„Egy kis világ, ahol a Teremtő jelenléte igazgat mindent” – interjú a lelkiség évéről

Réti Gergellyel, a Mustármag munkacsoport tagjával beszélgettünk az idei tematikus év eredményeiről, a lelki közösségekről, a kerületi MustáRügyekről és a nyári Taizéi Találkozóról.

 

Cserkész Magazin: Kérlek, mutatkozz be! Melyik cserkészcsapatból jöttél? Milyen tisztségeket töltesz be?

Réti Gergely: A szülővárosomban, Veszprémben tevékenykedem az 1415. számú IV. Károly cserkészcsapatban, ahol hetedik éve vezetek egy hat fiúból álló őrsöt. Az I-X. cserkészkerület őrsvezetőképzésében kiképzői szolgálatot látok el, tavaly óta pedig a Mustármag lelki nevelési munkacsoportnak a tagjaként is tevékenykedem, melynek célja a lelkiség erősítése a Magyar Cserkészszövetségben.

A „civil életemben” a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának jogászhallgatója, illetve a Mathias Corvinus Collegium Jogi Iskolájának tanulója vagyok.

 

 

Cs. M.: Hamarosan zárul a lelkiség tematikus éve, amelynek a Mustármag volt a házigazdája. Visszatekintve hogy értékelnéd az évet? Milyen eredményeket értetek el?

R. G.: Az idei évre a koronavírus-járvány és az azzal járó bizonytalanság egyértelműen rányomta a bélyegét. Az otthonlét azonban lehetőséget biztosított az elcsendesedésre, a minket körülvevő világ átértékelésére, a Jóistennel való kettesben-létre. E tekintetben az idei évnek a lelkiség témáját választani kiváló döntés volt szerintem.

Munkánknak két fő fókusza volt: az év első felében elindítottunk egy programsorozatot, amely a különböző lelki közösségek megismerését, a tapasztalatátadást és a közös építkezést, Istenhez való közeledést tűzte ki célul. Ha csak virtuálisan is, de vendégül láthattuk az 1RE, a Szentjánosbogár, az Antióchia, a Royal Rangers, a Don Bosco és a Chemin Neuf közösségeket. Valamilyen szempontból mindegyikükben követendő példát fedezhettünk fel, és újra rácsodálkozhattunk felekezeten átívelő, közös célunkra.

Bízunk benne, hogy lassan minden kerület minden cserkésze megtapasztalja a MustáRügyek szolgálatának gyümölcseit.  A kerületi munkacsoportok létrejöttére meghatározó eredményként tekintünk. Nagy hála van bennünk a tagok felé, akik arra vállalkoztak, hogy a közös misszió mentén, de a helyi igényekhez alkalmazkodva, kerületi szinten munkálkodnak majd cserkészeik lelki nevelésén. Pár hét múlva kerül megrendezésre az első MustáRügy hétvége, és taizéi utunk is ezeknek a munkacsoportoknak az összefogását, a közös töltődést szolgálta.

Fontos állomás volt az INDABA konferencia is, amelyen több mint 120 cserkész volt „jelen”. Igyekeztünk alkalmazkodni az online világhoz: papok és lelkészek osztották meg gondolataikat videóüzenetben, előadásokon, kiscsoportos beszélgetéseken és imákon vehettünk részt.

 

Cs. M.: Mi volt számodra a legmeghatározóbb élmény ebben az időszakban?

R. G.: A taizéi utunk szervezése mellett a kerületi munkacsoportok létrehozása, a közös gondolkodás és stratégiaalkotás voltak a legmeghatározóbb és legnagyobb örömök a számomra. Csodálatos volt látni azt a lelkesedést, ami ezeket a beszélgetéseket övezte – én személyesen a IV. és az V. kerületekkel egyeztettem.

 

Cs. M.: Nyár végén került sor az éves Taizéi Találkozóra, amelyen számos magyar cserkész vett részt. Mesélnél erről? Hányan voltatok? Az ország mely részéről érkeztek cserkészek?

