Szár Gyula Gergely premontrei szerzetessel, a Táborkereszt Katolikus Cserkészek Közösségének elnökével beszélgettünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kezdetén a cserkészeknek szóló lelki programokról és arról a rengeteg fiatalról, akiknek a lelkesedése azt üzeni: az Egyház él.
Cserkész Magazin: Kérlek, mutatkozz be! Milyen pozíciót töltesz be a Cserkészek-NEK csapatában, és hogy kerültél közéjük?
Szár Gyula: Szár Gyula Gergely vagyok, premontrei szerzetes és pap, illetve cserkésztiszt. A Magyar Cserkészszövetségen belül a Táborkereszt elnöke – nemzeti káplán, a III. Kerület elnöke, a csornai 63. sz. Bessenyei György Cserkészcsapat parancsnoka.A Táborkereszt előző elnöke, Kispál György cserkésztiszt atya kezdeményezte, hogy a cserkészek mindenképpen vegyenek részt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson, mint 1938-ban, amikor legutóbb Magyarországon volt az esemény. Amellett, hogy szép és hasznos, ha jelen vannak ott a cserkészek, ennek a szolgálatteljesítésnek erős lelki vonulata is van. Amint tehát megnyílt a regisztráció lehetősége a cserkészönkéntesek számára, én rögtön jelentkeztem, és beírtam, hogy a szervezésben is részt vennék. A programtörzsbe kerültem. A cserkész-lelkiségért felelősséget érző papokkal, szerzetesekkel, kispapokkal, világi segítőkkel úgy gondoltuk, jó lenne megszervezni a lelki programokat a cserkész önkénteseknek. Próbáltuk – és azóta is próbáljuk – kitalálni, hogy mikor van erre alkalmas idő. Úgy látszott, hogy a napok nagy részében este hat óra tájban vissza fognak érni ide az önkéntesek, legalábbis a többségük, tehát hét és fél tíz között van egy olyan időszak, amikor van némi szabadidejük. Nyilván akkor elmennek fürdeni, beszélgetnek egymással, lesznek, akik játszanak, lesznek, akik kicsit kinéznek a városba, de arra számítunk, hogy lesznek közülük olyanok is, akik szeretnének valami lelki programon is részt venni, hiszen valószínűleg a cserkészek közül többnyire azok jelentkeztek NEK-önkéntesnek, akiknek igényük van ilyesmire. Számukra találtunk ki néhány lelki programot. Van négy-öt cserkészpap, akik bejönnek minden este a kollégiumba, és felajánlják, hogy lehessen náluk gyónni. Emellett lehetőség nyílik lelki beszélgetésre is, ami nem csupán a bűnökről szólna, hanem bármilyen lelki témáról; nevezhetjük akár lelki vezetésnek is. Ha esetleg ez néhányuknál rendszeressé válik, akkor hosszabb távra is találhatnak maguknak lelki vezetőt, akivel máskor is beszélgethetnek az imaéletükről vagy az aktuális gondjaikról. Olyan ötletünk is támadt, hogy lehetnének csoportos beszélgetések, amelyekre akár őrsök is jelentkezhetnek. Már a felkészítő hétvégén megkértük a résztvevőket, hogy ajánljanak ehhez témákat, amik foglalkoztatják őket. Most is van lehetőség arra, hogy ha bedobnak egy témát, másnap, de akár már aznap este is beszélgethetünk róla. Ma este már volt is egy ilyen beszélgetés.
Cs. M.: Mi volt a téma?
Sz. Gy.: Kereszténynek lenni a mai világban.
Cs. M.: Ez elég tág.
Sz. Gy.: Igen, sok mindent magában foglal. A beszélgetés kezdőkörében szó volt többek között a bálnákról és a foszforeszkáló nyúlról. Ha megkérdezik tőlem, hogy mi a kedvenc tantárgyam, akkor én a reprodukciós állatbiotechnológiát szoktam mondani. Elsőre általában nem tudják, mit jelent. Ebben van a klónozás, géntechnológia és hasonlók. Ilyenekkel is foglalkoztam, a hittan mellett biológiatanár vagyok. Persze a beszélgetés további részeiben mélyebbre is jutottunk lelki, egyházi, erkölcsi kérdésekben.
