Augusztus végén zajlott a 14. World Scout Youth Forum. A magyar delegáció két résztvevőjét, Bende Juditot és Nemere Pétert kérdeztük a rendezvényről, a nemzetközi cserkészközegről, a Kárpát-medence nyújtotta biztonságról és a negyedik cserkésztörvényről.
- Melyik csapatból jöttetek, mióta vagytok cserkészek, és mi a beosztásotok?
Bende Judit: Pécsről jöttem, a 47-es csapatból. Jelenleg csapattitkár és pénztáros poszton tevékenykedem, s ha minden jól alakul, akkor decembertől csapatparancsnok-helyettes leszek. Emellett a VI. kerületi Külügyi Bizottság elnöként látom el feladataimat. Lassan 10 éve cserkészkedem aktívan, 2019 óta vagyok vándor és segédtiszt. A civil életemet táplálkozástudománnyal, dietetikával töltöm, továbbá a közgazdagástudományi karon vagyok hallgató a PTE-n. Emellett dolgozom, is: karunk Hallgatói Önkormányzatának szakfeladati alelnöke és külügyi referense vagyok.
Nemere Péter: 2009 óta cserkészkedem az 1415. számú IV. Károly cserkészcsapatban, Veszprémben. 2010-ben tettem fogadalmat.
Nyolcadik éve vezetek egy nyolctagú fiúőrsöt, ők most érettségiznek, vagy már felsőoktatásban tanulnak. 2018-ban végeztem a segédtiszti képzést Erdélyben. A csapatomban igyekszem aktív lenni, főként programok szervezésében veszek részt, két éve a 25. jubileumi táborunkban voltam táborparancsnok. Jelenleg kevesebb programot szervezek, mert Budapesten tanulok, negyedéves joghallgató vagyok az ELTE-n. Tavaly részt vettem a Vízi Szakág vezetőképzőjében, azóta az MCSH Balaton vízirajban szervezek vitorlás cserkészprogramokat.
Az első nemzetközi cserkészélményem a betlehemi békelángátvétel volt. 2015-ben a japán dzsemborin résztvevő, 2019-ben az Egyesült Államokban pedig őrsvezető voltam a Magyar Kontingensben.
- Mi az a World Scout Youth Forum? Hogy kell elképzelni, és miért fontos részt venni rajta? Mennyire ismerik a rendezvényt itthon a cserkészek?
N. P.: Ez a Cserkész Világkonferencia a Cserkész Világszövetség legfontosabb döntéshozó fóruma, olyan, mint az MCSSZ-ben az országos küldöttgyűlés, csak nem a kerületek, hanem a különböző nemzeti tagszövetségek képviseltetik magukat delegációikkal. A Youth Forum ennek a konferenciának az előkészítő szerve, ahol 26 éves kor alatt lehet részt venni és az a célja, hogy a fiatalokat képviselje a döntéshozatalban. Elfogadja az Ifjúsági Fórum Nyilatkozatát, megválasztja részvevői közül a Világbizottsággal három évig együtt dolgozó hat Youth Advisort (Ifjúsági Tanácsadót) és véleményezi a konferencia elé beterjesztett javaslatokat.
A gyakorlatban ennyire nem száraz; élvezetes volt részt venni rajta. A cserkészek nem nagyon ismerik ezt a rendezvényt. Szerintem, ennek két oka van. Az egyik, hogy a Világszövetség munkája messze van a legtöbb cserkésztől. Mivel ez egy alulról szerveződő mozgalom, a legtöbben nem találkoznak ezeknek a fórumoknak a munkájával. A másik pedig, hogy habár nagyon fontos ezeknek a szerveknek a munkája, sokkal kevésbé kézzelfoghatóak az eredményei egy stratégiai döntés vagy egy nyilatkozat elfogadása után, mivel ezeket jellemzően a tagszövetségek hajtják majd végre, és nem a WOSM.
📸: Györffy Lilla
B. J.: A WSYF 3 évente kerül megrendezésre, megelőzvén a World Scout Conference-t. Fiatalok vesznek részt rajta, beszélgetnek, nemzetközi őrsökbe tömörülnek, brainstormingolnak, előkészítik a Konferenciát.
Az én tapasztalataim szerint sem ismerik igazán a cserkészek ezt a rendezvényt Magyarországon, de kifejezetten fontosnak tartom, hogy az a korosztály, akiket érint és akik érdeklődnek a külügy, nemzetközi cserkészélet iránt, azok ízelítőt kapjanak belőle.
