2022. 24-én kitört a vész. Megdöbbenve olvastuk a híreket: a szomszédunkban háború zajlik; s napokon belül megérkeztek hazánkba az első menekülők is. A cserkészszövetségben operatív törzs állt fel, és cserkészek indultak a határátkelő-pontokra információt, adományt és fuvart fölajánlva, miközben többen rögtön a budapesti pályaudvarokra siettek: ezrével érkeztek oda is Ukrajnából a menedéket keresők. Nők napja alkalmából némi emberséget próbáltunk vinni az embertelenségbe: könnyes szemmel mondtak köszönetet a rügyeit bontogató virágért, odafordulásért a szerelvényekről lekászálódó kislányok és nagymamák egyaránt.
Fotó: Bodnár Patrícia
Szinte azonnal felvettük a kapcsolatot a különböző karitatív- és segélyszervezetekkel, hétről hétre szervezettebb keretek között tudtunk segíteni, elég csak, ha a komoly eredményeket hozó, cserkész adományportálon keresztül megvalósuló gyűjtésünkre gondolunk, vagy a pályaudvaron felállított forróital-standunkra. Majd az állam is egyre több feladatot magára vállalt; Novák Katalin Magyarország megválasztott köztársasági elnökeként pedig első kézből szerzett információkat a határon szolgálatot teljesítő cserkésztestvéreinktől.
A képet a Köztársasági Elnöki Hivatal bocsátotta rendelkezésünkre.
Tavasszal aztán egyebek mellett az Európai Cserkészrégió is jelentős támogatást nyújtott az ügynek, valamint partnerségre léptünk az ENSZ Gyermekalapjával, az UNICEF-fel, a még hatékonyabb segítségnyújtás érdekében. A Magyar Cserkészszövetség országos irodája projektcsapatot alakított ki: az egyéves UAct projekt garanciát jelent arra, hogy a humanitárius katasztrófa pillanatnyi társadalmi megítélésétől függetlenül folyamatos, következetes és profi munkát végezhessünk.
A menekültsegítés egyik szakaszából a következőbe lépve azonban hiba volna elmulasztanunk, hogy visszatekintsünk, értékeljünk, és – ami talán a legfontosabb – sokaknak köszönetet mondjunk.
Az első két hét után három egyszerű kérdést tettünk föl a cserkész operatív törzs tagjainak. Azoknak a cserkésztestvéreinknek, akik valóban éjt nappallá téve dolgoztak azon, hogy szervezetten, hatékonyan, cserkésziesen tudjunk segíteni. Ott, ahol csak tudunk.
A kérdések a következők voltak:
-
Mivel foglalkozol a cserkészetben?
-
Mit csinálsz az életben egyébként, a cserkészeten kívül?
-
Mi a feladatod a munkacsoportban?
Ezen kívül kértük, hogy írják le személyes motivációjukat, vagy legmeghatározóbb élmény az előző két hétből.
Bodnár Patrícia / MCSSZ
Totem – Tóth Péter cst. (104.)
Az induló önkéntes csapatmentor hálózatban dolgozom a VI. kerületben + őrsvezetés a paksi 104. sz Bethlen Gábor cserkészcsapatban.
Építőipari gépeket bérbeadó cégnél üzletkötő vagyok.
Határmenti cserkész önkéntesek koordinálása, segély szervezetekkel való kapcsolattartás.
Egyszerűen keresem, hol tudok a leghasznosabban lenni a kialakult krízis helyzetben. Hatalmas megelégedéssel tölt el, amikor látom, hogy megtelik egy önkéntes műszak, mert tudom, hogy aznap, abban a műszakban, az önkéntesek kiváló munkát fognak végezni, hiszen cserkészek. Boldog vagyok, hogy minden segélyszervezettől elégedett köszönömöt kapunk vissza. Hiszem, hogy értékes, amit csinálunk, és megelégedéssel tölt el, hogy egy keveset én is hozzá tehettem ehhez a folyamathoz, noha a munka oroszlánrészét az önkéntesek viszik el a hátukon, akik sok órán át helyt állnak a különböző szolgálatokban.
Berecz Lilla cst. (37.)
A kaposvári 37. számú Magyarok Nagyasszonya Cserkészcsapatot vezetgetem parancsnokként.
