A luffatök nyomában – zöld blog2

Itt a tavaszi palántázós szezon. Reméljük nem csak a Zöld Munkacsoportnak buzog most ettől a zöld kedve! 🙂 Játszatok, palántázzatok velünk! Lehet már sok-sok cserkésznek ki vannak készítve a kertészkedős szerszámai, és az elvetendő magok. Szeretnénk figyelmetekbe és kiskertetekbe ajánlani egy nem finom, de annál hasznosabb növényt: a luffatököt. A következő “blogbejegyzésekben” erről írunk most Nektek. Nemcsak írunk ám! A sorozat végén egy játékkal vetőmagot is nyerhettek (ha kedvet kaptok tőle rajilag, őrsileg vagy magatok belevágni a termesztésébe), hogy az őszi/téli portyára már saját termesztésű luffaszivaccsal indulhassatok. A Cserkész Magazinok hagyományteremtű szándékú blogközlése. 

Luffatök a mosogató partján

Aki még sose mosogatott luffa szivaccsal annak szól a mai mese, melyben elmesélem hogy állt szolgálatba és miképp áll helyt azóta is minálunk az egyiptomi luffa.

Szóval nem kell megijedni ettől kemény, csontszínű valamitől. Meleg vízbe kell tenni és pár nyomkodás után máris puha csontszínű valami lesz belőle. Na azért nem olyan pihepuha, mint egy fürdőszobai szivacs, inkább olyan hajlékony bőrradír féle valami.

 

 

Én egyébként a szivacs dörzsis felével szeretek mosogatni, ennél a luffa talán még egy kicsit hatékonyabb is a maradékkaparászási képességét illetően. Amit viszont még jobban tud, h miután leküzdötte az edényről a trutyit, nem ragad bele, mint a szivacsba. Mivel az egész luffatök maga a dörzsis rész, minden rost kiveszi a részét a kapargatásból, de ezek közt van elegendő tér arra, hogy a szivacs öblítésekor a trutyi távozhasson közülük. Nincs szivacstetőn felhalmozódó trutyi még a tejforraló vagy a tésztadagasztós edény kapargatása után sem. Szeretem, hogy ilyen könnyű tisztán tartani. Mosogatás után kiöblítve mehet a gamifikált tépőzárra, ahol újra csontkeményre szárad. Ha már nagyon elhasználódott képet ölt, akkor pedig az edények mellé a mosogatógépbe felfrissülni. Nálunk idáig még nem fajult a helyzet, de végső búcsúnkat a komposztba dobva vehetjük elesett luffatökünktől.

 

A legnagyobb különbség a megszokott mosogatószivacshoz képest, hogy nem szívja magába a vizet. Ez egyrészt ugyan előnye (a korábban említett ottfelejtett bacis, punnyadt mosogatószivaccsal szemben), másrészt jelzi is, hogy a lecsöppent-kiborult-melléfolyt dolgok feltakarítására viszont tökéletesen alkalmatlan. Hasonlóan azokhoz a helyzetekhez, amikor a szivacsban tárolt vizet utaztatnánk a felhasználási helyéig – pl vízből kilógó edények, nem alámerített kristálypoharak mosogatása vagy mosogatótálca letörlése. Nem is gondolná az ember, hogy milyen gyakran csinál ilyet 😀 Pedig de. 

Emiatt minálunk nem váltotta le teljesen a szivacsot, egy viledával és egy hagyományos szivaccsal alkotnak alakulatot. De mióta használatban van, azóta tényleg ritkultak a dühkitörésszerű undorítószivacskidobó razziák.

Ennyi mosogatas utan, holnap elmesélem Nektek mi lett a sorsa a magbörzén szerzett luffatök magoknak.