tart. Addigra már megszokta az erdőt, nem annyira menő az egyenruha, ami még a legkirályabb dolog volt ötödikben, ezért nekik új dolgokat kell adni. Ez lenne a szakmaismertető a felnőttekkel, ahol megtanulhatják, hogy kell megszerelni a kétütemű robogót, hogy kell használni a grafikai programot, megtanítjuk őket fotózni, főzni, sportra – amit csak akarunk. Szerencsénk, hogy nagy csapat vagyunk, 237 taggal! Egyszer leültünk ötletelni a különpróbákról, ahol azt kértem, hogy csak olyan dolgokat dobjunk be, amihez egy mentor nevet is tudunk kötni. Rengeteg jött össze!
