A járványhelyzet legelején, még márciusban kereste meg az Országos Irodát egy cserkésztestvérünk azzal az ötlettel és felajánlással, hogy a máskor maga számára félretett megtakarítását szívesen felajánlaná olyanoknak, akik a járvány miatt elveszítették munkájukat. Elkezdtünk azon morfondírozni, vajon tudnánk-e ennek koordinálásában központi szinten segíteni? Vajon vannak-e még rajta kívül olyanok, akik szívesen segítenének, s ha igen, hogyan érjük el azokat, akik segítségre szorulnak – elvégre segítséget kérni, elfogadni, mindig sokkal nehezebb, mint segíteni. Hogyan lesz a rendszer anonim, de mégis kellő mértékben átlátható? Vajon megszerezhetjük-e az adományozók bizalmát, és meg is tudjuk tartani azt? Hogy az egyéb felmerülő jogi és pénzügyi kérdéseket ne is említsük…
Megannyi kérdés, amire csak homályos válaszaink, sejtéseink és megérzéseink voltak, mégis úgy döntöttünk, belevágunk, megpróbáljuk. Elvégre mikor is lenne egymásra nagyobb szükségünk, mint ezekben a nehéz helyzetekben?
Közzétettünk egy felhívást: olyan támogatókat keresünk, akik rendszeresen, 9 hónapon át vállalják, hogy részt vesznek ebben a kezdeményezésben. Ezzel párhuzamosan elkezdtük keresni azokat a csatornákat, ahol elérhetjük a rászoruló családokat. Figyelnünk kellett az arányokra is – legyen azért biztonsági tartalék, ne vállaljuk túl magunkat, csak annyi családot és akkora összeggel támogassunk, amennyit december végéig biztonsággal megtehetünk. Rengeteget leveleztünk és telefonáltunk. Ebben a munkában nagy segítségünkre voltak a kerületi elnökségek és csapatparancsnokok, amit ezúton is köszönünk.
Március végétől sorban érkeztek a felajánlók, akik kisebb-nagyobb összeggel vállaltak részt az adománygyűjtésben. Hihetetlen élmény volt látni, hogy a közzétett felhívás, a kezdeményezés nyitott fülekre és szívekre talált, és mennyien hajlandóak segíteni, akár több hónapon keresztül. Éreztük is a felelősséget. Ezt a bizalmat meg kellett szolgálnunk, felelősen kell továbbadnunk az adományokat, a lehető legkörültekintőbben kell eljárnunk, amikor a támogatott családokat kiválasztjuk.
Az elmúlt 9 hónap során tapasztaltunk némi lemorzsolódást az adományozók körében, de még bőven azon az értéken belül maradtunk, amivel a kezdeményezés biztonságosan a végére tudott érni. A megcélzott havi 500.000 Ft-ot 7 hónapban is meghaladtuk, az utolsó két hónapban csökkent csak minimálisan a célszám alá a beérkezett adomány.
Korábban megosztottunk néhány példát, hogy miben is tudtuk segíteni a családokat, ezeket a bejegyzéseket ezen a honlapon éritek el: https://mu.cserkesz.hu/segits/. A támogatott családok helyzete változatos volt: iskoláztatási gondok, cserkészprogramokon való részvétel akadályoztatása, lakhatási válság, egészségügyi problémák. De sajnos valódi családi tragédiák is a szemünk elé kerültek.
Végül jöjjenek a számok: a 9 hónap alatt 59 felajánló vett részt az adománygyűjtésben, összesen 4 850 830 Ft támogatást gyűjtöttünk össze együtt. Ez azt jelenti, hogy kb. 9000 Ft-os havi átlag adománnyal számolhatunk. Az összegyűlt támogatásból 30 főt támogattunk, összesen 3 717 460 Ft összeggel. A fennmaradt összeget az adományozók egy részével egyeztetve a szövetség tetőfelújítására csoportosítottuk át.
Úgy gondoljuk, kezdeti kétségeink és tapasztalatlanságunk ellenére megérte belevágni, megélni, ahogy egy ötletből kiindulva családok életkörülményeit emelhetjük. Nagyszerű volt megtapasztalni, hogy amikor arról beszélünk, hogy a cserkészet egy nagy család, vagy amikor a cserkésztörvény 4. pontját emlegetjük, valójában erre gondolunk. Hogy ha szükség van, segítünk. Ha baj van, ott vagyunk és támaszkodhatunk egymásra.
Figyeljünk továbbra is egymásra, lássuk meg a csapatunkban lévő problémákat, merjünk kérdezni, összefogni, merjünk segítséget felajánlani és elfogadni. Köszönjük, hogy segítettétek a kezdeményezést, számítunk rátok más ügyekben is!