Mindenesetre így kell elképzelni a kiscsoportos beszélgetéseket. Gondoltunk arra is, hogy lenne minden este egy vezetett ima, erre felépítettük egy ívet. Első este elcsendesedés, aztán Isten szeretetével találkozás, bűnbánati liturgia, utána lesz a Szent Ignác-i ritmikus imamód, utoljára pedig a szemlélődés, a képzelet imája.
Cs. M.: Nekem az a kedvencem.
Sz. Gy.: Igen, sokak kedvence, főleg a vizuális típusoknak. A Szent Ignác-i szemlélődés szerintem nagyon jó bevezetés ahhoz, hogy az ember ne csak elolvassa a Bibliát, hanem tényleg elkezdjen imádkozni is.
Cs. M.: Jól értem, hogy ezeknek az esti programoknak az a céljuk, hogy az egész nap szolgálatot teljesítő cserkészeknek is lehetőségük nyíljon a feltöltődésre? Mert ugye a résztvevők töltődni jönnek a NEK-re, de az önkéntesek az erre szolgáló eseményekből jóformán kimaradnak, hiszen dolgozniuk kell közben.
Sz. Gy.: Tulajdonképpen igen; ez a céljuk. Azok közül, akik tegnap este visszajöttek a szolgálatból, többen mondták, hogy ott voltak a nagy elsőáldozással egybekötött nyitóceremónián és az első nagymisén, de néhányan ebből nagyjából annyit érzékeltek, hogy láttak a szemük sarkából néhány gyereket fehér ruhában, de nem tudtak figyelni, mert folyamatosan csinálniuk kellett valamit a háttérben. Azért, hogy ők is el tudjanak mélyülni valahogy, kialakítottunk egy olyan imaszobát, ami egy kicsit interaktív is: lehet írni, rajzolni, olvasni és más ihlető dolgokat csinálni. Van egy kápolnánk, ami tényleg csendes; szentségimádásra is alkalmas. Van még két szoba, ami gyóntatóhelyiségnek van berendezve; ide többnyire a bejáró papok jönnek gyóntatni. Mi pedig, akik az atyák közül itt vagyunk egész héten, igyekszünk végig elérhetők lenni. Én például általában elmegyek a programok helyszíneire, és azokkal a cserkészekkel beszélgetek, akik éppen pihennek. Ki van írva az is, hogyan lehet elérni minket, akár a Facebook-profilunkon keresztül, és lehet velünk időpontot egyeztetni, ha valaki hosszabb beszélgetést igényelne.
Cs. M.: Mik a tapasztalataid? Amikor a nap végén fáradtan beesnek ide a cserkészek, még azért elmennek ezekre a lelki programokra? Mennyire nyitottak?
Sz. Gy.: Igen, nagyon érdekes volt, hogy az első este, amikor két atya gyóntatott, akkor gyakorlatilag az erre rendelkezésre álló időben végig gyóntak náluk. A nagyobb szoba, ahol a kápolna van berendezve, tulajdonképpen megtelt olyan cserkészekkel, akik a vezetett imán vettek részt. Utána azt mondták, hogy nagyon jó volt elcsendesedni, imádkozni.
Cs. M.: Szinte olyan, mint egy lelki gyakorlat.
Sz. Gy.: Igen, valaki a résztvevők közül is azt mondta, hogy ez egy lelki gyakorlat. Én annak azért nem nevezném. Van másfajta aktivitásra ösztönző része is a szolgálatból hazatérők számára szervezett esti programoknak. Most például éppen A két pápa című filmet nézik.
Cs. M.: Nagyon jó, hogy van ilyen része is.
Sz. Gy.: A Táborkereszt kitelepült ide prospektusaival, például Kaszap Istvánról vagy magáról a Táborkeresztről, és lehet vinni a Cserkészélet imakönyvéből is. Kispál György atya összeállított egy jó kis csomagot mindenkinek, amiben különféle lelki természetű, erkölcsi, vallásos, cserkészethez kapcsolódó dolgok vannak.
Cs. M.: Azonkívül, hogy ezeket a programokat koordinálod, ellátsz más feladatot is? Részt veszel miséken? Mivel telik még a napod az esti programokon kívül?
Sz. Gy.: Tervezem, hogy részt fogok venni. Az első misére nem értem ide, ugyanis én közben, azután, hogy elvállaltam a NEK-es szervezést, augusztus elsejétől plébános lettem öt faluban. A jövő héten össze lesznek vonva a misék, de kétszer egymás után azért ezt nem lehet megtenni, úgyhogy most vasárnap fél egykor fejeztem be az utolsó misémet Szombathely mellett, utána tudtam jönni…
Cs. M.: Ó, ráadásul olyan messziről?
