Péter Sárával, a NEK sok fronton helytálló cserkészönkéntesével beszélgettünk a Kongresszus körüli szerteágazó feladatokról, arculattervezésről, social médiáról és a jól működő csapatmunkáról.
Cserkész Magazin: Kérlek, mutatkozz be!
Péter Sára: 26 éves vagyok, a 622-es Gaal Gaston cserkészcsapatból jöttem, amely Balatonbogláron található.
Cs. M.: Milyen tisztséget töltesz be?
P. S.: Segédtisztképzőt végeztem néhány éve Budapesten.
📸: Bodnár Patrícia
Cs. M.: Mi motivált arra, hogy jelentkezz a Cserkészek-NEK csapatba?
P. S.: Mindenképpen szerettem volna jönni a NEK-re. Annak idején jelentkeztem is sima önkéntesnek, csak a covid miatt az egészet elnapolták. Most nyáron eszembe jutott megnézni, hogy áll a regisztráció, és ott jött velem szembe, hogy a Cserkészek-NEK csapatába is lehet jelentkezni. Addigra már leadtam a regisztrációmat, úgyhogy kicsit tartottam tőle, nem lesz-e ebből keveredés. Láttam, hogy Tóth Marci lesz az egésznek az arca, akit egyébként jól ismerek egy dzsemboriról. Fellelkesültem a gondolattól, hogy ismerősök is lesznek, úgyhogy el is jöttem a felkészítő hétvégére. Az augusztus 19–20-i eseményen rengeteg jó arcot ismertem meg, és a régiekkel is nagy élmény volt találkozni. Onnantól kezdve nagyon motivált voltam, habár már addig is érdekelt a NEK. Grafikusként is van hozzá kötődésem, illetve a lelki vezetőm, Fábry Kornél is régóta ajánlotta: már akkor, amikor még csak pedzegették, hogy Magyarországon lesz a Kongresszus. Tehát jó ideje készültem rá, és amikor megtudtam, hogy cserkészként is lehet jönni, akkor evidens volt, hogy így fogok tenni.
Cs. M. Grafikusként mi a kötődésed?
P. S.: Én is indultam a NEK logópályázatán másodéves egyetemistaként, és úgy gondolom, egész jól helytálltam a magyarországi top-grafikusok között, akik szintén pályáztak. Az alkotásoknak azt kellett megjeleníteniük, hogy „minden forrásom belőled fakad”. A nyertes pályamunka egy kelyhet ábrázol, amelyből folyik a víz – az én elképzelésem ennél valamivel elvontabb volt.
Cs. M.: Hol tanulsz?
P. S.: A Pécsi Tudományegyetemen vagyok végzős tervezőgrafikus hallgató.
Cs. M.: Már eredetileg is a kommunikációs munkacsoportba jelentkeztél?
P. S.: Nem. Valójában úgy történt, hogy eljöttem az előhétvégére, ahol beosztottak a törzsbe. Akkor még sima cserkész tag voltam, de megláttam néhány ismerős arcot a GH-nál (a logisztika munkacsoportban), és csapódtam hozzájuk, úgyhogy GH-s lettem. Ezután Marci megkérdezte, hogy nincs-e kedvem csatlakozni a kommunikációhoz, mert szükség lenne egy grafikusra, aki a helyszínen készít anyagokat. Természetesen örömmel igent mondtam, úgyhogy mire ideérkeztem a megbeszélésre, már kommunikációsként voltam jelen mint grafikus. A NEK első napján még Bicskás tisztiszolgája is lettem, úgyhogy most már minden vagyok. Úgy érzem magam, mint egy gondnok.
Cs. M.: A következő kérdésem éppen az lett volna, hogy miket csináltál a héten. Össze tudod szedni egyáltalán, mi minden volt?
P. S.: Alapvetően Facebook-borítóképeket készítek és a Facebook-posztok kereteiért felelek, hogy egységes legyen az arculat. A logót nem én terveztem, de – a már említett pályázat miatt – van egy saját verzióm, amit fel tudok használni a borítóképekhez és egyéb anyagokhoz. Az egyik ilyen például az a poszt, amit akkor tettünk ki, amikor elértük az 1000 követőt, de ide tartoztak a NEK előtti visszaszámlálós posztok arról, hány nap volt még hátra. A két kikötés az volt, hogy egyrészt hasonlítson a NEK arculatára, másrészt legyen benne valami, ami utal a cserkészetre.
A Cserkészek-NEK Facebook-oldal szeptember 10-i posztja (Péter Sára munkája)
Cs. M.: Jól sikerült. Nekem nagyon tetszik; pont a napokban nézegettem.
P. S.: Köszönöm. Ez most különösen jólesik, mert így a NEK végéhez közeledve eléggé elfáradtam. Sokszor éjszakánként is dolgozunk; megvan, hogy mikor cseréljük le a Facebook-borítóképet, mikor posztolunk az Instagramra… Minden napra választunk egy szlogent, és az szolgál a napi képanyag alapjául. Ezeken kívül képeket válogatok a posztokhoz, szöveges tartalmat gyártok, vagy épp e-mailekre válaszolok. Olyan is volt, hogy pár napig nálam volt a kommunikációs telefon, úgyhogy én válaszoltam a hívásokra. Többek között aggódó anyukákat kellett megnyugtatni, hogy a gyermekük jó kezekben van, lesz szállása, és nem lesz semmi baj. Mindemellett – Bicskás jobbkezeként – néha beállok irányítóembernek is.
Cs. M.: Mi volt eddig a legnagyobb élményed?
P. S.: Az, hogy nagyon hirtelen nagyon jó közösség alakult ki a kommunikációs teamen belül. Annak ellenére, hogy sokan kiestek: volt, aki lebetegedett, volt, aki csak úgy lekopott a csapatból. Én viszonylag későn csatlakoztam ehhez a teamhez, de azt vettem észre, hogy rögtön kialakult az a szoros mag, akikkel nagyon jól együtt tudtunk működni, pedig soha nem dolgoztunk még együtt, sőt, a legtöbben nem ismertük egymást korábban. Többször elhangzott, hogy bárcsak létezne egy olyan munkahely, ahol ezzel a csapattal a mindennapokban is együtt tudnánk dolgozni, mert annyira egymásra hangolódtunk.
Nekem még külön élmény, hogy itt megtanulhattam, hogyan is működik a kommunikációs munka, amiben nem sok tapasztalatom volt eddig, de már tudom, hogy működnek a dolgok. Ezért is nagyon hálás vagyok a NEK-nek.
A borítóképet Bodnár Patrícia fotózta.
