Hol a helye a felnőtteknek a cserkészetben? 1. rész

Az MCSSZ-ben az elmúlt 30 évben a becslések szerint körülbelül 70.000 cserkész fordult meg. Ezeknek egy része most is itt van; egy része egy-két év után abbahagyta a cserkészkedést; egy része pedig felnőtt köztünk, akár vezetői szolgálatot is vállalt, majd a felnőtt élete során visszavonult, átadta a helyét a fiatalabbaknak, más lett fontosabb és sürgősebb az életében. Lassan azonban esetleg visszatérne. A mozgalom egyik fontos kérdése, hogy a felnőttek hogyan tudják a cserkészmunkát támogatni úgy, hogy az idősebbek tapasztalata és a „felelősséget adni a gyerek kezébe” egyensúlyban maradjon – és közben a felnőttek is megtalálják a saját cserkészetük motiváló formáit a mozgalomban.

A legtöbb felnőtt vezető vagy felnőttcserkész valószínűleg régóta ismeri ezeket a kérdéseket, sőt, alighanem rövid időn belül fel tud sorolni legalább huszonöt további hasonlót is a témához kapcsolódóan. A Felnőttcserkész Kabinet azzal foglalkozik, hogy ezekre a kérdésekre keres a mozgalomban jó megoldásokat, már működő gyakorlatokat, koncepciókat. Ehhez kapcsolódóan a tavasz során egy kérdőíven keresztül szerettük volna megismerni felnőttcserkészeink, aktív felnőtt vezetőink ill. „voltcserkész”, nem aktív, visszavonult cserkészeink véleményét a cserkészethez fűződő viszonyukról. A kérdőívnek több része volt, így az elemzést több részletben tesszük közzé. A továbbiakban az első részt olvashatjátok.

A kitöltők

A kérdőívet 157 válaszadó töltötte ki, akiknek a kérdőívre szánt idejét ezúton is köszönjük. A válaszadók egész jól eloszlottak a különböző alcsoportok szerint: kb. a fele olyan volt, aki csak csapatban cserkészkedett, és fele olyan, aki csapatszint felett is; minden településtípus cserkészcsapata megjelent aránylag jelentős mértékben; a cserkészetet a kitöltők kb. fele kiscserkészként kezdte, kb. egynegyede a cserkész korosztályban, az utolsó egynegyed fele-fele pedig kósza korosztályban ill. 18 éves kor felett. A kitöltők közül 88-an jelölték magukat „jelenleg is aktív”-nak (de erről még a későbbi részekben lesz szó, mert a felnőttkori aktivitás fenntartható formájának megoldásai önmagában is érdekes téma).

A válaszokból több helyen is érzékelhető, hogy a mozgalomhoz jelenleg is közelebb álló, aktívabb, esetleg akár konkrét vezetői feladatot ellátó felnőttek töltötték ki a kérdőívet (nem meglepő módon). Ezt a kitöltők szerkezeténél a legjobban a képesítések megoszlása jelzi: a teljes mozgalomhoz képest erősen felülreprezentált a tisztek és a segédtisztek aránya – ugyanakkor nagy öröm, hogy őv-képesítéssel rendelkező és képesítés nélküli felnőttcserkészekhez is eljutott a kérdőív. Így jobban remélhető, hogy a válaszok jobban lefedik a korosztály jellemző válaszait, noha ezt a torzító hatást (hogy értelemszerűen a jelenleg is aktívabb felnőttekhez jutott el a kérdőív maga) nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Önkéntes-értékek a cserkészetben

A kérdőívben 1 és 7 közötti skálán kellett bejelölni, mennyire tartja fontosnak a válaszadó az adott értéket. (Kutató hajlandóságúak vagy továbbérdeklődők számára szeretném elmondani, hogy a felsorolt értékeket a Clary-féle önkéntes motivációtípusok alapján, Willems továbbfejlesztett változatát felhasználva alakítottuk ki. Clary azt mutatta ki, hogy összességében a lejjebb felsorolt értékek megélése a fő okai annak, hogy az emberek önkénteskednek.)  Ennél a kérdésnél arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e olyan érték, ami kiemelkedik a többi közül vagy éppen kevésbé jellemző; vagyis igaz-e az, hogy a cserkészet csak bizonyos motiváció-típusú önkénteseknek „való” felnőttként? Minden érték egy külön skálát kapott, egymástól függetlenül.

A válaszokból az jött ki, hogy ez nem igaz – az értékek meglehetősen egyenletesen oszlottak el, és mindegyik elég magas értékeket kapott. Ugyanakkor néhány érdekesség kimutatható az eredményekből.

Statisztikaibb hajlandóságúak számára minden eredményünk mellé odatettünk néhány mutatószámot; ez senki mást ne zavarjon össze, nyugodtan át lehet ugrani őket, a szöveg a számok nélkül is értelmezhető.