Az idei Fórum online zajlott egy sajátosan felépített és igényesen kivitelezett platformon. A napirend adott iránymutatást, hogy aznap milyen programokra lehet becsatlakozni. A délelőtt általában workshopokkal, vagy nemzetközi őrsikkel telt, melyeknél adott témában beszélgethettünk, vagy hallgathattunk meg előadásokat. Az én személyes kedvencem a coffee break session volt, mely során random bekerültünk egy-egy kisebb csoportba és beszélgethettünk, amiről akartunk. Délután „kötelező jelleggel” zajlott a plenáris ülés, ahol mindenki számára fontos információk kerültek napirendre. Estefelé ismét workshop és őrsi foglalkozás volt.
Ezeken túl az esemény teljes időtartama alatt Listening Ear funkciót betöltő cserkészek várták azokat, akiknek szükségük volt segítségre. Lehetett őket keresni lelki problémákkal, ha azt tapasztaltuk, hogy valaki megszegte a Safe From Harm szabályokat, vagy akkor is, ha csak beszélgetni, kikapcsolódni szerettünk volna. Emellett a KISC (Kandersteg International Scout Centre), a WOSM, az ENSZ és még rengeteg másik nemzetközi szervezet munkatársai vártak minket bizonyos időintervallumokban. Én előszeretettel ugráltam be ezekbe az online terekbe, és társalogtam különböző témákról.
A másik lehetőség az országok által feltöltött videók, bemutatkozások böngészése volt, illetve minden nap meghirdetett témákban lehetett kisebb csoportokban beszélgetni, ötletelni. Ilyenek voltak például a discussion, learning and engaging és az institutional topics.
- Hány Youth Forumon vettetek már részt?
B. J.: Ez volt az első!
N. P.: Nekem is ez volt az első. A Konferencia döntése alapján Világszinten ez volt az utolsó Youth Forum. A jövőben más módon képviselik majd a fiatalok hangját a döntéshozásban, különböző kvóták lesznek a delegációkban és a Világbizottságban a 26 év alatti cserkészek bevonására.
- Az idei esemény a világjárvány miatt virtuális térben zajlott. Ez a körülmény mennyiben módosított a program alapvető szerkezetén? Így is volt lehetőség kapcsolatokat építeni?
N. P.: A szervezők elég jól áthidalták az online tér okozta kihívásokat. Külön fejlesztettek az előbb említett két konferenciára egy programot, amelyen keresztül zökkenőmentesen részt tudtunk venni a különböző műhelymunkákon, kiscsoportos beszélgetéseken, előadásokon. A plenáris üléseket és a szavazásokat is ezen a felületen bonyolítottuk. Egyes delegációknak voltak problémái az internetkapcsolattal, de találni egy közeli wi-fit még mindig egyszerűbb, mint elutazni Egyiptomba, az eredeti helyszínre. Ennek köszönhetően több mint 700 cserkész tudott részt venni a rendezvényen, több mint 150 országból. Erre nem lett volna lehetőség jelenléti formában.
A kapcsolatteremtésre számos lehetőség volt így is. Talán a későbbi kapcsolattartást megkönnyítette az online szervezés, hiszen ezen a felületen adottak voltak mindenki elérhetőségei, és üzenetben vagy videokonferencián később gond nélkül fel tudtuk keresni egymást, még ha a találkozáskor nem is cseréltünk elérhetőséget.
B. J.: Számomra az elején nagyon nehéz volt… úgy, hogy a végletekig extrovertált embernek tartom magam és különösen könnyen tudok kapcsolódni az emberekhez.
Vettem már részt korábban nemzetközi cserkészeseményen és a „jelenléti” programhoz képest most az első néhány órában mintha nem is találtam volna a helyem. Aztán levetkőztem az online tér miatt feltörő gátlásaimat és teljesen véletlenszerű módon kezdtem el a platformon cserkészeknek írni, bejelentkezni kiscsportos beszélgetésekbe. Nagyjából 70 nemzet képviselőjével sikerült kapcsolatba kerülnöm. És igen, van sok, ami kitart, van sok, ami nem; de minél többet próbálkozom, annál többet kapok vissza.
- Mik a tapasztalataitok az idei Youth Forumról? Mi volt számotokra a legjobb pillanat?
B. J.: Nekem a legjobb élményem egy spanyol, olasz, mexikói, egyiptomi, maláj, kenyai, holland, dán, osztrák, marokkói, algír (…) cserkészek tömörüléséből létrejött kiscsoportos coffee break volt, amikor megbeszélhettük, hogy kinek melyik a kedvenc fagylaltja, és felfedeztük az egyik lánnyal, hogy egyetértünk abban, Firenzében melyik a legjobb fagyizó és íz. Döbbenetesen kicsi a világ!
