„Az eszköztár és a környezet változik, de nem az elveink!”

Imre Sándor cst. (2.) idén januárban megtartotta székfoglaló előadását a Magyar Tudományos Akadémián azt követően, hogy a Közgyűlés (levelező) tagjai közé választotta. A kvantuminformatika-tudóst cserkészmúltjáról, tudományos érdeklődéséről, a tudományterület gyakorlati hasznosítási lehetőségeiről, valamint személyes istenkapcsolatáról kérdeztük.

VL: Mindenek előtt azt magyarázd el, hogy a kvantumtudomány és annak eddigi eredményei, eszközei, az ebből adódó szolgáltatások milyen formában jelennek meg a mindennapjainkban?

Imre Sándor: A világ működésének leírása azon a klasszikus fizikán alapul, amit mindenki tanul az általános és középiskolában. Idővel azonban rájöttek a tudósok, hogy van egy olyan mérettartomány, ez az elemi részecskék világa – elektronok, fotonok, protonok, neutronok –, melyeknek a működésére más szabályok érvényesek, mint az eddig ismert fizika törvényei. Ezeknek a szabályoknak a megismerése nagyon sokáig a fizikusok játéktere volt. Képzeljük el, hogy eddig úgy fociztunk, hogy két csapat két kapura, 11+11 fő és egy labda, holnaptól pedig valaki kitalálja, hogy három csapat négy kapura öt labdával, és mondjuk bíró nélkül játszik. Ezen persze elsőre meglepődik az edző, de idővel és gyakorlással fel lehet készülni az új szabályokra. Amivel én foglalkozom, hogy ezeket az elemi részecskéket – mérnöki megközelítéssel -, hogyan lehet átültetni a hétköznapi használatba. Ezen belül én két dolgon töröm a fejem: mit adhatnak nekünk az elemi részecskék az informatika területén többet, mint a klasszikus számítógépek, illetve a távközlésben, kommunikációban, miként tudunk biztonságosabbak, gyorsabbak lenni.

Az informatikában rengeteg olyan problémánk van ma a világban, ami nagyon nagy számításokat igényel. Bármennyire is pontosnak tűnnek például az időjárás-előrejelzések, azért még mindig pontatlanok. Bármennyire is sejthetőek a tőzsdei mozgások, azért még mindig csak közelítő becsléseket tudunk adni. E mögött részben az áll, hogy nem tudunk elég sokat számolni elég gyorsan. Az elemi részecskékre épülő kvantuminformatika segítségével olyan számítógépeket hozhatunk létre,  melyek drámaian megnövelik a számítási sebességet, és olyan problémákat is gyorsan kezelhetővé tesznek, mondjuk egy nagyvárosban az önvezető gépkocsik esetében, hogy kiszámítsa, mi az optimális útvonal, és hogy kell ezeknek az autóknak a mozgását összehangolni.

A távközlés és kommunikáció világában pedig az jelenti az egyik legnagyobb kihívást, hogy miként lehet két pont között biztonságosan eljuttatni az üzeneteket anélkül, hogy azokat lehallgatnák. Erre vannak klasszikus megoldások, de ezek ezer sebből véreznek. A technika fejlődésével egyre gyorsabbá válnak a számítógépek, ezáltal könnyebbé válik feltörni a kódokat. Szerencsére a kvantummechanikában, az elemi részecskék világában létezik egy olyan szabály, ami erősen korlátozza, hogy mennyire lehessen lemásolni egy elemi részecske tulajdonságait. Ezek után, hogyha én elemi részecskék tulajdonságába kódolok információt, azt akárki nem fogja tudni lehallgatni, még akkor sem, ha képes megszerezni ezeket a fotonokat. Így lehetővé válik egy olyan biztonságos kommunikáció, ami eddig elképzelhetetlen volt.

VL: Az idő nem csak a jóknak dolgozik, hanem ugyanígy az okosan számoló, de rossz szándékú hekkereknek, adatvadászoknak is. Erre hogyan lehet felkészülni?

IS: Ez mindig versenyt jelent a két fél között. Most az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a kvantumszámítógépek jövőbeni elterjedése következtében előbb-utóbb fel tudják majd törni ezeknek a titkosításoknak a nagy részét, viszont a kvantummechanikában ez a másolhatósági korlátozás egy olyan elemi fizikából következő szabály, amit semmilyen számítógéppel nem lehet majd felülírni. Vagyis a kriptográfia területén ezek a kvantumtitkosított rendszerek nagyon időtállók lesznek.

VL: Sokszor gondolkodunk azon, hogy a több mint száz éves cserkészmódszertan milyen korszerűsítésre szorul, szorul-e? Mit kezdjünk a gyerekekkel, akik ebben a technológiailag szupergyors világban élnek és otthonosabban mozognak benne?

