3 évvel ezelőtt hallottam először a luffatökről a Zöld TTK-n. Már sok öko dologra figyeltem akkor is, de eszembe sem jutott, hogy a mosogatószivacsra is van alternatíva. Márpedig, én elég nagy szivacsfogyasztó vagyok, mert ha van amit undorítónak tartok, az a punnyadt, barnára poshadt, büdös, vízbenfelejtett, bacikkal dúsított mosogatószivacs. Szóval gyakran landol a kukában sajnos, hiába igyekszem mindig rögtön száraz helyre tenni. Pedig férjem még egy szivacsszárító tépőzárat is ragasztott a mosogató fölé, hogy meg-gamifikálja nekem a higénikus szivacstárolást.
Nemsokkal a TTK után indult Egyiptomba az én nyughatatlan (akkormégnem) sógornőm, le is csaptam az alkalomra, hogy szerezzen nekünk a helyi haveroktól nem turista áron luffatököt szuvenírnek. És szerzett 🙂 Egy jó nagyot. Azt persze sose tudtuk meg, hogy turista áron van-e.
Hát néztük egymást egy darabig. Én meg a testvériesen feldarabolt luffatök. Nem nagyon tudtam, hogy is kéne ezt a kemény, csontszínű valamit mosogatásra/fürdésre bírni.
De nem sokára váratott magára a következő szerencsés alkalom. Vetőmag börzére mentünk csereberélni. Én a helyzetet élvezve selátsehall bámészkodtam, mikor egyszercsak megkocogtatja (akkormégnem) férjem a vállamat, és halkan a fülembe súgja, “Mögöttünk egy lány épp most mondta, hogy van neki luffatök magja cserélni. Nem akarsz vele beszélni?”. Akartam, úgyh bátorságot gyűjtöttem, hogy megszólítsam a rettentő veszélyesnek tűnő, hosszúhajú, kedves arcú luffatökös lányt, hogy mi nagyon szívesen cserélnénk vele szupererős chili magot luffatökre, de grátisz árulja már el, hogy kell használatba venni. Kicsit csodálkozva nézett ránk a hosszúhajú, kedvesarcú, nem is veszélyes lány (akinek ezúton is köszönjük a magokat) “Csak egyszerűen meleg vízbe kell tenni.”
Hát így történt találkozásom a luffatökkel és it was the beginning of a beautiful friendship.
