Minden jóságmag kikel és felnövekszik majd! – Ferenc pápa beszéde (2015. június 14-én)

Jézus a földművelés világából vett képeken keresztül mutatja be Isten szavának hatékonyságát és az ő országának követelményeit, ezáltal pedig elénk tárja reményünk és történelemben való elkötelezettségünk alapjait.

Az első példabeszéd (Mk 4,26–34) arra irányítja a figyelmet, hogy a földbe vetett mag magától ereszt gyökeret és magától növekszik, akár alszik, akár ébren van a földműves. A földműves bízik a mag saját benső erejében és a föld termékenységében. Az evangélium nyelvezetében a mag Isten szavának jelképe, ez a példabeszéd ennek termékenységét hangsúlyozza. Miként a kicsiny mag kifejlődik a földben, úgy működik Isten erejével az ő szava is annak a szívében, aki hallgatja. Isten a mi termőföldünkre bízta szavát, vagyis mindnyájunkra a magunk konkrét emberségével. Bizakodóak lehetünk, mert Isten szava teremtő szó, és az a rendeltetése, hogy „kalászban lévő telt szemmé” váljon. Ez a szó, ha befogadjuk, biztosan meghozza gyümölcseit, hiszen maga Isten adja a kihajtást és a növekedést, mégpedig olyan utakon, amelyeket mi nem mindig tudunk felismerni, és oly módon, amelyet nem ismerünk. Mindez azt érteti meg velünk, hogy mindig Isten az, aki a növekedést adja országának – ezért imádkozzuk sokszor, hogy „jöjjön el a te országod” –, tehát ő adja a növekedést, az ember pedig az ő alázatos munkatársa, aki szemléli Isten teremtő tevékenységét, örül neki, és türelemmel várja a termést.

mcs24_leleksuli_mustarmag01Isten szava növekedést, életet ad. Ezért most ismételten szeretnélek emlékeztetni benneteket annak fontosságára, hogy legyen nálunk az evangélium, a Szentírás, a kezünk ügyében – egy kisméretű evangélium a táskában, a zsebben –, és mindennap táplálkozzunk Istennek ebből az élő szavából: olvassatok mindennap egy részt az evangéliumból, a Bibliából. Kérlek, sose feledkezzetek meg erről! Mert ez az az erő, amely elindítja bennünk Isten országának életét.

A második példabeszéd a mustármag képét használja fel. Bár a mustármag a legkisebb mag, de élettel teli és „minden kerti veteménynél nagyobbra” nő (Mk 4,32). Ilyen Isten országa: egy emberi szempontból kicsiny és látszólag jelentéktelen valóság. Ahhoz, hogy részt kapjunk belőle, szegénynek kell lennünk szívünkben; nem saját képességeinkben kell bízni, hanem Isten szeretetének hatalmában; tetteinkkel nem a világ szemében kell fontosnak látszanunk, hanem Isten szemében kell értékesnek lennünk, aki az egyszerűeket és alázatosakat kedveli. Ha így élünk, Krisztus ereje behatol a világba rajtunk keresztül, és mindazt, ami kicsiny és egyszerű, olyan valósággá alakítja át, amely a világ és a történelem egész tésztáját megkeleszti.

mcs24_leleksuli_pope_francis01

Ebből a két példabeszédből fontos tanítást kapunk: Isten országa igényli a mi közreműködésünket, de az mindenekelőtt az Úr kezdeményezése és ajándéka. Gyengécske munkálkodásunknak, mely látszólag jelentéktelen a világ problémáinak bonyolultságához képest, de ha Isten munkálkodásába illeszkedik, akkor nem kell félnie a nehézségektől. Az Úr győzelme biztos: az ő szeretete a földön létező összes jóságmagnak megadja a kihajtást és a felnövekedést. Ez bizalommal és reménnyel tölt el minket mindazon drámák, igazságtalanságok és szenvedések ellenére, amelyekkel találkozunk. A jóság és a béke magja kihajt és felnő, mert Isten irgalmas szeretete adja neki az éretté válást.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Ferenc pápa beszédei, írásai – teljes szöveggel facebook-oldal

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük