„Tessék jönni utánam, akkor most megnézzük a Szent Péter-bazilikát, aztán elmegyünk egy igazi olasz gelateriába.” Na, ezt nem. Utazni – másképp! A Qalandar Adventures és a Spiritours utazásszervezői azt állítják, hogy ne turista légy, inkább utazó. Ha ellátogatsz valahová, ne azért tedd, hogy megnézd! Inkább ismerd meg, tapasztald meg, éld át, fogadd el, szeresd meg! Böröczky Csongor cst. (442.) és Lakatos Gergely csst. (442.) csábító ajánlata a cserkész-kedvezménykártyához.
Szerző: Nagy Emese
A tapasztalt utazók állítják, csak így lehet értelme a látogatásodnak: így gyarapodhatsz igazán tudásban, élményben és lélekben, és így kerülhetsz összhangba a helyi emberekkel, illeszkedhetsz igazán bele környezetükbe. Ne várd el, hogy kiszolgáljanak a helyiek, ne akard megváltoztatni a kultúrájukat, inkább te alkalmazkodj ahhoz a helyhez, ahol éppen jársz! Hidd el: minél többet utazol, minél több tapasztalatot és élményt szerzel, annál közelebb kerülsz majd a világ és a világban élők megértéséhez — sőt, talán Istenhez is.
VL: Hogyan utaznak a qalandarok?
Böröczky Csongor: A kifejezés ugyan hasonlít a kalandor szavunkra, de nincs hozzá köze. Ez egy szufi eredetű szó, vándorló szent embert, dervist jelent. Azokat a vándorokat nevezik így, akik jelenlétükkel meg tudják szentelni a helyszíneket.
VL: Bizonyára minden egyes utatokon azon vagytok, hogy egyre nemesebb lelkű férfiakká, nőkké váljatok. Kicsit félnomád, aszketikus túrában gondolkozzon az, aki veletek tart?
BCS: Igyekszünk az egyszerűséget szem előtt tartani, a helyiekhez hasonló formákat választva, legyen szó a közlekedésről az étkezésről a szállásokig. Ami a világ nagy részén az európai ember számára valóban aszketikus körülményeknek hat.
VL: Legközelebb Iránba visz az utatok májusban. Hogyan kell megszervezni egy ilyen utazást?
BCS: Volt már iráni túránk, de más esetben is, természetesen előzetesen bejárjuk a helyszíneket. Igyekszünk – a legtöbb utazási irodával ellentétben –- nem úgy működni, hogy választunk egy helyi partnerirodát, aztán rajtuk keresztül intézünk mindent, hanem közvetlenül a hotelekkel, a vasúttársasággal, a hatóságokkal lépünk kapcsolatba. Ez egyrészt költség-csökkentő, másrészt mi ehhez szoktunk hozzá.
VL: Akkor felejtsük el, hogy megy a sor elején a tour guide esernyővel a feje felett, és a mikroporton keresztül tart városleírást…
BCS: Ezt szeretnénk elkerülni, igen. Már csak azért is, mert mi kis létszámú csoportokat viszünk, gyakran már 4-5 emberrel elindulunk, a legnagyobb csapatunk is csupán húsz fő körüli. Időnként van buszos utunk is, de nem az a jellemző.
VL: Mekkora tapasztalatod van utazás terén, hiszen otthon kell lenned Iránban, a Kaukázusban, Dél-Erdélyben, Moszkvában, Etiópiában, Marokkóban, Indiában, de akár a Spitzbergákra is elvet az élet – és most csak az idei úti célok némelyikét soroltuk fel. Hatalmas kulturális merítésről van szó.
BCS: Ez is egy sajátosságunk, mivel csak kevesen vagyunk, ezért sokfelé kell tájékozottnak lenni. A konkrét utazásszervezői múltam nagyjából ötéves, ezalatt az idő alatt elég sok helyre sikerült eljutnom. Előtte pedig geográfus hallgatóként is számos helyen megfordultam egyénileg és csoportosan, akkor is én szerveztem le az utakat.
VL: Azt lehet olvasni a honlapotokon a bemutatkozásban, hogy minden esetben az utazónak kell alkalmazkodnia a helyiekhez. Elég izgalmas lehet. Milyen kihívásokkal találkoztál?
BCS: A legutóbbi utunk Indiába vezetett, ahol eddig is a legtöbb váratlan dolog ért minket. Igen, előfordul, hogy ugyanazt a vonatot kell használnunk, mint a helyiek, és nem egy légkondicionált külön buszt, és igen, lehet, hogy azt a vonatot törölni fogják, ami eddig is 5 órát késett. Ilyenkor persze át kell szervezni mindent. De ezek azok a kalandok, élmények, amik miatt emlékezetes lesz egy ilyen túra.
VL: Megmaradt-e a bizalmatok? Hiszen olyan közvetlen közelségben vagytok a valósággal, amiben az embert érhetik csalódások, ellentétben azzal, ha valamilyen sterilebb környezetben lennétek?
BCS: Nekem az a tapasztalatom, hogy magasabb színvonalú helyzetekben sokkal könnyebb csalódni, mit ezekben az utca emberéhez közeliekben. Sokkal több a pozitív csalódás, tapasztalás. A bizalom tehát megvan, amin sokan csodálkoznak az utasok közül, például azon, hogy merem otthagyni az okos telefonomat a töltőn egy indiai vonat végében, nem félve, hogy azt ellopják? Hát nem lopják el.
VL: A programszervezés számotokra is változatlanul izgalmas feladat lehet. Az interneten keresztül intézitek egy részét, a többi pedig improvizáció?
BCS: Erre tényleg elég nehéz ráunni, szerencsére nincs két egyforma utunk. Nem megyünk ugyanarra a helyszínre azonos útvonalakon, mindig más szituációk vannak. Elég sok online foglalásunk van, meg aztán lemondások is, de én nagyon élvezem ezeknek a lebonyolítását.
Amin még sok költséget meg lehet spórolni, azok a poggyászok. Mi csak kézi poggyásszal utazunk, nincs feladott koffer, hisz azzal csak a gond van. Esetenként elvész, vagy reggelente több ideig pakolnánk, nem férnénk be a kocsikba, nagyobb autó kellene, ami persze drágább. Amitől még különlegesnek számít az árszabásunk, hogy mi mindent belerakunk az árba: nincs külön földi ár, plusz repjegy, illeték, belépők és vízum, hanem az étkezések egy részén kívül – az egyéni ízlés miatt – mindent tartalmaz.
VL: Van egy másik utazásszervező is a szárnyatok alatt, ez a Spiritours, mely nevében viseli a spirituális élményeket. Te, a Szövetség Országos Külügyi vezetőjeként mennyiben számíthatsz a világban élő 38 millió cserkészre az utazások kialakításánál?
BCS: Valóban lehet számítani kérdésekben, kérésekben a cserkésztestvérekre, ami sokszor jó hátteret ad nekünk. Az ország említése nélkül – van olyan hely a világon, ahová a belépéshez polgári úton nem is tudnánk vízumot szerezni, és csak a helyi Cserkészszövetség segítségével tudjuk ezt elérni. Illetve vannak olyan információk, amikhez könnyebb közvetlen úton hozzáférni, mint a hivatalos szerveken keresztül.
VL: Éppen itthon vagy Csongor, mert betelt az útleveled pecsétek tömkelegével, és a bakancsod is szervizben van. Hány pecsét fér egy útlevélbe?
BCS: Az az igazság, hogy nekem alapból két útlevelem van. A magyar törvények megengedik, hogy egy úgynevezett második magánútlevelet is használjunk. Ez az összeférhetetlenség miatt szükséges, gondolok itt arra, hogy egy abház vízummal nem szerencsés Grúziába menni, és viszont. Egyébként nálam egy útlevél három évig tart.
VL: Mi a különbség a Qalandar.hu és a Spiritours.hu között? Kérdezzük Lakatos Gergelyt.
LG: A Spiritours-nak az a lényege, hogy olyan utakat szervezünk, ahol a lelkünk létünk is velünk tud utazni. Ezt abban éljük meg, hogy az utazásunk fontos része a lelki utazás. Ezt vallási hovatartozás nélkül kell érteni; vannak olyan útjaink, melyek katolikus keresztény embereknek szólnak, vannak olyanok, amik útkeresőknek, vagy épp a keleti vallások felé nyitottak számára lehetnek érdekesek. Két irányunk van, az egyik az élményközpontúság, amikor a hely, a helyi kultúra, az ott látottak gyönyörködtetnek bennünket – ez a Qalandar, a Spiritours-nál pedig azért utazunk el, hogy bizonyos dolgokat itthon hagyjunk, hogy letisztítsuk önmagunkat és kint, egy ismeretlen helyen, annak szépségeivel tudjuk a saját életünket erősíteni, rendezni, megújítani.
VL: Legközelebb március 10-én indultok A férfi útja: Spiritúra címmel Barcelonába. Mire számíthatnak a résztvevők?
LG: Arra gondoltunk, hogy tervezünk egy olyan túrát, ahol a férfiakat éri egy igazi fizikai kihívás, emellett a férfiasságunkról, a férfi léttel kapcsolatos dolgokról beszélgetünk egymással, vagy akár önmagunkkal. Barcelonában fogunk eltölteni pár napot, megnézzük a kiemelkedőkötelező látnivalókat, aztán versenykerékpárra pattanunk és feltekerünk a bencés Montserrati apátsághoz.Ez a katalánok Pannonhalmája, kicsit magasabb, és egy jó 80 km-es tekerés feljutni a szent hegyre.
További információk: az aktív cserkészek 15 százalék kedvezményt kaphatnak az útiköltségekből. Pillanatnyilag az ECSK kóddal lehet jelentkezni e-mailben az iroda@qalandar.hu címen, válaszként egy kedvezményes foglalásra alkalmas kódot kapnak az utazni kívánók.
