Új sorozatot indítunk, amelyben bemutatkozik a Cserkészek-NEK törzs. Minden hónapban valaki mást ismerhettek meg – ezúttal Solymosi Balázs, Balut cst. (205.), akit a CserkészekNEK törzsfőnökeként kérdeztünk.
Szerző: Grynaeus András (Hp)
Elég sok vezetői szerepben láthattunk már Téged. Hogyan kerültél bele a CserkészekNEK csapatába?
Lendvay Endrével sok ügyben dolgoztunk együtt az elmúlt 25 évben, s az ő személyes meghívására csatlakoztam a csapathoz, mint törzsfőnök.
Feleségeddel, Pankával, aki szintén cserkészvezető, három gyereket neveltek. Mennyire más munka ez, mint a cserkészvezetői?
Neveléssel foglalkozunk. Sokat segít, hogy mind a ketten szereztünk tapasztalatot őv-ként, rpk-ként. Soha nem lehetek a cserkész-vezető viszonyban velük, de remélem, hogy tudunk őszinte kísérőik lenni az úton. A tanultak s a tapasztalat nagyon fontos. Az jó, hogy a gyerekeink esetében nem kell a szüleikkel is együttműködni ;), mint egy őv-nek. Az nehéz, hogy akármilyen helyzetben is, de mindig az apja leszek – akkor is, ha igyekszem ezt a viszonyt a lehető legbarátibbá alakítani. Van fülünk és szemünk hozzá, s azt gondolom, kellően nagy szabadságot adunk sok dologban, hogy próbára tehesse magát. Valószínűleg kevesen nyilatkoznak elismerően, hogy Gergő hat évesen is vág fát baltával, hogy Réka rendszeresen alszik a barátnőinél (szóval a kcs tanyázás sem volt gond), hogy Kata tizenévesen maga kedvére süthet a konyhában – mert cserkészvezetőként fontosnak tartom, hogy az érdeklődését a cselekedve tanulással fordítsa tapasztalattá és tudássá.
Zircen gyerekeskedtél, Budapesten nőttél föl, a középiskolában Győrben kollégista voltál, most egy Budapest melletti faluban élsz. Melyik mit adott/ad neked?
Zirc hatalmas önállóságot és egyedi életritmust. Bölcsődébe és óvodába Veszprémbe jártam, hajnali kelés, és buszozás minden tanév szerinti hétköznap – cserébe a buszvezető mellett lehettem egész úton. Másfelől a nyári szünetben a szüleim dolgoztak, szóval ki tudta, mit csináltam 10 héten át a többi, hasonló helyzetben lévő szomszéddal az utcában. Zircen jártam az általánosban két évet, egyedül menve és jőve az iskolában, egyedül kelve és házit írva. Apám gombaszakértő volt, így rendszeresen jártuk az erdőt. Szóval innét az önállóságot és az erdőjárást kaptam.
Budapest egy másik világot hozott, miközben a zirci tapasztalatot kamatoztattam – ha nem jött a busz, nekiindultam gyalog. Megismertem egy másfajta életet, a városban élni, a tömegközlekedés varázsát, a sokakból keveset ismerek érzését, miközben az erdő elérhető távolságban volt, s az erdőjárás továbbra is életem része maradt. Új közösségek, tájfutók, hittanosok, két iskola, cserkészek, úszás… szóval tényleg más életforma – s ettől kezdve jártunk misére, lett az életem része a vallásosság. Innen hoztam a templomot és a városi életformát.
Győrött a kollégium – ami majdnem pont olyan, mint a Csibészklubban leírtak, megint új életformát hozott. A szigorúbb keretek, csengetésre imádkozás, számos csíny és balhé, s egy olyan osztályfőnök, aki a rendi elöljárójával is vitába szállt értünk. E mellett a valós szülői szem majdnem teljes hiánya, a felelősségvállalás a tetteimért, s a szabadidő jó eltöltése volt az új helyzet. S egy olyan iskola, ahol az oktató-nevelő tevékenység a teljes embert kívánta fejleszteni, s egyformán kért a látkör szélesítését mindenben.