Nagy élmény volt a KISC önkéntesével beszélgetni. Nem voltam messze, hogy örömkönnyekkel végződjön a 40 perces eszmecsere; továbbá egy sokkoló, de annál örömtelibb meglepetés volt az egyik spanyol cserkészlány, akivel több mint 3 éve egy franciaországi cserkésztalálkozón egy szobában laktunk!
Screenshot: Bende Judit
N. P.: Szerintem a lehető legtöbbet hozták ki a rendezvényből a szervezők, és mi is igyekezünk minél több kiscsoporton és előadáson részt venni, hogy hogy tapasztalatokat cseréljünk más országok résztvevőivel, és megoldásokat keressünk együtt.
Én a nemzetközi őrsünkkel töltött időt szerettem a legjobban. Minden nap találkoztunk, hogy megvitassuk az aznapi plenáris és más előadások tapasztalatait. Nagyon változatos csapat volt. A szervezők a beosztásunknál ügyeltek a nemi arányokra és arra, hogy mind a hat régió (ez olyan világszinten, mint nálunk a kerület) képviseltesse magát. Így a mi csoportunkban egy maláj, egy omani és egy chilei lány, egy mexikói és egy benini srác voltak rajtam kívül. Ezek a beszélgetések rámutattak, hogy mennyi közös van a cserkészetünkben, illetve hogy a világkülönböző tájain mennyire más és más problémákkal küzdünk.
- Mi sarkallt arra titeket, hogy részt vegyetek az eseményen? Mi volt a motivációtok?
B. J.: A megismerési vágy, az új, az ismeretlen. Az, hogy a munkám és a cserkészéletem is tartalmazza a külügy minden aspektusát, megszállott utazó vagyok, mindent szeretek, ami nem az általam megszokott. Motivált az is, hogy a kerületben a megszerzett tudásomat átadhassam és profitálhassanak belőle még nagyon-nagyon sokan!
N. P.: Eddig is jól éreztem magam nemzetközi cserkészközegben, a dzsemborik és a betlehemi békeláng-találkozók sok élménnyel, tapasztalattal és ötlettel töltöttek fel. Szerettem volna kipróbálni magam ezen a rendezvényen is. Joghallgatóként nem ijedek meg a beadványok és módosítások készítésétől, így testhezállónak éreztem a feladatokat, amiket kaptunk az öt nap során. Franciául és angolul beszélek, nyelvgyakorlásnak sem volt utolsó a Youth Forum.
- Hogy kerültetek be a Youth Forum magyar csapatába? Mik a részvétel feltételei? Volt valami képzés/felkészítés előtte?
B. J.: A felhívás alapján januárban leadtam az önéletrajzomat, egy angol nyelvű esszét, egy motivációs levelet és nem sokkal később meginvitált az Országos Külügyi Bizottság egy félig magyar, félig (meglepetés!) angol nyelvű elbeszélgetésre. 18 és 26 év közötti fiatalok vehetnek részt az eseményen, így ennek kellett még megfelelni a fentieken kívül. Előny volt (a kötelező angol mellett) a spanyol és a francia nyelvtudás, melyek közül mindkettőt, mondhatni, komfortosan használom.
Két felkészítés volt a Fórum előtt, melyek segítségével rálátást nyerhettünk a Világszövetség működésére, a Magyar Cserkészszövetség kiemelt prioritásaira, tippeket kaptunk a kommunikációhoz, a nemzetközi közeghez való alkalmazkodás megkönnyítéséhez és beszámolókat hallgathattunk meg az előző Fórumok résztvetőitől. Emellett összekovácsolódott a magyar csapat: a két delegált és a négy megfigyelő is!
📸: Réti Gergő
N. P.: Az online formának köszönhetően ez volt az eddigi legnagyobb magyar delegáció, amely részt vett a Youth Forumon; nagyon jó kis csapat jött össze.
- Szerintetek fontos lenne még közelebb hozni a magyar cserkészetet a világszintű cserkészethez? Ha igen, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a nemzetközi cserkészkapcsolatok ápolásához, és nektek milyen ötleteitek lennének a további kapcsolódási pontokra?
