Nyáron már olvashattatok arról, hogy milyen formában és mi mindenben tudnak a csapatok vezetőinek támogatást adni a mentorok. Az uniós pályázat hamarosan a végéhez érkezik, ezért most arról szólunk, hogy az utóbbi években kialakított mentorhálózat önkéntesmentorok segítségével működhet tovább. Ennek kialakításáról, jövőbeli feladatairól kérdeztük Harkay Gabriella cst. (51.) hálózat- és szervezetfejlesztési vezetőt.
Az elmúlt években indult projektek támogatásával 18 főre növekedett az összmagyar mentorok száma, vagyis a határokon belül 9, azokon túl szintén 9-en szolgálták főállásban a magyar cserkészet fejlesztését. Ilyen mértékű dinamikára ezután nem számíthatunk, mégis – valahogy fenn kell tartani a kialakult csatornákat. E célból dolgozták ki munkatársaink az önkéntesmentor-képzést, hogy a projekt után ők vegyék át a stafétát.
VL: Mik a terveitek a továbbiakra?
HG: Az eddigi folyamatnak a meghosszabbítását és fenntarthatóvá tételét kívánjuk kialakítani, hogy hosszabb távon se függjünk különféle pályázatoktól. Most az MCSSZ-en belül kerületenként 1-1 csapatmentort foglalkoztatunk, illetve Szövetségenként 1-3 munkatársat, akik teljes állásban tevékenykednek. A későbbi önkéntesmentoroknak előreláthatólag jóesetben is csupán napi 1-2 órája fog jutni erre a munkára, így 1-1 önkéntes 3, maximum 5 csapattal fog tudni együttműködni. Ezekkel számolva például az MCSSZ 200 csapatához összesen 50 mentorra lesz szükség. Ez kerületenként eltérő létszámot jelenthet.
A struktúra kialakítása, felépítése még tervezés alatt van: elképzelésünk szerint cserkészkerületenként 1-1 kerületi önkéntesmentor koordinátor lesz, aki az ottani mentorok munkáját fogja irányítani, és lesz egy önkénteshálózat vezető, aki összefogja a koordinátorokon keresztül az egész folyamatot, ő az, aki az Országos Elnökségnek számol be, aki a hálózat stratégiájáért és a képzésekért felel. A határon túli Szövetségekben szintén az eddigieknél magasabb létszámban gondolkodnak az önkéntesmentorokat illetően.
VL: Amíg fel nem áll az új struktúra, az átmeneti időszakban a most még munkavállalóként dolgozó mentorok vállalnak majd önkéntes feladatokat?
HG: Jelentős számban nyilatkoztak úgy a mentorok, hogy a kerületükben szívesen vállalják az önkéntes munkát, sőt, vannak közülük olyanok is, akik az önkéntesmentor-képzésben mint jelöltek vesznek részt. Ők jellemzően olyanok, akik később csatlakoztak be a közösségbe és még van mit elsajátítaniuk. Ezen kívül felmerült még a jelenlegi munkatársak körében, hogy vállalnák a kerületi koordinátor szerepét.
VL: Mire számítasz, milyen munkája lesz az önkéntesmentoroknak a pályázaton túli, vélhetőleg lassabb, eseménytelenebb időkben?
HG: Jelenleg a mentorok elég sokrétű tevékenységet végeznek, aminek csak töredéke a csapatok, csapatvezetőségek fejlesztése. Kiadványokat állítanak össze, szervezik és vezetik a felnőttképzéseket és a többi. Az önkéntesmentor-hálózatnál próbáltuk lenyesegetni a feladatokat, és leginkább az előbb említett csapatfejlesztésre összpontosítani. Ezen kívül a csapatok, kerületek közti kommunikációt segítenék. Az még egy érdekes kérdés, hogy a csapatalapítással összefüggő, leginkább támogatói feladatokat a továbbiakban ki látja majd el. Ez a kerületi stratégiák függvényében eltérő gyakorlatot fog jelenteni.
VL: A határokon túl önkénteskedő mentorok kihez fordulnak majd, ki lesz a „főnök”, ki szabja meg majd az irányokat? A helyi Szövetségek, vagy a mentorhálózati vezető?
