„Egy nyelvet beszélünk” – helyszíni interjú a NEK-ről Nagy Zsuzsival

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus második napja után Nagy Zsuzsival, a kistokaji 786. sz. Szent György Cserkészcsapat parancsnokával beszélgettünk arról, hogy telik a szolgálatot teljesítő önkéntesek egy napja a NEK-en, hogy mi a titka az ütőképes cserkészkontingesnek, és hogy milyen élmény protestánsként részt venni egy nagyszabású katolikus világtalálkozó szervezésében.

Cserkész Magazin: Hogy kell elképzelni egy napotokat a NEK-en?

Nagy Zsuzsi: Ez változó. Sok mindentől függ, például attól, van-e reggel nyitómisénk. Ma a Hungexpón voltunk: itt is volt mise és különböző előadások. Tegnap a nagymisén teljesítettünk szolgálatot; az igazán húzós nap volt. Már tíz órától próbáltunk elhelyezkedni a területen, hogy előkészítsük a terepet. Az effektív szolgálatunk abban állt, hogy kísértük az áldoztató papokat, és vizet osztottunk a tömegnek, mert meleg volt. Akkor azt hittük, a hungexpós nap majd nyugisabb lesz, de ebben tévedtük.

Cs. M.: A Hungexpo a másik fő helyszín.

NZs: Igen. Ott bizonyosságtételek, előadások és szekcióülések vannak, de misét is tartanak minden nap. Az alapfeladatunk továbbra is az, hogy az áldoztató papot kísérjük, a fogyatékkal élőket támogatjuk, és segédkezünk az ebédeltetésben. És ma a rajommal – merthogy rajt is vezetek – nagyon sok feladaton dolgoztunk együtt. A napom elég nagy része pedig keresgéléssel telt, mert előfordul, hogy el-eltünedeznek az emberek. Fárasztó nap volt.

📸: Bodnár Patrícia

Cs. M.: Pontosan mi a pozíciód a NEK-en?

N. Zs.: Hivatalosan a NEK-kontingens pénzügyese vagyok.

Cs. M.: És még rajparancsnok is?

N. Zs.: És most éppen rajparancsnok is, igen. Emellett a logisztikának is segítek a beszerzésben, az egyeztetésben.

Cs. M.: Hogy kerültél be a NEK szervezői csapatába? Mi motivált arra, hogy a része legyél? 

N. Zs.: Úgy kezdődött, hogy Endréékkel (Lendvay Endre, a CserkészekNEK csapatvezetője – a szerk.) pont előtte találkoztunk, és nagyon sok mindenről beszélgettünk. Az egyik ilyen eszmecsere során mondta nekem, hogy lesz ez a NEK. Akkor már nagyjából 90%-ig biztos volt, hogy őt fogják felkérni a parancsnokságra. Mondta, hogy szeretné, ha én lennék a pénzügyese, mert tudja, hogy dolgoztam az MCSSZ-nél is, ahol pályázatokkal foglalkoztam, és biztonságérzetet adna neki, ha én vinném ezt a területet. Tehát így kerültem be a NEK-csapatba.

Cs. M.: Ha jól tudom, református vagy. Milyen érzés protestánsként egy ilyen nagy katolikus esemény egyik főszervezőjének lenni?

N. Zs.: Számomra nagyon nagy élmény. Én soha nem voltam elhatárolódó, nem gondoltam, hogy jó a távolságtartás református és katolikus között. A vőm részéről sokat járunk együtt katolikus misére, és én abszolút nyitott vagyok mindenre. Igazából egy percig nem gondolkodtam rajta, hogy elvállaljam-e a NEK-szervezést, vagy sem. Azt tudtam, hogy nagyon nagy feladat lesz, mert a kereteket már ismertük, illetve a pontos részletek, például a dátumok még nem voltak meg, csak az látszott, mennyire nagyszabású lesz.

Cs. M.: Sok protestáns van a csapatban?

N. Zs.: Elég sok. Teljes csapatszinten most nem tudom megmondani, mennyi, de a II. Cserkészkerületet figyeltem ebből a szempontból. Ha jól tudom, 63-an vagyunk itt a kerületből, és úgy 22-25 körül vagyunk protestánsok A hétvégére jön majdnem egy teljes csapat, akik 1-2 kivétellel mind protestánsok.

Cs. M.: Szerinted őket mi motiválja arra, hogy önkéntesek legyenek a NEK-en?

N. Zs.: Sokat beszélgettem erről velük, főleg azért, mert egy református lelkész is jön velük. Igazából nekik a szolgálat, a cserkészszolgálat a legfontosabb motiváció. A másik fontos szempont, hogy – hozzám hasonlóan – ők is nyitottak az egyéb vallásúak felé.

Cs. M.: Neked mi volt a legnagyobb élmény az elmúlt napokban? 

N. Zs.: Nekem a nyitómise. Felemelő volt ott látni egyben a sok gyereket. Igaz, eléggé mozgalmas volt az önkéntesek között; mindenki ide-oda szaladgált, mosdót kerestek, meleg volt… de nagyon megfogott az egésznek a miliője.

Cs. M.: Van-e olyan, amit kifejezetten vársz az elkövetkező egy hétben?

N. Zs.: Várom már a másik két nagymisét is! Egyrészt ugye a Kossuth téri misét, amelyet a fáklyás felvonulás követ, valamint a pápai misét is. Az, hogy részt vehetek protestánsként egy olyan misén…

Cs. M.: … ráadásul a főszervezők között…

N. Zs.: …amit a pápa fog celebrálni! Hát ez nekem csodálatos érzés.

📸: Bodnár Patrícia

Cs. M.: Mit gondolsz, fontos az, hogy a cserkészek ekkora szerepet vállalnak ennek a nemzetközi eseménynek a lebonyolításában? 

N. Zs.: Szerintem fontos. Eleve nagyon nagy dolog, hogy Budapesten van ez a találkozó, tehát hogy Magyarország megrendez egy ilyen több tízezres tömeget megmozgató rendezvényt. És nem csak a vendégek tömegére gondolok; az egyházi szolgálók is négy-öt-hatszázasával vannak jelen egy-egy alkalommal. Egy olyan szervezetnek, mint a cserkészet, amelynek több mint tizenháromezer tagja van jelenleg az országban, szerintem ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy megmutassák magukat. Rendkívül pozitív élmény volt már szombaton, az előkészítő napon is, amikor vagy százhúszan vonultunk végig az utcákon – és azóta csak tovább növekedett a létszám –, lementünk együtt a metróba, gyalogoltunk a Hősök terére, és az emberek fényképeztek, videóztak minket. Még ha a belvárosban nem is, de a város külsőbb részein énekelve megyünk. Egyedül a menetelést hagyjuk el. Ilyenkor megállnak az emberek, köszönnek és integetnek nekünk.

Cs. M.: Szerinted az önkéntesek cserkészkontingensnek miben áll az ereje? Mitől ütőképes ez a csapat?

N. Zs.: Nagyon gyorsan közösségé alakultunk. Egy nyelvet beszélünk azáltal, hogy mindnyájan cserkészek vagyunk. Azok közül, akik ebből a korosztályból itt vannak, mindenki volt már valamilyen nagyrendezvényen: NNT-ben, kerületi nagytáborban, cserkésznapon, bármin… tehát van tapasztalatuk az ilyesmiben.

Jó munkát minden cserkésztestvérünknek!