N. P.: Ha nem is feltétlenül a magyar cserkészetet, de a magyar cserkészeket mindenképpen közelebb kéne hozni a világszintű cserkészethez. A Forumnak az volt a tanulsága, hogy bár itthon is vannak problémáink, az MCSSZ egy elkötelezett tagokból álló, javarészt fiatalok által működtetett szervezet, ami képes az értékeinek megőrzésére. A világ sok más táján még nagyobb nehézséget jelent a fiatalok bevonása a vezetésbe és a különböző mozgalmi feladatokba, mint nálunk. Sok cserkészszövetség küzd olyan problémákkal, mint az elsivatagodás vagy természeti katasztrófák, illetve vannak olyan tagszövetségek, akik az országukban tapasztalható alacsony életszínvonal miatt kevés lehetőséggel rendelkeznek. Szerencsések vagyunk a Kárpát-medencében, még ha néha nem is vesszük ezt észre.
Szerintem fontos, hogy minden cserkész megismerje ezt a közeget, hiszen a különbözőségek ellenére rengeteget lehet egymástól tanulni, és a cserkésznevelés szempontjából is fontos, hogy a felnövekvő cserkészek megtapasztalják a határokon átívelő egybetartozás érzését, hiszen ezen keresztül érthető meg igazán a negyedik törvényünk.
Nem gondolom, hogy sok új programot vagy ötletet kéne találnunk erre a célra, inkább a jelenlegi lehetőségek népszerűsítésére és kihasználására van szükség. Magyarországon és a környező országokban is vannak nemzetközi táborok, amelyek viszonylag könnyen elérhetőek. Anyagi forráshiány esetén lehetőség van forrásteremtésre, a világ- és közép-európai dzsemborik is így valósulnak meg. 2027-ben pedig újra Európában, a lengyeleknél lesz a világtalálkozó.
Ha valamilyen oknál fogva ezeken nem tudunk részt venni, az évente megszervezett Jota-Joti, azaz az online dzsembori kiváló alkalom arra, hogy a világ más tájain élő cserkészekkel kapcsolatot teremtsünk. Persze a nyelvtudás is fontos, de ha valakinek ez okozna gondot, a külhoni magyar cserkészekkel való beszélgetés meghatározó élmény lehet, ami megerősít a cserkészetünkben. Fontosnak tartom, hogy ezeket a lehetőségeket népszerűsítsük, hiszen ma már minden cserkésznek elérhetővé tudjuk tenni a nemzetközi cserkészélményt.
B. J.: Van egy olyan réteg a magyar cserkészek között, akik érdeklődnek a nemzetközi döntéshozatal, a világszintű munkába való bekapcsolódás iránt, de ők nincsenek annyira sokan, mint azok, akik a nemzetközi közeget családiasabb körülmények között szeretnék megélni. Számomra a kulcs a kötetlenség. Jártunk Pozsonyban, Erdélyben és Vörösmarton a Kerületi Külüggyel és ezek alapján azt tapasztaltam, hogy valószínűleg egy plenáris ülés nem mindenkinek keltené fel a figyelmét, ellenben egy belga csapattal közösen megélt tábortűz élménye sokkal magasabb szintű impulzusokat adna. Az Országos Külügyi Bizottságtól eltérően kisebb volumenű programokon, kisebb csoportokkal dolgozunk, hogy a lehető legcsaládiasabb közeget teremthessük meg cserkészeink számára.
Ezen elvek mentén alapítottuk meg a VI. Kerületi Külügyi Bizottságot azzal a céllal, hogy az 1300 cserkész a környéken személyesebb „nem magyar/nem Magyarországon élő magyar” cserkésszel kapcsolódhasson. Ehhez az eszköz a kommunikáció. Akár személyesen, ha a helyzet engedi, akár online. Most ez utóbbin dolgozunk a külügyi csapatommal, hogy a nemzetközi szintű cserkészélmény több magyarhoz eljuthasson. Nemrég mosolyogva hallgattam a gép előtt ülve, hogy egy uruguayi cserkészlány még életében nem látott havat, a hong-kongi fiú meg erdőt… Ennyire nyúlunk vissza az alapokhoz, és invitálunk minden cserkészt, hogy tartson velünk; interaktív játékokkal, beszélgetésekkel, különböző különleges módszertanokkal és témákkal készülünk, hogy a kerületben a cserkészeink kötetlenül (!) megismerkedhessenek cserkészekkel a világ minden tájáról! Egy algír cserkész fejezte ki tökéletesen a gondolataimat: „Mind apró szuperhősök vagyunk, és itt az alkalom, hogy együtt naggyá válhassunk!”
Legyen így! Szeretettel kívánok minden cserkésztestvéremnek további jó munkát!