Telki egy kisméretű település, s azokon túl, akiket felismerek, az egyházközség sokkal élőbb és személyesebb közösséget hordoz magában, az utcánkban természetes, hogy egymásra számíthatunk, s egy-egy este a kerítések találkozásánál együtt koccintunk, s ahol a gyerekeim megélhetnek egy hasonló szabadságot, mint én Zircen. Itt a plébánost nem csak a templomban látom, a polgármestert fel tudom hívni bármikor, s felelősség a faluért sokkal kézzel foghatóbb. E mellett a kert is hoz új feladatokat – kezdve a megjelenő élőlények kezelésétől a tudatosan eltervezett ültetéséig…
A sok költözés közben hogyan változott a hited megélése?
8 éves koromig sehogy nem volt része szüleim életvitele alapján – pedig mintha Zircen lenne egy nagyobb templom, s valamifajta ciszter szellemiség… Semmifajta emlékem nincsen arról, hogy abban az időben jártam volna a zirci apátsági templomban.
Utána életem rész lett, egy sajátos miselátogatással – igen, tudatosan használom így a szót ebben az esetben. „A mise érvényes, ha evangéliumtól áldozásig jelen vagy” elv mentén jártunk nagyapámmal, majd később jó élményeim lettek a templomi hitoktatással és az elsőáldozásommal – közösség lett a templomi gyerekekkel. A ministrálás azt hozta, hogy e miatt szívesen s sokat jártam templomba.
Tagja lettem kisközösségnek, s a cserkészcsapatomban is közösséget találtam. A csapatomban akkor a lelkiség – mai szemmel nézve – nem volt a tetőfokán. A kisközösségemben sokkal több lelkiséget éltem meg, akkor is, ha számos esetben a lelkiség megélése a szokványos formától eltért.
Győrött a bencésekkel ismerkedtem meg mélyebben, mert korábban volt sok személyes szál velük, s kevés tudás arról, kik ők. De a mindennapjaiknak részesei lehettünk, a zsolozsmáikon, a miséken, a lelkigyakorlatokon, a lelkivezetői kapcsolatomon keresztül. S egyre tudatosabban élem meg, hogy keresem és érdekel az, hogy a rendek miként működnek, mire szerzette el őket az Úr. Közben megismerkedtem egy másfajta vallásos élménnyel, mert a Pannonhalmi Főapátságban tölthettem számos alkalommal a húsvéti szent három napot, ami mindig nagy élmény volt.
Az egyházi iskola befejezése után a barátaim miatt jártam misére, nem a mise miatt. Ráadásul elég erős összeütközésem volt az iskolámmal, mert nem bérmálkoztam meg, s a hittantanárom szerint nem lehet az egyházi iskolát befejezni bérmálkozás nélkül… be lehet. Két évvel később találtam meg talán a magam útját, s lehettem hitemben is fejlődni képes, hittanban is több tudással rendelkező, tudatosan hitben élő felnőtté válás útján. A zsolozsma is az imaéletem része lett, ismét lelkivezetőt kerestem és találtam.
S mindezek mellett az egyházközségemben is feladatokat vállaltam, ami a szolgálat része lett.
Személyesen mit kaptál eddig a NEK-hez kapcsolódó munka révén?
Egyfelől megismertem eddig ismeretlen embereket. Másfelől izgalmas együttműködés, ami másfajta rétegződést mutat, mint amit megszoktunk. Harmadrészt izgalmas látni, hogy mit tudunk hozzáadni – s ezek a céljainkat erősítik.
Melyik NEK-es programot várod leginkább?
A NEK-et 😉 Nincs kiemelve egyik sem, mert más, amikor jól kell teljesíteni, s más, amikor a lelki épülésünk érzékelhető. A zárást várom, hogy lássuk, mit és hogyan teljesítettünk.
Mi a feladatod a CserkészekNEK csapaton belül?
Törzsfőnökként a munkacsoportok munkáját fogom össze, s a parancsnokság részeként a csapatparancsnok és helyettese keze alá dolgozom. Eljárásrendek, feladattáblák, összekötések, gyors döntések, NEK iroda felé felmerülő kérdések megfogalmazása, törzsi találkozók előkészítése, bedobott megoldások értékelése… s még ki tudja, mi kerül elénk 😉
Mikor dőlsz majd hátra elégedetten a NEK befejezését követően?
A kitűzött célok 90%+ teljesítése, a csapattagok elégedettsége, az elszámolás rendezettsége és a másodlagos eredmények megjelenése esetén. Hiszem, hogy a közös szolgálat és a közös ima ereje javunkra válik!