R. G.: Valamikor februárban merült fel bennünk az ötlet, hogy jó volna eljutni a franciaországi Taizébe, ahol augusztus végén ifjúsági hetet tartottak, így rengeteg fiatal kelt útra. A burgundiai szerzetesközösséget Roger testvér alapította 1940-ben, célja egy, az ökumenizmus jegyében működő, a szereteten és az egyszerűségen alapuló közösség létrehozása volt. Szerettük volna meghálálni a kerületi munkacsoportok áldozatos munkáját, így az utat elsősorban az ő számukra szerveztük. A Magyar Cserkészszövetség csaknem minden kerületéből, sőt, még a határainkon túlról is tartottak velünk résztvevők. Végül összesen 44-en indultunk útnak augusztus 21-én. Taizében összesen egy hetet töltöttünk (ezalatt sátrakban aludtunk), de megálltunk Svájcban, illetve egy alpesi kis franciaországi településen, Chamonix-ben is. A találkozón körülbelül kétezer fiatal vett részt.

 

Cs. M.: Hogy telik egy nap Taizében?

R. G.: Taizé egy valóságos csoda, egy kis világ, ahol a Teremtő jelenléte igazgat mindent. A napot a reggeli, a déli és az esti ima határozza meg, ezeken kívül előadásokon és kiscsoportos beszélgetéseken vehetnek részt az ide látogatók. A taizéi magyar testvér, András testvér, illetve Francesco testvér mindenben a segítségünkre voltak.

Minden reggelt közösen, egy kis körben indítottunk, ahol az aznapi napostiszt ismertette a programot, a találkozások helyét és idejét. Ezt a reggeli ima követte, ami csodálatos taizéi énekekből, bibliai részletekből, és egy hosszú csendből tevődött össze. Ezekben a csendekben találkozni tudtunk Istennel. Minden fiatal vállalt valamilyen szolgálatot: volt, aki mosogatott, volt, aki takarított, volt, aki felolvasott és énekelt.

Taizét az egyszerűség határozza meg. Ennek jegyében minden reggel ugyanazt ettük, két bagettet, hozzá vajat, kakaót és egy szelet csokoládét. Ehhez hasonlóan az ebéd és a vacsora is egyszerű volt: az itt megélt gasztronómiai élményeket sosem fogjuk elfelejteni.

📸: Réti Gergely

 

Cs. M.: Mi volt a legpozitívabb tapasztalatod a Taizéi Találkozón?

R. G.: A találkozón rengeteg ország számtalan fiatalja vett részt. A legpozitívabb élmény számomra az volt, hogy ekkora kulturális különbözőségek közepette is lehet békében és szeretetben létezni. Igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni a Taizében töltött egy hétből: tartottunk egy tábortüzet több mint 150 résztvevővel, és még egy focibajnokságot is szerveztünk.

Nagy segítségünkre voltak Szilágyi-Kovács Kata, Jacsó Ancsa és Pólya Viktor, akik az előzetes egyeztetéseken rengeteget segítettek a szervezésben, a forrásteremtés koncepciójának kidolgozásában és annak útnak indításában. A Qalandar Élménytúrák utazási iroda rugalmasságáért, Böröczky Csongi és Fleischer Áron segítőkészségéért is nagyon hálás vagyok.

Ezúton is szeretném megköszönni a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alap támogatását, amely nélkül nem valósulhatott volna meg egy tíznapos franciaországi út egy cserkésztábor költségén, ezzel életre szóló tapasztalatokat adva magyar fiataloknak, akik – reményeink szerint – a külföldi élményekből táplálkozva még nagyobb lendülettel munkálkodnak majd a magyar cserkészek lelki nevelésén.

 

 Cs. M.: Miket tervez a Mustármag erre a cserkészévre?

R. G.: Az elsődleges célunk jelenleg az, hogy a kerületekben létrejött MustáRügy munkacsoportok a Mustármag támogatásával és a kerületi elnökségekkel együttműködve hatékonyan tudjanak tevékenykedni. Hosszú távú stratégiákban gondolkodunk, ezeknek az egyeztetésére szolgál majd a novemberi MustárRügy hétvége. Ezenkívül munkálkodunk a betlehemi láng szétosztásán, illetve a nyáron szeretnénk még egy közös lelki programot is megvalósítani a külhoni magyar cserkészek együttműködésével.