A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus utolsó előtti napján a miskolci 1227-es Pray György Cserkészcsapatból Panyi Zselykét kérdeztük arról, milyen önkéntesnek lenni a NEK cserkészkontingesében.
Cserkész Magazin: Zselyke, mi motivált arra, hogy jelentkezz a Cserkészek-NEK csapatába?
Panyi Zselyke: Elsősorban maga az önkéntesség; az motivált, hogy segítsek másokon. Emellett nagyon jó cserkészként jelen lenni, és barátokkal, régi cserkésztestvérekkel találkozni, közösen megélni az élményt. Mindenképpen szerettem volna segíteni a többiek munkáját, úgyhogy ha nem cserkészként, akkor önkéntesként egyébként is jelen lettem volna.
Cs. M.: Hogy nézett ki egy napotok a NEK-en? Te mivel foglalkoztál? Milyen feladataid voltak?
P. Zs.: Minden nap más feladataink voltak; első nap az ebédeltetésben és a fordítógépek kiosztásában segédkeztünk, de van, hogy segítünk az áldoztatásban, infópultokban dolgozunk, programokon veszünk részt. Azt tesszük, amire éppen szükség van.
Cs. M.: Nagyon sok a feladat. Tudtok ezek mellett lelkiekben is töltődni? Van erre lehetőség?
P. Zs.: Igen; hála az égnek, van. Többen vagyunk, úgyhogy tudjuk váltani egymást a szolgálatokban. Amikor van egy előadás, ami nagyon érdekel valakit, meg tudja beszélni a többiekkel, hogy elmegy rá, és addig mások maradnak az eredeti helyszínen segédkezni. Ilyenkor lehet igazán töltődni.
Cs. M.: Mi volt eddig a legnagyobb élményed?
P. Zs.: A legnagyobb élmény talán a szentmise volt nekem az első nap. Akkor láttam, hogy nagyon-nagyon sok ember van jelen; rengeteg pap, szép zene, jó koncertek.
Cs. M.: Van-e még valami, amit kifejezetten vársz?
P. Zs.: Hát, a pápát. Mindenképpen. Kíváncsi vagyok, hogy fog kinézni a Hősök tere, hogy mennyien leszünk… Látható, hogy napról napra egyre többen vagyunk, ahogy közeleg a vasárnap. Ha már ma ennyien vagyunk, mennyien lehetünk holnap, a pápa látogatásánál?! Biztos, hogy nagyon szép lesz a zárómisén a tömeg
Cs. M.: Mi volt a kedvenc feladatod azok közül, amiket felsoroltál?
P. Zs.: Az infópultnál lévő információátadás, mert ott nagyon sok emberrel találkozhattunk, akik mind nagyon rendesek és lelkesek voltak. Ez erőt adott.
A borítóképet Bodnár Patrícia fotózta.