IS: Én azt vallom, hogy alapvetően a cserkészet az életre nevel, legalábbis ez volt, van és remélhetőleg ez is lesz a célja a jövőben. Az, hogy ez az életre nevelés azt jelenti-e, hogy megtanulom a zsebkésemet használni krumplipucolás közben, ezt a hagyományt nyilván érdemes megőrizni, hiszen hasznát fogjuk venni. De ma boldogulni az életben azt is jelenti, hogy bizonyos informatikai eszközöket megfelelő biztonsággal tudunk kezelni. Például nem dőlünk be mindenféle olyan emaileknek, amivel csak a jelszavainkat akarják megszerezni. Azt gondolom, hogy az eszköztár és a környezet változik, de nem az elveink, azok rendkívül időtállók. A mi feladatunk, cserkészvezetőként  az, hogyan tudjuk elsősorban magunkat, aztán a cserkészmódszert adaptálni ezekhez az új kihívásokhoz. Nem kell újat kitalálni a lényeget illetően, hanem azt kell megragadni, mi a fontos ma egy gyereknek, s mi kevésbé.

VL: Ki tudja azt eldönteni, hogy mi a fontos, és mi nem? Ebben a többgenerációs közösségben okozhat nehézséget ennek a megtalálása…

IS: Ez csak úgy tud működni egy egészségesen fejlődő csapatban, ahol vannak fiatalabb és idősebb vezetők, hogy ennek a megítélését meghagyjuk a hozzáértő generációnak, ezzel is felelősséget ruházva rájuk.

Bevallom, igyekszem követni a legújabb operációs rendszerfejlesztéseket, de nem tudok mindent én sem fejből. Vagyis vannak dolgok, amikben egy idősebb cserkészvezetőnek meg kell tudni bíznia egy fiatalabban. Ezt a bizalmat természetesen nem a számítástechnika kapcsán kell kialakítani, hanem az együtt való táborozás, kirándulás, közösen megélt programok által.  Arra a generációra gondolok, aki már professzionálisan tudja használni ezeket az eszközöket. De csak azért távol maradni valamitől, mert nem vagyok elég fitt és fiatalos ahhoz, hogy átlássam, megértsem – ez nem szerencsés hozzáállás. A műszaki fejlesztések felhasználása csak rajtunk múlik! A kellő erkölcsi tartás megléte pedig nem azon, hogy van-e mobilom, inkább azt érdemes megtanulni, hogyan szolgálja legjobban a mi céljainkat.

VL: Közkeletű hiedelem, hogy aki bizonyos tudományokkal foglalkozik, annak ott van a zsebében a bölcsek köve, sem ideje, sem kedve nincs az Istennel foglalkozni. Neked milyen az Istennel való kapcsolatod?

IS: A tudomány – az én értelmezésemben – valójában nem szól másról, mint a Teremtés megismerése. A teremtést nem egy pillanat alatt készre alakított világnak gondolom, hanem egy sokkal komplexebb folyamatnak, aminek a titkaiba mi is beleláthatunk. Ez hatalmas adománya Istennek! A kvantummechanika végképp nagy segítség, ugyanis elemi részecskéket még senki sem látott. Nincs meg hozzá evolúciósan a kellő érzékszervünk, amivel ezt az apró mérettartományt vizsgálni tudnánk. Ehelyett mindenféle méréseket végzünk, ami felveti bizonyos tulajdonságait: hol azt mondjuk, hogy golyóként, hol azt, hogy hullámként viselkedik, de tudjuk azt, hogy valójában egy elektron nem golyó, és nem is hullám. Én valahogy így gondolkozom a Jóistenről is; látom ilyen arcát, olyan arcát. Hála neki, elküldte Jézust, aki megváltott minket, emellett megmutatta Istennek az emberi arcát is, ami egy hihetetlenül jó mérési lehetőség volt az emberiség számára a Teremtőről.

A hit adomány! Vagy kapja valaki vagy nem. Sosem lehet majd természettudományosan megindokolni van-e Isten. De cáfolni sem.

Azonban lehet úgy is boldogan élni, hogy tudatában vagyunk annak, nem fogjuk megismerni itt a földi életünkben Isten teljes természetét, de azokból a mérésekből, vetületekből, amiket megtapasztalunk, nagyon szépen ki lehet alakítani egy minden festménynél pontosabb és szemet gyönyörködtetőbb képet Róla.

Szerző: Nagy Emese

Imre Sándor rövid “életrajza”:

  • 1969-ben született, cserkészek között “Maci” néven ismert
  • 1989-ben segédtiszti és cserkésztiszti képesítést szerez Ausztriában (Heiligenkreuz)
  • 1990-ben STVK kiképző Katalinpusztán Görbe László altáborában
  • 1991-ben a Magyar Cserkészszövetség Újraalakulási díszjelvénye elismerésben részesül
  • 1991-93-ig STVK kiképző Edöcsény András altáborában
  • 1997-ben, 2001-2008-ig és 2011-től a 2. Sík Sándor Piarista cserkészcsapat parancsnoka
  • 1990-1992-ig a (még nem szétvált) I. Kerület főtitkára
  • 1993-2000-ig a X. kerület ügyvezető elnöke
  • 2005-2008-ig, 2013-2016 a X. kerület elnöke
  • tanszékvezető egyetemi tanárként dolgozik a BME Villamosmérnöki és Informatikai Karán