HG: Az biztos, hogy a folyamatok összetettebbé, bonyolultabbá válnak. Az önkéntes munkavégzés számonkérése, a felelősségi körök leosztása is érzékeny terület. A legvalószínűbb most, hogy az önkéntesmentor a saját Szövetsége felé tartozik beszámolással. Az SZMCS-ben elég kidolgozott már ez a terület: a koordinátoruk fizetett munkatárs lesz, ő irányítja majd az önkénteseket. A terveink szerint az MCSSZ a maradék forrásaiból szeretne összehívni egy összmagyar konferenciát a témában, hogy ott széles körben, a határon túli magyar cserkészszövetségek, kerületek vezetőivel meg tudjuk beszélni a ránk váró feladatokat. Az itt összegzett igények alapján folytatjuk az önkéntesmentor-képzéseket azért, hogy egységes legyen minden szövetségi résztvevő számára.
VL: Te az elmúlt néhány évben több területen is dolgoztál. A korábbi pályázati időszakban pedagógiai fejlesztőként, majd mentorként és végül mentorhálózati vezetőként. Tapasztalataid szerint a projektek mennyiben tudtak hozzájárulni az „összmagyar cserkész” ideához?
HG: Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó elképzelésnek bizonyult és valóban közelebb vitte a Szövetségeket egymáshoz. Folytatni kell a megkezdett munkát. Van erről több személyes tapasztalatom is. Amikor még a saját kerületemben voltam mentor, egy vezetői továbbképzési alkalomra meghívtam az összes határon túli magyar Szövetség képviselőjét, mivel addigra én is több határon túli kollégával dolgoztam és ismertem ennek az együttműködésnek számos előnyét. Rengeteg érték van náluk, amiről mi nem is tudtunk!
Az előbb említett CseVeTá-n (Cserkész Vezetői Találkozó) volt lehetőségünk találkozni határon túli őrsvezetőkkel, segédtisztekkel, tanultunk új játékokat, cseréltünk módszertani és másféle kiadványokat, nem mellékesen jókat beszélgettünk. Az egyre sikeresebb ÖsszeSzövő vetélkedő is ezt a közeledést, kölcsönös megismerést szolgálja. A mostani mentorképzésen például négy országból vannak résztvevők a kiképzők és a jelöltek között. Összesen 23 jelöltünk van, eddig két alkalom valósult meg és januárban folytatjuk a befejező résszel. A tervek szerint összmagyar szinten módszertani délutánok szervezésére is lesz még lehetőségünk.
VL: Mire fordítjátok a projektből, illetve a European Scout Foundation (FOSE – Friends of Scouting in Europe) pályázatból az önkéntesmentor-képzésre fenntartott összeget?
Pásztor Orsolya a Lépj át a határaidon! projekt szakmai vezetője:
A FOSE pályázatból fogjuk finanszírozni az úgynevezett utóhétvégét, előreláthatólag február végén. Az eredeti terveink szerint is sor került volna egy ilyen alkalomra, de a járványhelyzet miatt kiváltképp szükségessé vált, hiszen az utóbbi két hétvégét csak online formában tudtuk/tudjuk lebonyolítani. Reméljük, hogy ez már egy személyes részvételi hétvége lehet a program lezárásaként. A helyszín még nem dőlt el; Erdélyből és Felvidékről is vannak jelöltek, ezért valahol Kelet-Magyarországon keresünk alkalmas befogadóhelyet.
Miután a képzés lezárul és az önkéntesmentorok elkezdenek munkálkodni a csapataikkal, szeretnénk nekik is biztosítani azokat a lehetőségeket, ami nekünk, mentoroknak is megadatott – havi rendszerességű találkozók, tapasztalatcserék, módszertani továbbképzések -, ezért terveink szerint havonta egy alkalommal módszertani délutánt szervezünk számukra, amelyekre hétköznap kerül majd sor. A program fakultatív jellegű, aki részt tud venni rajta, azt szeretettel várjuk. Ezekre február, március, április és májusban lesz még lehetőség, mivel a Lépj át a határaidon! projekt támogatja, annak befejeztéig.
Emellett készülünk mentorládák összeállításával is, melyek kerületi, illetve szövetségi szinten lesznek kiosztva. Ebben olyan segítő eszközöket gyűjtünk össze, amelyek tréning-gyakorlatok, különféle foglalkozások levezetésében hasznosak. A doboz részét képezik különféle kiadványok is, például játékgyűjtemények, tréneri kézikönyvek.
Szöveg: Nagy Emese