A kitöltők szerint a legfontosabb érték a „közösség, barátok”. Ez bír a legmagasabb átlaggal, a legkisebb szórással és a legkisebb interkvartilis terjedelemmel is – vagyis a kitöltők kiemelkedő többsége egyöntetűen egyetért azzal, hogy ez a legfontosabb (jellemzően 6-os vagy 7-es válaszok). A második helyen áll a „felelősségvállalás, kihívások, sikerélmény”, és (csak alig lemaradva) az „önfejlesztés, tapasztalatszerzés”. A következő kettő a „társadalmi hatás, ifjúságnevelés” ill. az „önkénteskedés/szolgálat” – itt már jóval változatosabbak a válaszok, így az interkvartilis terjedelem már 2-nél kezdődik, az átlag is lejjebb van és a szórás is nagyobb. A két legkevésbé fontos értéknek a „vezetés/kapcsolati háló bővítése”-t és az „elismerés, megbecsülés”-t jelölték a válaszadók. Ez utóbbi elég elgondolkodtató: felmerülhet a kérdés, hogy vajon összefügghet-e ez azzal az igénnyel, hogy a köszönet és elismerés kultúráját tovább lenne érdemes erősíteni a mozgalmon belül? Vagy valami teljesen más okra vezethető vissza a jelenség?

Ettől függetlenül nem szabad elfelejteni, hogy még ezek az értékek is elég magasan vannak, tehát ezt is fontosnak tartották a válaszadók – az árnyalatbeli különbség azonban feltűnő.

Vannak-e különbségek az értékek fontosságában alcsoportok szerint?

Aki felnőttként csatlakozott, annál egyetlen értékben van különbség: a „barátok, közösség” esetében 18 felett jellemzőbb a „nem 7” érték megjelölése. Akik 18 alatt csatlakoztak, ott a vártnál jellemzőbb a 7-es érték. A kapcsolat szignifikáns (p=0,000). A többi értéknél nincs eltérés.A különböző képesítések szerint sincs alapvető eltérés az értékek fontosságában, mint ahogy a cserkészetben eltöltött évek száma szerint, ill. végzettség alapján sem kimutatható kapcsolat.

A lakhely szerint a következő kapcsolatokat lehet felfedezni:

A „közösség, barátok”-at jellemzőbben jelölték „nem 7-nek”, akik kis településen laknak, akik pedig nem, azok jellemzőbben 7-esnek (AR=2,3; p=0,02; gamma=-0,494). A fővárosban lakók jellemzőbben jelölték ezt az értéket 7-esnek, mint akik nem ott cserkészkednek (AR=2,0; p=0,046, gamma=0,327).A „társadalmi hatás, ifjúságnevelés” értéknél halvány kapcsolatok észlelhetők (csak 10%-os szignifikanciaszinten): akik kistelepülésen cserkészkedtek, jellemzőbben jelöltek magas értéket, mint akik nem (p=0,06, AR=1,8). Akik pedig a fővárosban cserkészkedtek, jellemzőbben jelöltek alacsony értéket erre az értékre (AR=1,8; p=0,072; gamma=-0,429).A „kapcsolatok” értéknél alig van kimutatható kapcsolat, de 10%-on értelmezhető, hogy akik fővárosban cserkészkedtek, jellemzőbben jelölték magasabbra ezt az értéket, mint akik nem (AR=1,7; p=0,96; gamma=0,274)

A cserkészet szintje szerint is van kapcsolat néhány érték esetében:

Akik a csapat feletti szinten cserkészkedtek, jellemzőbben jelöltek be 5 vagy afölötti értéket a „szolgálat”-ra, (AR=2,4, p=0,01; gamma=0,514). Azon belül elsősorban a kerületi szinten cserkészkedők (AR=1,7; p=0,084; 0,556) és a VK-sok (AR=1,8, p=0,074, gamma=0,464) okozzák a kapcsolatot. (12. táblázat)Akik VK-ban cserkészkedtek, halványan jellemzőbben jelölték a „kapcsolati háló bővítését” magasabb értékre, mint akik nem (AR=1,8; p=0,06; gamma=0,32).

Összességében…

… tehát elmondható, hogy az önkéntes értékek közül a válaszadók a „barátság, közösség”-et jelölték a legfontosabbnak. A részcsoportok vizsgálatánál ebben a témában nem mutatkozik nagy eltérés, bár a főváros-vidék viszonylatban már megjelenik néhány halvány eltérés (ami a későbbi részekben is felbukkan majd), illetve a felnőttként csatlakozóknál is megfigyelhető néhány eltérés. Ezek olyan különbségek, amik itt még nem jelentősek, de a további elemzések során visszatérően felbukkannak még – akár rögtön a következő részben is, ahol az aktív cserkészkedés befejezésének okait tanulmányozzuk majd kicsit mélyebben.

Szerző: Pótó Judit csst. (673.) növekedési munkacsoport