Bringák, pótbelsők és váratlan találkozások – helyszíni interjú a NEK-ről Techet Gáborral

Techet Gáborral, a kerékpáros szakág I. cserkészkerületi vezetőjével beszélgettünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson arról, milyen kihívásokkal kell szembenézniük a biciklis szolgálatot teljesítő futároknak, a NEKpincéreknek.

Cserkész Magazin: Honnan jöttél? 

Techet Gábor: Budapestről jöttem, a 433-as Szent Bernát cserkészcsapatból; 26 éve cserkészkedem. Az elmúlt öt évben kissé inaktív voltam itt, mivel a Kárpátalját töltöttem a szolgálatomat a Petőfi Program keretein belül, és ott a szívem fele a munkácsi Zrínyi Ilona cserkészcsapaté lett. Most már újra itthon vagyok, és elkapott a NEK gépszíja is.

Cs. M.: Hogy kerültél be a NEK csapatába?

T. G.: Már eleve kerékpáros szakvezetőnek kértek fel. Hat éve csináltunk egy nagyböjti kerékpáros keresztutat. Volt róla szó, hogy lehetne ilyesmi a NEK-en is; ez végül nem valósult meg, de valamilyen feladatot mindenképpen szántak a kerékpáros szakágnak. Akkor jött a futárkodás ötlete. Először felmerült, hogy vihetnénk üzeneteket, mint az öregcserkészek legendáiban szereplő gödöllői biciklis futárok, de hamar rá kellett jönnünk, hogy 2021-ben erre már korszerűbb megoldások is léteznek. Végül az lett a feladatunk, hogy ételcsomagokat szállítunk ki az önkéntesek számára az infópontokra és a szálláshelyekre.

Cs. M.: Hányan vagytok a kerékpáros csapatban?

T. G.: Összesen nagyjából tizenketten. Egy hatalmas Excel-táblázatban követjük a helyszíneket, az időpontokat, hogy hova hány adag kell, és hogy ki mikor ér rá. Minden futárnak félórás időintervallum van megadva, amikor az adott helyszínre kell érnie. Szerdán megkeresett a Duna TV, hogy mikor vagyunk együtt egy helyen, mert csinálnának velünk felvételt. Mondtam nekik, hogy soha, ugyanis teljesen egyénileg mozgunk. Mi vagyunk tehát a csapat, a nevünk pedig NEKpincér lett – ami a Reppert Balázs (192) zseniális ötlete volt.

📸: Bodnár Patrícia

Cs. M.: Foglalkozott korábban valamelyikőtök futárkodással?

T. G.: Én nem, de a szakágból néhányan igen. Az egyik lány az egyik cégnél van, tudod, a hasonló nevűnél. Kérdezte is, hogy hozhatja-e a piros táskáját. Mondtam neki, hogy az egyenruhához nem biztos, hogy az a legmegfelelőbb választás. Egy másik srác pedig cargo bringával járkál, úgyhogy neki is biztosan van ebben tapasztalata. Én csak azért szoktam biciklire ülni, hogy eljussak A-ból B-be; közlekedéstervező építőmérnökként mindenféle közlekedési eszközt használok, a kerékpár csak egy a többi közül, nincs annyira hozzám nőve, mint egyeseknek.

Cs. M.: Melyik volt az első nap, amikor már élesben dolgoztatok?

T. G.: Szombaton még csak egy helyszín volt, tegnap (vasárnap – a szerk.) pedig már minden. Vasárnap mindenki elfoglalt volt, misére mentek és családdal voltak, úgyhogy délelőtt egyedül tartottam a frontot. Úgy indult a nap, hogy kimentem egy sportáruházba, hogy vegyek egy alkatrészt, amivel rá tudom szerelni az utánfutómat a biciklire. Utána kiderült, hogy elnéztem egy e-mailt, és teljesen más számok voltak, mint amire számítottam, úgyhogy elcsúszott az egész nap, későn érkezett meg a kaja, de végül mindenki megkapta.

Cs. M.: Biztosan kellett egy kis idő, hogy beleszokj, főleg, ha még nem is futárkodtál.

T. G.: Igen, elég komoly logisztikai szervezést igényel. Nagyon sok kérdést leírtam előre, hogy időben megtudjuk, mire lesz szükség, miket kell megszervezni, mire kell indulás előtt gondolni, hogy fogunk odaérni, mit kell felvenni, hogy megyünk be, milyen útvonalon…  Készült egy izgalmas térkép a pontokról, ezen látszanak a helyszínek, és minden pontnál fel van tüntetve a nyitvatartás és hogy hányra kell odaérni. Ezzel párhuzamosan működik egy interaktív táblázat, és abban megy maga a szervezés. Én minden nap kiküldök egy emlékeztető e-mailt a fontos információkkal, például, hogy hol nyílt új pont, hova nem kell aznap menni, és persze, hogy ne felejtsenek el egyenruhát húzni.