Magyar-angol szakos tanárnak tanulok az ELTE-n. Ez az 5. évem, tehát az egyetemi órák mellett most végzem a rövid tanítási gyakorlatot. Ezen kívül egy kedves kis kávézóban dolgozom.
A pályaudvari önkénteskedést igyekszem valahogy rendszerbe önteni, hogy a lehető legnagyobb segítséget tudjuk nyújtani a lehető legkevesebb energiapazarlással.
Olyan jó látni, hogy ilyen sokan szeretnének segíteni ország-(és világ-)szerte a bajbajutottakon. Ez a segítési kedv és emberségesség a reménysugár számomra, hogy ennek az időszaknak is vége lehet egy még nagyobb katasztrófa nélkül. Viszont azt is érzem, hogy egy ilyen váratlan, kaotikus helyzetben nagyon nehéz rendszerezetten, hatékonyan segíteni. Ahogy említettem, szeretném, ha a (cserkész) önkéntesek lelkesedése és energiája nem egy hirtelen fellobbanó, arcot perzselő tűz lenne, hanem egy kellemes meleget adó, hosszan táplálható tábortűz (mert ki tudja, meddig lesz még hideg…).
Fotó: Horváth András
Egy friss élményt emelnék ki: tegnap sokan ott ragadtak a Keletiben éjszakára (szokás szerint), akiknek másnapra vagy csak azutánra jutott vonatjegy Németországba/Ausztriába/Olaszországba, viszont szállást már nem találtak… Egy 3 napja folyamatosan úton levő 6 fős családot (1 nagymama, 2 felnőtt nő, 3 gyerek: 27, 15 és 14 évesek) végül sikerült elszállásolnunk egy önkéntes fuvaros és egy nagylelkű felajánló közreműködésével. Rengeteg ölelést, egy nyalókát, egy kézfertőtlenítőt és ezt a google fordítós mondatot kaptam tőlük hálából: „in 15 days this is the first time we smile, thanks to you” 🙂
Fotó: Horváth András
Fotó: Horváth András
Somosi Hanga (439.)
A 439-es Boldogasszony cserkészcsapatban vagyok a Jégmadár őrs őrsvezetője, van 9 tündéri kislányom és egy nagyon király őv-társam.
Érettségire készülök teljes gőzzel. Jövőre pedig emberi erőforrások, anglisztika vagy tanári a terv, meglátjuk mit hoz a sors.
Nagyobb (30-200 fős) szálláshelyekkel veszem fel a kapcsolatot, szervezek nekik segítséget. Főleg olyan helyeket keresek, ahol gyerekeknek kellene fogalkozásokat tartani, de nagyon sok más segítségkérés is érkezik hozzánk.
Eleinte nem gondoltam volna, hogy ilyen fontos feladatom lesz. Nővérem mondta, hogy lehet jelentkezni cserkész önkéntesnek, gondoltam beírom magam, aztán meglátjuk mi lesz. Egyik este kimentünk a Nyugatihoz, ott mondták, hogy a szálláshelyeken nagy szükség lenne a cserkészekre. Magánakciókba kezdtem, utánanéztem pár szálláshelynek, és megírtam az infókat a többi önkéntesnek is. Aztán megkerestek a munkacsoportból, és hamar belekerültem a sűrűjébe. Friss és erősen motivált vagyok, azt hiszem ez most jól jön.
Legmeghatározóbb élményeim a ‘nyugatizások’ voltak, hihetetlenül jó érzés látni, hogy mennyi önkéntes van kint, még a hajnali órákban is. Mindenki nagyon segítőkész, vannak, akik 36 órát is kint állnak, de mosolygósak, és hihetetlen tapasztalataik vannak.
MCSSZ-önkéntesek
Zsuzsi – Tóth Zsuzsanna (221.)
A 221-es Anonymus Cserkészcsapat tagja vagyok 18 éve és most az Országos Külügyi Bizottságban tevékenykedem.
A Pázmány jogi karán tanulok, és emellett civilben is a külügyben dolgozom.
A munkacsoportban én vagyok a felelős a nemzetközi kapcsolattartásért, részt veszek a Krakkó Csoport (V4+B) megbeszélésein és folyamatosan kapcsolatban vagyunk a WOSM képviselőivel is.