Sz. Gy.: …úgyhogy a nyitómisét rádión hallgathattam, elég rossz minőségben, ahol annyit tudtam követni, hogy nagyjából hol tartanak. A következő két nagymisén remélhetőleg részt tudok majd venni. Holnap egyébként lesz egy olyan mise, amit csak a cserkészeknek szervezünk. Valószínűleg eljutok a Hungexpóra is, ahol minden nap van szentmise. Remélem, hogy ott is be tudok csatlakozni. Ma parkolóhelyet kerestem, aztán a templomot néztük meg, ahol a holnapi mise lesz, és ehhez hasonló prózai dolgokkal telt az idő, de nagyon jó volt, hogy így a nap vége felé elmozdultunk a vallásosabb dolgok irányába.
Cs. M.: Van már esetleg olyan élmény, amit kiemelnél? Volt bármi pozitív apróság, ami megérintett?
Sz. Gy.: A visszajelzéseknek örülök nagyon, amik eddig érkeztek a cserkészönkéntesekről: „hogyha itt vannak a cserkészek, akkor most már minden rendben lesz” – ilyeneket mondanak.
Cs. M.: Ezek jöttek vissza?
Sz. Gy.: Igen. Már az önkénteseknek szóló oktatóvideókban megjelent ez a szemlélet. Az egyik ilyen videó az, amelyikben Bíboros atya hívja meg a NEK-re az önkénteseket. A cserkészeket külön említi, és előre meg is köszöni a szolgálatukat. Úgy tudom, a 2000 önkéntes közül 500 cserkész*. Jó érzés, hogy így számítanak ránk, és hogy ennyi embert meg tudtunk mozgatni. Jó, hogy működik az egész: tényleg ott van a város különböző pontjain ez a rengeteg fiatal, akik odaadták ehhez az arcukat, a lelkesedésüket és az egész hetüket. Ez azt jelenti számomra, hogy az Egyház él.
Cs. M.: Akkor mondhatjuk azt, hogy szerinted fontos, hogy a cserkészek ekkora szerepet vállalnak ennek a rendezvénynek a lebonyolításában?
Sz. Gy.: Igen.
Cs. M.: Miért?
Sz. Gy.: Bi-Pi arra a kérdésre, „hogy lett a cserkészet vallásos?”, azt a választ adta, hogy a cserkészet sosem vált vallásossá, mert mindig is az volt, és ha ezt kihagyjuk belőle, akkor az már nem cserkészet. És a cserkészek amellett, hogy vallásosak, aktív emberek. Egy ilyen vallásos rendezvényen, mint amilyen a NEK is, magától értetődő, hogy a cserkészek szerveznek és segítenek, már csak azért is, mert a cserkész, ahol tud, segít. „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.” Tényleg itt van velünk a Jóisten, és erre egy kicsit oda kellene most figyelnünk. Biztosan van, aki már most nagyon vallásos itt a társaságból, és van, aki esetleg nem annyira, de hogy ez közelebb segíti az Istenhez, az biztos. Mégiscsak erről szól ez az egész, ezért lett létrehozva az esemény.
Cs. M.: Szerinted az önkéntes csapaton belül a cserkészeknek miben van az erejük? Mitől ütőképes a cserkészgárda?
Sz. Gy.: Azt hiszem, hogy a válasz a szervezettség. Az itt az általános vélemény, hogy a cserkészek azok, akiknek mondunk valamit, és egyszerűen elkezdik csinálni. Nem kérdezik meg, hogy hogyan vagy miért, csak csinálják, mert ezt szokták meg a cserkésztáborban és a vezetőképzőben, ha voltak. A szálláshelyről is hallhattuk az adóvevőn, hogy mi történik a Hungexpón: valaki egy percen belül legyen ott egy bizonyos helyen, ezt a szektort zárjuk le, stb. A vezetők, akik rálátnak az egészre, azt észlelték, hogy ha mondanak valamit az adóvevőn, akkor az egész tömeg az adott irányba indul. Ez fantasztikus élmény lehet. Mi irányítjuk a forgalmat, Isten pedig, reméljük, irányít bennünket.
2021.09.06.
*Az cserkész önkéntesek száma a Kongresszus végére 600 fölé emelkedett.