Cs. M.: Csak cserkészek vannak a csapatban?

T. G.: Igen, a biciklis szakág a NEK-en belül a cserkészkontingenshez tartozik.

Cs. M.: Milyen pontokra szállítotok ki ételt?

T. G.: Kétféle helyszín van: egyrészt a kollégiumok (mint például amilyenben mi vagyunk, csak ide pont nem kell szállítani, mert itt a saját GH készíti az ételt). Ezek mellett vannak a városi nagyobb csomópontok: pályaduvarok, két szálloda: az Expo, illetve egy luxusszálló a központban, ahol van egy NEK-es stand 2-2 önkéntessel délelőtt és délután.

Cs. M.: A többieknek is van olyan utánfutója, mint amiről az imént beszéltél?

T. G.: Nem, az csak nekem van, és az is csak vészmegoldás volt, mert kiderült, hogy az egyik helyszínre 4 helyett 40 adagot kellett kivinni…

Cs. M.: Nagyjából milyen mennyiségű ételre kell gondolni?

T. G.: 25 helyszínünk van, és mindenhova naponta 4-5 adag megy ki. A helyszínek felére naponta kétszer, a távolabbi szálláshelyekre pedig egyszer szállítunk ki, ők este kapják egyben a vacsorát, a másnapi reggelit és ebédet.

📸: Bodnár Patrícia

Cs. M.: Mennyire tudtok részt venni a programokon?

T. G.: Ez az a kérdés, amire nem szeretnék válaszolni. Annak örülök, hogy ott tudtam lenni a szentmisén, ahol áldoztatót kísértem zászlóval, de ehhez az kellett, hogy szombaton ott legyek a próbán, elpróbáljuk, vasárnap rájöjjek, hogy mégsem tudok ott lenni a misén, majd negyedórával a mise előtt mégis beessek, és akkor kiderüljön, hogy közben volt egy próba, amin nem voltam ott, úgyhogy valaki a helyemre állt, de a lány, aki a párom volt, nem érezte jól magát, úgyhogy végül az ő helyére ugrottam be.

Cs. M.: Mik voltak eddig a legjobb élményeid?

T. G.: A misét ki tudnám emelni. A végén volt egy aha-élményem, amikor ráébredtem, hogy itt vagyok, elkezdődött. Ez akkor volt, amikor a Győzelemről énekeljen megszólalt, ami a kongresszus himnusza; régóta szeretem ezt a dalt, és most jó volt újra hallani.

Cs. M.: Nekem is az volt a kedvencem sokáig, a 280b – ezt máig pontosan tudom. És van valami, amit még nagyon vársz az elkövetkezendő egy hétben?

T. G.: Hát, azt, hogy közösen tekerünk ki… jó lenne együtt látni a csapatot. Szeretnék végre a Hungexpóra is kijutni, ott enni egy meleg ebédet.

Voltak érdekes találkozások, például amikor másik utcán jöttem vissza a messzi helyről, és véletlenül találkoztam valakivel, akivel két éve tervezzük, hogy végre összefutunk. Ez volt az egyik fénypontja a napnak.

Ja, a slusszpoént még nem is mondtam: ma elvittem a 40 adagot a bazilikához utánfutóval, és amikor visszajöttem és pakoltam volna fel, kérdezte valaki, hogy „ezzel mész?”. Mondtam, hogy igen. Akkor láttam, hogy dupla defekt van az utánfutón. Úgyhogy bent hagytam a nagyteremben. Most vettem pótbelsőt a Decathlonban…

Cs. M.: Nincs egy szabad perced sem…

T. G.: Igaz, de ezzel nem csak én vagyok így. Ha a balta munkacsoportból megkérdeztek valakit, ugyanilyenekről fog beszámolni.

Cs. M.: De ennek ez a szépsége is.

T. G.: Ami nagyon jólesett tegnap, az az volt, hogy éppen amikor a misén arra gondoltam, hogy jobban is lehetett volna csinálni ezt a napot, Lendvay Endre csapatparancsnok felolvasta Frici (Sztrakay Ferenc Balázs cst. – a szerk.) levelét, amelyben az állt, hogy mennyire csodálta mindenki a cserkészek fegyelmezett munkáját és tettrekészségét.