Segíteni szeretnék, és úgy érzem, hogy a csapat részeként itt tudok a legjobban. Jó érzés látni, hogy nemzetközi téren is nagy az összefogás, a cserkészek ilyen gyorsan és aktívan reagálnak a kialakult helyzetre.
Pó – Pólya Viktor cst. (47.)
Szövetségi igazgatóként dolgozom 2019 augusztusa óta az MCSSZ irodájában. Gimnáziumi és egyetemi éveim alatt a 47. sz. Szent László király cserkészcsapatban végeztem aktív vezetői szerepet (őv., rpk., cspkh.). Emellett pártoló tagja vagyok Szövetségünk Zöld- illetve Lelki munkacsoportjának.
Lsd. fent. 😀 (Amúgy biológus, biológia-földrajz tanári és organizational leadership diplomám mellett borász és sommelier végzettségem is van.)
A munkacsoport létrehozásában és koordinálásában, a megfelelő szervezeti háttér biztosítása mellett a munkacsoport tagok motiválása, és lelkesedésenek fenntartása a célom.
Sokat jelentenek a közös imák a munkacsoport megbeszélések elején.
Fotó: Horváth András
Tidu – Pótó Judit cst. (673.)
Önkéntesként a STVK hitelesítő folyamatában veszek részt, valamint KKK-sként (kiképzőképzés) támogatom a VK-törzsek fejlődését. És hát most pedig ebben a munkacsoportban önkénteskedem.
A PTE-KTK-n oktatok (vagyis Pécsen, a közgázon), emellett pedig részmunkaidőben az MCSSZ-irodában dolgozom.
A célom, hogy gördülékenyebbek legyenek a munkacsoport külső és belső folyamatai, és a hiányzó területek is lefedésre kerüljenek. És mivel mostanra az operatív szint lassan stabilizálódik, én egyre inkább a “támogató részekre” figyelek. Fontos számomra, hogy minél több információt kapjanak és lássanak azok a cserkészek, akik kimennek a helyszínekre, és hogy a tapasztalatok széles körben megoszthatóak legyenek. Nagy sikernek élem meg a WOSM-támogatás megszerzését, nagyon szerettem volna, ha nem kellene a benzint is fizetni a határhoz menőknek, és örülök, hogy sikerült. Most a kifizetések konkrét folyamatán dolgozom. A következő céljaim pedig a láthatóság növelése, valamint az önkéntes-támogatás további eszközei lesznek: az info-csomagok rendezése és a lelki támogatás lehetőségei.
Hiszek abban, hogy a menekültek támogatása egy olyan terület, ahol mi, cserkészek tényleg nagyon hasznosak tudunk lenni. Mert ismerjük, hogyan kell ideiglenes – vagy teljesen alkalmatlan – helyszíneken otthonosságot építeni; egyszerre alakítani a tevékenységet és a rendszert; egyszerre osztani az ételt és rakni rendet a raktárban; kaotikus körülmények között konstruktívnak és türelmesnek lenni. És nagy tapasztalatunk van abban, hogyan lehet kapcsolatot teremteni emberekkel, hogyan lehet nyugalmat és “mindent-megoldunk”-hangulatot sugározni a leglehetetlenebb körülmények között is. És szerintem ebben a helyzetben erre nagy szükség van.
A legnagyobb élményem az volt, hogy ezekre a képességekre nem csak a menekültek, hanem mi, a munkacsoport is mennyire tudtunk építeni. Nem tudtunk személyesen kimenni a helyszínekre, letárgyalni a koncepciót, átgondolni a megoldásokat, aztán bevonni a többieket, hogy ők majd már egy működő rendszerbe érkezzenek bele. Sem idő, sem lehetőség nem volt rá, és a napról-napra változó helyzetben minden információmorzsáért meg kellett küzdenünk, mert a segélyszervezetek munkatársai is a sötétben tapogatóztak, és nem értek rá még a mi kérdéseinkre is válaszolni. Az első vállalkozókat az ismeretlenbe kellett küldeni, és nem tudtunk mást tenni, mint bízni a káosz-kezelő képességeikben, sőt: mi támaszkodtunk az ő tapasztalataikra. És igyekeztünk (és igyekszünk azóta is) minden lehető információt megosztani velük, hogy egymást is lássák, hogy velük együtt, közösen alakíthassuk a működés rendszerét.
…És hát folyamatosan lenyűgöz, hogy ez mennyire bevált és beválik. Hogy cserkészként tényleg mennyire lehet támaszkodni a körülöttünk levőkre. Szóval köszi nektek!
Dzsí – Babos Gábor cst. (1507.)
Mostanában leginkább csapatmentorkodom: az V. cserkészkerület 12 csapatát igyekszem támogatni. És még ami adódik…
A Covid19-ből próbálom újraéleszteni a Pannon Pilgrim utazási irodánkat (spoiler: úgy tűnik, sikerül).
Űrlapot és térképet szerkesztek.
A cserkész ahol tud, segít – márpedig most elkél a segítség, sokkal inkább, mint talán bármikor az elmúlt évtizedekben. [Korábban olykor volt olyan benyomásom, hogy mi cserkészek elvagyunk a magunk próbarendszerével és programjaival, és hajlamosak vagyunk akkor is ezekkel foglalkozni, amikor a világnak inkább arra lenne szüksége, hogy ezeknél közvetlenebb módon is segítsünk. Most talán ez változik.]
A legmeghatározóbb benyomásom a színfalak mögött az, hogy elképesztő komplikált dolog beilleszkedni a még egyébként is kialakulófélben lévő menekültsegítő-rendszerbe (sok segélyszervezet, állami szereplők, lelkes szabadúszó önkéntesek és egyéb lézengő ritterek tucatjai közé). És még meghatározó az ezzel járó állandósult információzuhatag (ami elől óvatosan félre is húzódtam). Végül szívderítő látni, hogy százszámra jelentkeznek segíteni a cserkésztesók!
Fotó: Horváth András
Timi – Száler Tímea csst. (140.)
Épp pihenőt tartok a cserkész munkában, az elmúlt években főleg stvk kiképzőként, nagyobb programok (pl. Scoutland, X. ker.-es programok) szervezői csapataiban vállaltam feladatot.
Alkotói szabadságon vagyok. 🙂
Már nem vagyok aktív a munkacsoportban, a munka legelején vettem részt aktívan a szervezésben. Ekkor főleg a felderítés, a partnerekkel való kapcsolatfelvétel, a cserkészek helyének, szerepében megtalálása és a kommunikációs felületet kialakítása tartoztak a feladataim közé.
A legmeghatározóbb élmény számomra a záhonyi pályaudvaron eltöltött éjszakai szolgálat volt. Sokat jelentett számomra, hogy úgy éreztem, nagyon is szükség van ránk, cserkészekre. Jó volt személyesen is segíteni és hálás vagyok minden egyes beszélgetésért, mosolyért, reményteli pillanatért, amiket átéltünk a bajbajutottakkal együtt.
Zsófi – Ilonka Zsófia (298.)
Jelenleg az ukrajnai menekültek körüli munkában segédkezem, előtte a saját csapatom GH szolgálatát adtam évekig (298. sz. LVCSCS), majd 3-4 évig a STVK-ban is részt vettem, mint kiképző/logisztika/GH
A cserkészeten kívüli életben szakpszichológusként dolgozom a Magyar Honvédségnél, mellette tanítok a győri Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János karán és egy applikáció-fejlesztésben dolgozom, mint kutató pszichológus
Az első lépéseknél próbáltam hasznos lenni, azóta várom, hogy a HM-MCSSZ munkacsoport részéről reagálhassunk a HM válaszára.
Személyes motivációm a sok Ukrajnában élő barátom és családjaik, biztonsága és támogatása. Az elmúlt két hétben imádom, hogy mindenki hozzáteszi, amit tud, elérve ezzel azt, hogy több száz/ezer embernek könnyítsük meg a jelenlegi krízishelyzetét.
Fotó: Bodnár Patrícia
Köszönjük szolgálatotokat, és hogy sok-sok cserkésztestvérünknek tettétek lehetővé, hogy minél egyszerűbben be tudjon kapcsolódni a menekültsegítés szolgálatába!
